msandor

Miért vagy oly balga te magyar, kérdem
hogy az élted legyen nyomor és szégyen?
Élvezed, hogy ostoba vezérek az élen,
megmondják merre menj és mit tégy
légy bábú, szolga, egy engedelmes lény,
kit nem érdekel az igaz, hogy mi a tény?

Ezt akartad? Így akarsz rabigában élni
mindennap a hatalmasságoktól félni,
vagy gyermekeidnek másoktól enni kérni?
Munkád nincs, mert a hatalom nem szeret,
mert véleményt alkottál, pedig nem lehet!
Lakásod a végrehajtó árverezte el,
semmid nem maradt, bár ez volt az életed!

Mit szeretnél ó balga magyar, te hamis lélek
hogy újra és újra a hazug szó legyen a lényeg?
Vagy, hogy semmilyen életfát ne rágjon a féreg?
Persze úgy gondoltad, hogy mások döntenek helyetted
mert te legyintesz és nem fogalmazod meg érzésed?
Hát barátom, ezért ilyen nyomorúságos az életed!

Átkísérjük a vak embert az úton, ha nem is akar átmenni? Átkísérjük, mert segítőkészek vagyunk, és nem is érdekel minket, hogy mit kezd a túloldalon? Avagy valóban jót tettem valakivel, akkor is, ha ő nem akarta?

Felvetődhet a kérdés, hogy a vak embert vagy azért kísérem át az úton, mert jót szeretnék tenni, vagy azért, mert élvezem, ha tiltakozik, élvezem, ha a botjával hadonászva kiabál. Én pedig ezt jó viccnek tartva, harsányan röhögök magamban, mert viccesnek tartom. Persze ezt soha nem ismerem el, folyamatosan azt harsogom, hogy én csak segíteni akartam!

Játszunk tovább a gondolattal? Tegyük! Ülünk egy sörözőben és arról beszélgetünk, hogy milyen finom a sörkorcsolya, kellemes és ízletes. A szomszéd asztalnál ülők pedig pont azt fejtegetik, hogy ehetetlen, íztelen és kellemetlen. Mi a helyes magatartás ez esetben?

• Felugrom, a szomszéd asztalhoz rohanok, és össze-vissza verem az illetőt, miközben azt kiabálom, hogy micsoda primitív gyökér, hogy neki nem ízlik az, ami nekem?
• Átszólok neki, hogy „ne beszélj öreg hülyeséget, mert a sörkorcsolya isteni, csak a primitív rossz ízlésű emberek, akik nem értékelik a jót!
• Vagy hangosan megjegyzéseket teszek, mintha csak úgy általánosságban beszélnék, hogy „mindenki hülye, akinek ez a kiváló sörkorcsolya nem ízlik!”
• Persze tehetem azt is, hogy úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, csendben megeszem a sörkorcsolyámat és közömbösen bámulok magam elé.

Kérdezhetjük, hogy melyik attitűd a jobb? Melyik utal egy szocializált vagy egy deviáns személyiségre? Esetleg egy előre megfontolt gonosz, bár számomra szórakoztató magatartásra? Egyáltalán felvetődhetnek ilyen sarkosan egymástól eltérő viselkedésformák? Vagy az a jó magatartásforma, melyet az adott hatalom az Alaptörvénybe ágyazva meghatároz, és nem tolerálja a másképp gondolkodást, vagy az eltérő véleményt? Jó-e a sokszínűség, jó-e az, hogy nem vagyunk egyformák, jó-e, hogy az emberek külsőleg sem egyformák? Vagy az a jó, hogy végre hatalomhoz jutottam és minden percemet, minden gondolatomat, minden cselekedetemet a hatalmam megszilárdítására fordítom? Visszaélek a helyzetemmel, öncélúan alkotok jogot, semmivel sem törődve, a hatástanulmány fogalmát törlöm a szótárakból és a köztudatból, sőt az ellenzék nehogy vitázni tudjon, vagy egyáltalán merjen, ezért kizárólag önálló képviselői indítvány formájában terjesztek elő törvénytervezetet, melyet a 2/3-os többséggel akkor és úgy fogadok el, ahogy akarok! Átkeresztelem az Alkotmányt, és csupa olyan kérdéseket fogalmazgatok meg benne, mely a saját ideológiámat igyekszik betonba önteni!

Nem zavar, hogy jogbizonytalanságot okoztam és nem zavar, hogy tönkre tettem a gazdaságot, tönkre tettem a társadalmat! Rafináltam másokat nevezek hazugnak, miközben én szinte soha nem mondok igazat! Folyamatosan azt a látszatot keltem, hogy én vagyok a legjobb, természetesen nem csak Magyarországon, hanem az egész világon! A fejlett világot, és azok vezetőit lehülyézem, és a magam nagyságát harsányan hangsúlyozom! Egyfolytában dicsérem magam és az engem szolgaszinten kiszolgáló munkatársaimat! És még rá tudok tenni egy lapáttal, ugyanis folyamatosan, nap mint nap mesterségesen problémát gerjesztek, melyet látványosan megoldok, ezzel is magamra irányítva a fényszórókat!

Először ezt tudatosan a hatalom megtartása, mélyítése érdekében teszem, de később rájövök, hogy hoppá, tényleg zseni vagyok! Nekem kell felemelnem a magyarságot a mocsárból! Ami velem és a családommal történik, azonnal kivetítem a társadalomra és törvény formájában kötelezővé teszem. Saját normáim alapján éljen mindenki!! Az a jó! Ezért belebeszélek a családok hétköznapjaiba, meghatározom, hogy hogyan neveljenek gyereket, hogyan éljenek, mit egyenek, mivel töltsék szabadidejüket és hogyan imádjanak engem!

Összességében Én és Én csak Én vagyok alkalmas a magyar emberek megmentésére, csak én vagyok minden probléma megoldója én vagyok a megváltó én vagyok a mindenható!

Főhősünk egy 50 és 60 év közötti nő, 2007-ben megismerkedett lánya barátnőjének az édesapjával T.-vel. T. tudomást szerzett arról, hogy főhősünk 6 éve kölcsönadott egy személynek 20.000 millió forintot, viszont még nem kapta vissza! T. felajánlotta segítségét. Azt állította, hogy van egy cége, mely pénzbehajtással foglalkozik, így segíteni tud. Kért és kapott 380.000 Ft-ot. Számlát erről az összegről nem adott, azonban azt ígérte, hogy amennyiben nem tudja rendezni az ügyet, akkor az átvett 380.000 Ft-ot visszafizeti.

Egy alkalommal, T. azzal állt elő, hogy cége háromlakásos sorházat fog építeni, és arra igyekezett rávenni főhösünket, hogy szálljon be az üzletbe! Főként azért, mert tudomást szerzett arról is, hogy főhősünk és édesanyja egy telket szerettek volna értékesíteni, melyet T. nagyon szorgalmazott, ugyanis állítása szerint, e telek vételárából, a háromlakásos sorház projektbe be tud szállni, azaz tud építési telket vásárolni.

T. a hitelesség kedvéért ki is vitette főhősünket, édesanyját és lányát a szóbanforgó telekhez és azt állította, hogy ide fognak építeni! Főhősünket és családját egy zöld terepjáró vitte a helyszínre, melyet egy L. nevű fiatalember vezetett. T. állítása szerint a megépült háromlakásos sorházból az egyik főhősünké a másik az övé, a harmadikat pedig el kívánta adni.

Főhősünknek szerencséje volt és sikerült a telkét értékesíteni 25.000.000 forintért. T. erősen szorgalmazta, hogy az építési telekre a befizetést még aznap meg kell tenni, mert ha ez nem történik meg, az egész adás-vétel meghiúsul. T. a 25 millió forintot rekord gyorsasággal átvette főhősünktől és azt ígérte, hogy az építési telek vásárlását azonnal intézi! Az átadásról, a T. által hangsúlyozott sürgősségre tekintettel elismervény nem készült. A pénz átadásánál jelen volt főhősünk édesanyja és lánya.

T. az építkezésre kért és kapott főhősünktől további 8 millió forintot, főhősünk édesanyjától pedig az 5 millió forintot. Azt állította, hogy ez jó befektetés, sőt nála még jobban is kamatozik a pénz. T. határozott fellépése, ígéretei bizalmat keltettek. Sem főhősünk, sem édesanyja nem kételkedett T. állításaiban. Elhitték azt az állítását is, hogy a beköltözés 2008 márciusában várható.

Főhősünk többször szorgalmazta, hogy a pénzátadásairól készüljön elismervény. Ehhez T. meg is adta saját és a lánya személyes adatait. Szeptember hónapban T. vitt is egy szerződést, amit aláíratott főhősünkkel és a lányával. Ez a szerződés a telekvásárlásról szólt. T. minden példányt magával vitt, hogy ellenjegyezteti ügyvéddel. Ezt a szerződést azonban soha nem adta főhősünknek.

Ugyancsak szeptember hónapban T. kért 1.000.000 forintot főhősünktől azzal az indokkal, hogy a Romániában balesetet szenvedett L. nevű kollégája, akit állítása szerint haza akart hozatni. Főhősünk így összesen 39 millió forintot adott át t.-nek.

Főhősünk ezt követően folyamatosan sürgette az építkezést, de T. mindig talált kifogást! Ilyen kifogás volt pl. az, hogy egy ismert kormánypárti politikus felesége a telket meg akarja szerezni és ezért bosszúból T. cégére ráküldte az APEH-ot és emiatt áll az építkezés. Ezt követően főhősünk gyanakodni kezdett, számonkérte T.-től, hogy igéreteiből semmi sem valósul meg! Főhősünk és T. kapcsolata megromlott, személyesen nem is találkoztak, csak telefonon beszéltek.

Utolsó csepp a pohárban az volt, hogy T. 2007. november végén, telefonon közölte főhősünkkel, hogy rákos lett és így nem fog építkezni, a cégét is eladja, mert csak hónapjai vannak hátra. Főhősünk ezt már nem hitte el és a Földhivatalban megnézte az építési telek tulajdoni lapját, ahol meglepődve látta, hogy T. minden építkezéssel összefüggő állítása hazugság volt. Főhősünk, megkereste a telek tulajdonosát, aki világosan közölte, hogy a telek soha sem volt eladó, és T.-ről sem hallott soha. Azt is sikerült kiderítenie, hogy T. a Btk. 318. §-ba ütköző csalás bűntett elkövetése miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de büntetését nem töltötte le, mert orvosi igazolásokat mutatott be, mely alkalmatlanná teszi a szabadságvesztés letöltésére.

Főhősünk előtt világossá vált, hogy T. becsapta, ezért feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség megkezdte a nyomozást. Főhősünk minden iratot, dokumentumot és fényképet a rendőrségnek átadott. Ezek közül talán a legfontosabb volt, hogy a cselekmény idején egészségesen vett részt T. a lánya születésnapi rendezvényén. A fényképeken világosan látszott, hogy hányadik születésnapi buli volt, kik vettek rajta részt és, hogy hol rendezték. A nyomozást folytató rendőrkapitányság vizsgálója azonban a fényképeket nem vette át, készített egy feljegyzést, hogy ezen fényképeknek az üggyel összefüggésben nincs relevanciája.

Ezzel vélelmezhetően egyetértett az ügyészség is, mert ezzel egyetértve emelt vádat. A bírói szakban T. azzal védekezett, hogy a kérdéses időben ő nem is csinálhatott ilyet, mert súlyos műtétje volt, koponyaműtétje. Bemutatott erről orvosi papírokat is. Tekintettel arra, hogy az ezt cáfoló fényképek nem voltak az iratok között a Bíróság felmentette T.-t

És még egy apróság! T. a bíróságon azt állította, hogy soha semmilyen behajtó és építési céghez nem volt köze! Ezt a cégnyilvántartóban senki nem ellenőrizte le, pedig észlelhették volna, hogy T. újfent hazudott, mert mindkettőben volt érdekeltsége.

Se pénz, se büntetés!

Álláspontunk és ismereteink szerint egy nyomozásnak mindenre kiterjedőnek kell lennie, a tényállást teljes egészében fel kell deríteni és az összes bizonyítékot be kell gyűjteni!

Az olvasóra bizzuk, hogy a leírtak alapján megítélje! Ez a nyomozás ilyen volt?

Már majdnem öt éve járja kálváriáját egy jómódú óbudai polgár. Előbb becsapták, aztán pedig megtanulhatta, hogy nem érdemes emiatt sokat ugrálnia. Hiába fordult a rendőrséghez, az ügyészséghez, semmire sem jutott. Amikor pedig egy polgári perben nyert, az is neki jelentett újabb költségeket.

Csaknem öt éve egy jómódú óbudai polgár, Kiril László találkozott két vállalkozó kedvű személlyel, akik nagyon érdekes, és komoly anyagi haszonnal kecsegtető lakóház-építési tervvel álltak elő. Ehhez persze szükség volt telkekre. Ezek Kiril Lászlóé voltak. Kötöttek hát vele adásvételi szerződéseket, azután további szerződéseket, melyeket utóbb módosítottak, aztán tovább, még a módosítások módosítását is módosították. A végére már nem is látszott, hogy ki kivel van, ki vett kitől és mit. Ezeket a szerződéseket átnézve valóban nehéz visszajutni a kiinduló szerződéshez. Persze amatőröknek, mert képzett jogásznak, vagy nyomozónak ez nem jelenthetne problémát. Sajnos azonban a szerződéseket sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem sikerült értelmeznie. Bár ez csak később derült ki. Előtte viszont annyi történt, hogy Kiril László egy vasat sem kapott a telkeiért. Sem akkor, sem azóta.

A sok-sok szerződés megkötése közben még a projektfinanszírozásba is bevonták Kiril Lászlót, készfizető kezesként, így azóta is fizetheti vissza az általa soha fel nem vett pénzt. Tehát nem csak, hogy nem fizették ki a telkeit, hanem még trükkösen át is vágták. Az időközben felépült lakások értékesítését pedig megkezdték, de a vételárak egy része érdekes módon nem a finanszírozó bank által megadott számlaszámra, hanem egyéb számlákra folyt be. A gyanú szerint ezek a pénzek minden bizonnyal a két vállalkozó zsebében landoltak.

Kiril László nem iskolázott ember, nem jártas a jogban, de azt meglehetősen rossz néven vette, hogy átvágták. Hiszen még „szép hazánkban” sem elfogadott, hogy valaki úgy vásárol meg három telket, hogy nem fizet érte, és még az eladóval fizettet ki egy csomó pénzt! Kiril László próbálkozott szép szóval, próbálkozott felszólításokkal, de a válasz mindig valamilyen érthetetlen jogi „handabanda”, elterelés volt. Kiril Lászlót azonban ezzel már nem lehetett leszerelni.

Úgy gondolta, ha eladott három telket, annak árát joga van követelni. Ellentétben az általa fel nem vett hitellel, amit viszont nem kívánt fizetni. Megelégelte tehát üzlettársai magyarázatait, úgy döntött, a rendőrséghez fordul. Segítőivel közösen elkészített egy részletes és tartalmas feljelentést. Ebben kidomborította, hogy kétségtelenül szándékosan tévesztették meg. Így csalás, sikkasztás büntette, közokirathamisítás büntette, valamint tartozás fedezetének az elvonása bűntette megalapozott gyanúja miatt kérte a nyomozás elrendelését a két vállalkozó és ügyvédjük ellen. A feljelentés 2008. december 12.-én született.

Feljelentését a Budapesti III. kerületi Rendőrkapitányságra küldte meg, de végül a Budapesti Rendőrfőkapitányságon (BRFK) landolt, bár anélkül, hogy erről Kiril Lászlót értesítették volna. Hihetnénk, végre jó helyre került az ügy, nagy erőkkel megindult a nyomozás, melynek végére főhősünk a pénzéhez juthat. Ez azonban nem így történt. A rendőrség rekord-gyorsasággal, már 2008. december 30.-án elutasította a feljelentést. A határozat indokolása egyértelműen arra utalt, hogy a feljelentés tartalmát nem értették meg, vagy végig sem olvasták. Kiril László tehát panaszt fogalmazott, s ennek a Fővárosi Főügyészség helyt is adott. Utasította a rendőrséget a nyomozás folytatására. Gondolhatnánk, hogy az igazság mindig győz, egy kis kitérővel ez esetben is helyére kerültek a dolgok. Ám a panaszosnak azt kellett tapasztalnia, hogy ezúttal nem így történt.

A nyomozás folyt, illetve nem folyt, csak az idő telt. Évek alatt látszólag semmilyen érdemleges lépés nem történt. Kiril László csak érdeklődött, érdeklődött, de mindenhol kitérő válaszokat kapott. Elkeseredésében még a belügyminisztert is megkereste és feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e köze ennek a borzalmasan lassú, érdemi intézkedések nélküli nyomozásnak ahhoz, hogy az egyik feljelentett vállalkozó közeli jó barátja a BRFK-n éppen azon az osztályon lát el tanácsadói feladatokat, ahol a nyomozás folyik? E kérdésre természetesen nem a miniszter válaszolt, hanem egy főosztályvezető, aki általánosságokat tartalmazó levelében leszögezte, a miniszternek írt levél nem helyettesítheti a normális jogorvoslatot. Kiril László nem értette, miért nem a parancsnokok feladata annak ellenőrzése, hogy az egyébként hierarchikus felépítésű rendőrség beosztotti állománya szakszerűen, a feladatának megfelelően végzi-e a munkáját? Arra sem kapott megnyugtató választ, hogy a minisztériumi főosztályvezető miért írta, kizárt, hogy a vállalkozó barátja „belenyúlhat az ügybe”, mert akkor az ügyészség észlelte volna. Azt gondolta, ha nincs fokozott ügyészi felügyelet alatt a nyomozás, akkor az ügyészség nem követi figyelemmel az ügyet. Már pedig ez esetben nem volt.

2013 júniusáig nem történt semmi. Ekkor Kiril László kapott a BRFK-tól egy tértivevényes levelet, melyre a postabélyegző 2013. június 4.-én került rá. Ebben az állt, hogy a nyomozást megszüntették. A dátum pedig: 2012. május 17. Hősünk elgondolkodott. Több mint egy évbe telt a kézbesítés? És akkor mit jelent a 2013-as bélyegező a borítékon? Ráadásul a határozat tartalma semmitmondó, tulajdonképpen megismétli az öt évvel ezelőtti feljelentés szövegét. Úgy tűnik, mintha a rendőrség öt év alatt semmit sem tett volna az ügyben. Úgy érezte, ismét jogossá vált a kérdés a minisztériumi illetékesnek: hogy is van az, amit az ügyészi felügyeletről írt? Hol van a parancsnoki revízió? Mégis beleavatkozott valaki a nyomozásba?

Hősünk nem szerette volna, ha a kérdések költőiek maradnak. Kiril László tehát levélben kereste meg a Belügyminisztert, a Legfőbb Ügyészt, és az ORFK vezetőjét. Azt kérdezte, hogyan fordulhat elő, hogy egy évvel korábbi határozatot postáztak számára? Az ORFK már válaszolt is, eszerint Kiril László levelét „illetékességből” megküldték a BRFK-ra, és a Fővárosi Főügyészségre. Ezek szerint ők nem gondolták, hogy bármilyen tennivalójuk lenne az ügyben, noha mondjuk elrendelhettek volna egy belső vizsgálatot, vagy megállapíthatták volna, hogy kik a felelősök. Szó sincs vizsgálatról, szó sincs felelősökről és szó sincs érdemi intézkedésről. Hősünkben tehát felmerült a kérdés: szakmai munkát végez-e a rendőrség és az ügyészség? Vagy csak adminisztrációs és statisztikai produkciókkal szórakoztatja a közönséget?

És hihetnénk, hogy történetünk ezzel véget is ért. Ám hála a kiváló magyar jogszabályoknak, a szakszerű igazságszolgáltatásnak, még van folytatás. Kiril László ugyanis polgári peres eljárásokat is kezdeményezett, s közülük az egyiket megnyerte a neki oly sok kárt okozó vállalkozóval szemben. Főhősünk örült, hogy legalább a pénze egy részét visszakaphatja. Öröme azonban korainak bizonyult. A vállalkozó ugyanis nem fizetett egy vasat sem. A végrehajtó pedig – mire az ügy eljutott hozzá – széttárta a kezeit, mert megállapította, hogy a vállalkozó nevén semmi sincs, tehát nincs is mit lefoglalni! Viszont az eredménytelennek bizonyult végrehajtásért Kiril Lászlónak több százezer forintot kellett fizetnie.

Avagy biztonságban vagyunk attól a szemlélettől, hogy a hatóságok úgy értelmezhetik a jogot ahogy nekik jó? Egyesek vonatkozásában büntetést szabnak ki mindenáron, kormányzathoz közeliek esetében pedig nincs is ellenőrzés!

A kérdés nagyon is költői! A sok jogászból álló jelenlegi FIDESZ kormányzat, minden elődjén túl tesz, a jog öncélú, saját érdekeit alátámasztó, értelmezésével, a büntetésre, mint költségvetési tényezőre tekintő magatartásával és mindezt „érteket vagyok emberek” szemfényvesztő köntösbe öltöztető „parasztvakításával”! Már azok a jogelvek, sem érvényesülnek, melyek 1989. évet követően, igaz kisebb-nagyobb sikerrel de, átszőtték a magyar jogrendet!

Mindjárt első kérdésként vetődik fel, – elnézést a fogalmazásáért – hogy „szembeköpheti-e” önmagát egy kormányzat, a gyakorlat és az elmélet drasztikus megkülönböztetésével? Hát a FIDESZ ezt teszi! Magyarország Alaptörvényének XV. cikke ugyanis azt mondja ki, hogy „a törvény előtt mindenki egyenlő”. De a gyakorlatban ez nem érvényesül! Mondjuk úgy, hogy nagyon nem érvényesül! Na de ne beszéljünk általánosságokban, hanem beszéljünk a konkrétumokról! Jelen írásomban a NAV „csak egy maradhat”, a „Hegylakó” TV sorozatból plagizált szemléletét szeretném az olvasó elé tárni! Szóval a NAV gyakorlata szembemegy az Alaptörvény megfogalmazásával, a jogállami jogelvekkel, az Uniós gyakorlattal! Vagy lehet, hogy pont ezért kell az EU-t gonosz mostohának lefesteni a kevésbé tájékozott embereknek?

Bocsánatot kérek, hogy el-elmélkedtem egy kicsit, annak ellenére, hogy már megígértem az előbb, hogy rátérek a konkrétumokra! Szóval az történt, hogy egy cég áfát igényelt vissza a vonatkozó jogszabályok szerint. A NAV 9391694902-es iktatószámon vette ezt nyilvántartásba! Egészen pontosan 29.499.000.- Ft áfa visszaigénylésről volt szó! Na de nem úgy van ám, hogy csak úgy visszafizetik az áfát. Az áfa, nyilván mindenki előtt ismeretes, egy olyan forgalmi adó, amit a vállalkozó befizet az államnak, ha pedig az indokolt, az állam fizeti vissza a vállalkozónak! Már itt torzul a törvény előtti egyenlőség hiszen, ha a vállalkozó nem fizeti be az áfát, megnézheti magát, az állam pedig gyakran úgy fizet, ahogy csak akar! Magyarországon a NAV „primus inter pares” azaz első az egyenlők között! Annyira első, hogy mindent megengedhet magának! Az esetünhöz visszatérve, a NAV 2011. május 3.-án kiállított 11/42/390017/577-es megbízó levéllel az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést indított, amit a 4032543078-as jegyzőkönyvvel zárt le.

Nem találtak semmi kifogásolni valót, az áfa visszaigénylése jogosnak látszott! Persze csak látszott, mert olyan könnyen nem adták magukat! Jött, hát a bevezetőben említett jogot figyelmen kívül hagyó magatartás! A hivatkozott jegyzőkönyv megállapításai alapján 2011. május 27.-én a 11/42/390017/666-os számon kiállított megbízó levéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés is indult, – melyet szerintem az ellenőrzést végzők sem értenek pontosan – 2012. február 13.-án kelt 4043011999-es iktatószámú jegyzőkönyvvel zártak le.

A vizsgálat során az első fokú adóhatóság megállapította, hogy a bevallásban visszaigényelhető adóként beállított és kiutalni kért 29.499.000.- Ft-ból 12.516.000.- Ft tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt! Továbbá 2012. február 14-én a 16.938.000.- Ft visszautalásra került. Ugyan ezen a napon 1.198.000.- Ft késedelmi kamat is kiutalásra került.

A jogosulatlan visszaigénylés megállapítás azon alapult, hogy a NAV vélelmezte, hangsúlyozom vélelmezte, mert semmilyen adatot, tényt erre vonatkozóan nem tárt az érdekeltek elé, hogy az egyik cég által kiállított számlák nem valós eseményen alapulnak, illetve, hogy a korábbi időszakból áthúzódó összegek tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt. Ezt arra alapította a NAV, hogy egy korábbi, a 2010. május-decemberi időszak ellenőrzése során több cég vonatkozásában a kibocsátott számlák fiktívek. E vonatkozásban semmilyen jogilag releváns érv, tény, az ellenőrzést folytató részéről nem hangzott el! Mindösszesen csak vélelmezte, hogy bizonyos cégek által kiállított és kibocsátott számlák fiktívek, a számlákon feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem a számlán levő felek között mentek végbe! HÚ! Ez aztán a jogállam, ahol a Magyarország egy közigazgatási hatóságának minimum 90-es IQ-val rendelkező munkatársa csak úgy vélelmezget dolgokat! Igaz semmilyen konkrétummal, közvetett vagy közvetlen bizonyítékkal az állítását alátámasztani nem tudja, de belebeszél a semmibe! A baj persze az, hogy ennek a konkrétumokat nélkülöző semmibe beszélésnek joghatásai vannak!

Persze, ha nagyon magamba nézek, nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjam vagy örüljek! Szomorkodni azért volna indokom, mert tények nélkül ennyire jelentős döntéseket hozni, a költségvetési bevételt, akár kis és közepes vállalkozásokat földbe taposó magatartással, növelni szégyen, sőt normális világban jogellenes is. Örülni pedig azért volna okom, mert minden ostoba híresztelés ellenére a NAV revizorai professzionális gondolatolvasók, „tisztánlátók” és nem is kell semmilyen konkrétum vagy bizonyíték, ők tudják, hogy mindenki csaló, mindenki bűnöző!

Valljuk meg őszintén, hogy csak ezen cselekmények alapján nem lehet jogosult a NAV arra, hogy súlyos jog/h2hatást kiváltó kijelentéseket tegyen, anélkül, hogy a tőle elvárható gondossággal járt volna el az ügy feltárása érdekében! Persze a kérdés ezen túlmutat, hogy jó-e, helyes-e, hogy csak azért indít, ez a sajnos a jogi közegtől már eltávolodott, az ország nyakán élősködő öncélú hivatal eljárást, hogy növelje a költségvetési bevételt mindenáron?

És ez a magasztos hivatal, rápakolt még egy lapáttal a sok „vélelmére”! Kérem, hogy mindenki kapaszkodjon meg! Azt is ki merte mondani, hogy azért sem jár vissza az áfa, mert a szerződő fél feketén alkalmazott munkaerőt! Úgy fogalmazta meg, hogy történetünk főszereplője nem volt elég gondos, nem ellenőrizte, hogy a szerződő felei, mindenben megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak!

Mi, csak egy mindenkiben felvetődő kérdést teszünk fel! Ez így hangzik: milyen az a világ, ahol a szerződő feleknek kell azt ellenőrizni, hogy a partnere, mindenben megfelel-e a NAV elvárásainak, és a hatályos jogszabályi környezetnek? Én úgy vélem, hogy ez nem az ő dolguk, hanem többek között pontosan azé, aki ezért jogtalan bírságot óhajt kiszabni!

Magazinunk szerkesztőségének rendelkezésére állnak a cikkünk alapjául szolgáló iratok. Az eset nem egyedi, az országban sajnos sorozatosan történik ilyen, illetve hasonló eset! Nyilván központi utasításra!

Még egy mondattal visszatérnék az EU-ra! Az EU bírósága több alkalommal marasztalta el Magyarországot ezért, és kötelezte a jogalap nélküli határozat hatályon kívül helyezésére!

Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy az EU ellen folytatott szabadságharc, pont arról tereli el a figyelmet, hogy tudjuk, hogy milyen joga van egy magyarországi cégnek és egy magyarországi embernek! Minél jobban mossák az agyat, minél jobban terelik el az emberek figyelmet, annál jobban hiszik el azt az ostoba hazugságot, hogy a kormány megvéd minket a „gyarmatosító EU-tól”!