msandor

Már majdnem öt éve járja kálváriáját egy jómódú óbudai polgár. Előbb becsapták, aztán pedig megtanulhatta, hogy nem érdemes emiatt sokat ugrálnia. Hiába fordult a rendőrséghez, az ügyészséghez, semmire sem jutott. Amikor pedig egy polgári perben nyert, az is neki jelentett újabb költségeket.

Csaknem öt éve egy jómódú óbudai polgár, Kiril László találkozott két vállalkozó kedvű személlyel, akik nagyon érdekes, és komoly anyagi haszonnal kecsegtető lakóház-építési tervvel álltak elő. Ehhez persze szükség volt telkekre. Ezek Kiril Lászlóé voltak. Kötöttek hát vele adásvételi szerződéseket, azután további szerződéseket, melyeket utóbb módosítottak, aztán tovább, még a módosítások módosítását is módosították. A végére már nem is látszott, hogy ki kivel van, ki vett kitől és mit. Ezeket a szerződéseket átnézve valóban nehéz visszajutni a kiinduló szerződéshez. Persze amatőröknek, mert képzett jogásznak, vagy nyomozónak ez nem jelenthetne problémát. Sajnos azonban a szerződéseket sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem sikerült értelmeznie. Bár ez csak később derült ki. Előtte viszont annyi történt, hogy Kiril László egy vasat sem kapott a telkeiért. Sem akkor, sem azóta.

A sok-sok szerződés megkötése közben még a projektfinanszírozásba is bevonták Kiril Lászlót, készfizető kezesként, így azóta is fizetheti vissza az általa soha fel nem vett pénzt. Tehát nem csak, hogy nem fizették ki a telkeit, hanem még trükkösen át is vágták. Az időközben felépült lakások értékesítését pedig megkezdték, de a vételárak egy része érdekes módon nem a finanszírozó bank által megadott számlaszámra, hanem egyéb számlákra folyt be. A gyanú szerint ezek a pénzek minden bizonnyal a két vállalkozó zsebében landoltak.

Kiril László nem iskolázott ember, nem jártas a jogban, de azt meglehetősen rossz néven vette, hogy átvágták. Hiszen még „szép hazánkban” sem elfogadott, hogy valaki úgy vásárol meg három telket, hogy nem fizet érte, és még az eladóval fizettet ki egy csomó pénzt! Kiril László próbálkozott szép szóval, próbálkozott felszólításokkal, de a válasz mindig valamilyen érthetetlen jogi „handabanda”, elterelés volt. Kiril Lászlót azonban ezzel már nem lehetett leszerelni.

Úgy gondolta, ha eladott három telket, annak árát joga van követelni. Ellentétben az általa fel nem vett hitellel, amit viszont nem kívánt fizetni. Megelégelte tehát üzlettársai magyarázatait, úgy döntött, a rendőrséghez fordul. Segítőivel közösen elkészített egy részletes és tartalmas feljelentést. Ebben kidomborította, hogy kétségtelenül szándékosan tévesztették meg. Így csalás, sikkasztás büntette, közokirathamisítás büntette, valamint tartozás fedezetének az elvonása bűntette megalapozott gyanúja miatt kérte a nyomozás elrendelését a két vállalkozó és ügyvédjük ellen. A feljelentés 2008. december 12.-én született.

Feljelentését a Budapesti III. kerületi Rendőrkapitányságra küldte meg, de végül a Budapesti Rendőrfőkapitányságon (BRFK) landolt, bár anélkül, hogy erről Kiril Lászlót értesítették volna. Hihetnénk, végre jó helyre került az ügy, nagy erőkkel megindult a nyomozás, melynek végére főhősünk a pénzéhez juthat. Ez azonban nem így történt. A rendőrség rekord-gyorsasággal, már 2008. december 30.-án elutasította a feljelentést. A határozat indokolása egyértelműen arra utalt, hogy a feljelentés tartalmát nem értették meg, vagy végig sem olvasták. Kiril László tehát panaszt fogalmazott, s ennek a Fővárosi Főügyészség helyt is adott. Utasította a rendőrséget a nyomozás folytatására. Gondolhatnánk, hogy az igazság mindig győz, egy kis kitérővel ez esetben is helyére kerültek a dolgok. Ám a panaszosnak azt kellett tapasztalnia, hogy ezúttal nem így történt.

A nyomozás folyt, illetve nem folyt, csak az idő telt. Évek alatt látszólag semmilyen érdemleges lépés nem történt. Kiril László csak érdeklődött, érdeklődött, de mindenhol kitérő válaszokat kapott. Elkeseredésében még a belügyminisztert is megkereste és feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e köze ennek a borzalmasan lassú, érdemi intézkedések nélküli nyomozásnak ahhoz, hogy az egyik feljelentett vállalkozó közeli jó barátja a BRFK-n éppen azon az osztályon lát el tanácsadói feladatokat, ahol a nyomozás folyik? E kérdésre természetesen nem a miniszter válaszolt, hanem egy főosztályvezető, aki általánosságokat tartalmazó levelében leszögezte, a miniszternek írt levél nem helyettesítheti a normális jogorvoslatot. Kiril László nem értette, miért nem a parancsnokok feladata annak ellenőrzése, hogy az egyébként hierarchikus felépítésű rendőrség beosztotti állománya szakszerűen, a feladatának megfelelően végzi-e a munkáját? Arra sem kapott megnyugtató választ, hogy a minisztériumi főosztályvezető miért írta, kizárt, hogy a vállalkozó barátja „belenyúlhat az ügybe”, mert akkor az ügyészség észlelte volna. Azt gondolta, ha nincs fokozott ügyészi felügyelet alatt a nyomozás, akkor az ügyészség nem követi figyelemmel az ügyet. Már pedig ez esetben nem volt.

2013 júniusáig nem történt semmi. Ekkor Kiril László kapott a BRFK-tól egy tértivevényes levelet, melyre a postabélyegző 2013. június 4.-én került rá. Ebben az állt, hogy a nyomozást megszüntették. A dátum pedig: 2012. május 17. Hősünk elgondolkodott. Több mint egy évbe telt a kézbesítés? És akkor mit jelent a 2013-as bélyegező a borítékon? Ráadásul a határozat tartalma semmitmondó, tulajdonképpen megismétli az öt évvel ezelőtti feljelentés szövegét. Úgy tűnik, mintha a rendőrség öt év alatt semmit sem tett volna az ügyben. Úgy érezte, ismét jogossá vált a kérdés a minisztériumi illetékesnek: hogy is van az, amit az ügyészi felügyeletről írt? Hol van a parancsnoki revízió? Mégis beleavatkozott valaki a nyomozásba?

Hősünk nem szerette volna, ha a kérdések költőiek maradnak. Kiril László tehát levélben kereste meg a Belügyminisztert, a Legfőbb Ügyészt, és az ORFK vezetőjét. Azt kérdezte, hogyan fordulhat elő, hogy egy évvel korábbi határozatot postáztak számára? Az ORFK már válaszolt is, eszerint Kiril László levelét „illetékességből” megküldték a BRFK-ra, és a Fővárosi Főügyészségre. Ezek szerint ők nem gondolták, hogy bármilyen tennivalójuk lenne az ügyben, noha mondjuk elrendelhettek volna egy belső vizsgálatot, vagy megállapíthatták volna, hogy kik a felelősök. Szó sincs vizsgálatról, szó sincs felelősökről és szó sincs érdemi intézkedésről. Hősünkben tehát felmerült a kérdés: szakmai munkát végez-e a rendőrség és az ügyészség? Vagy csak adminisztrációs és statisztikai produkciókkal szórakoztatja a közönséget?

És hihetnénk, hogy történetünk ezzel véget is ért. Ám hála a kiváló magyar jogszabályoknak, a szakszerű igazságszolgáltatásnak, még van folytatás. Kiril László ugyanis polgári peres eljárásokat is kezdeményezett, s közülük az egyiket megnyerte a neki oly sok kárt okozó vállalkozóval szemben. Főhősünk örült, hogy legalább a pénze egy részét visszakaphatja. Öröme azonban korainak bizonyult. A vállalkozó ugyanis nem fizetett egy vasat sem. A végrehajtó pedig – mire az ügy eljutott hozzá – széttárta a kezeit, mert megállapította, hogy a vállalkozó nevén semmi sincs, tehát nincs is mit lefoglalni! Viszont az eredménytelennek bizonyult végrehajtásért Kiril Lászlónak több százezer forintot kellett fizetnie.

Avagy biztonságban vagyunk attól a szemlélettől, hogy a hatóságok úgy értelmezhetik a jogot ahogy nekik jó? Egyesek vonatkozásában büntetést szabnak ki mindenáron, kormányzathoz közeliek esetében pedig nincs is ellenőrzés!

A kérdés nagyon is költői! A sok jogászból álló jelenlegi FIDESZ kormányzat, minden elődjén túl tesz, a jog öncélú, saját érdekeit alátámasztó, értelmezésével, a büntetésre, mint költségvetési tényezőre tekintő magatartásával és mindezt „érteket vagyok emberek” szemfényvesztő köntösbe öltöztető „parasztvakításával”! Már azok a jogelvek, sem érvényesülnek, melyek 1989. évet követően, igaz kisebb-nagyobb sikerrel de, átszőtték a magyar jogrendet!

Mindjárt első kérdésként vetődik fel, – elnézést a fogalmazásáért – hogy „szembeköpheti-e” önmagát egy kormányzat, a gyakorlat és az elmélet drasztikus megkülönböztetésével? Hát a FIDESZ ezt teszi! Magyarország Alaptörvényének XV. cikke ugyanis azt mondja ki, hogy „a törvény előtt mindenki egyenlő”. De a gyakorlatban ez nem érvényesül! Mondjuk úgy, hogy nagyon nem érvényesül! Na de ne beszéljünk általánosságokban, hanem beszéljünk a konkrétumokról! Jelen írásomban a NAV „csak egy maradhat”, a „Hegylakó” TV sorozatból plagizált szemléletét szeretném az olvasó elé tárni! Szóval a NAV gyakorlata szembemegy az Alaptörvény megfogalmazásával, a jogállami jogelvekkel, az Uniós gyakorlattal! Vagy lehet, hogy pont ezért kell az EU-t gonosz mostohának lefesteni a kevésbé tájékozott embereknek?

Bocsánatot kérek, hogy el-elmélkedtem egy kicsit, annak ellenére, hogy már megígértem az előbb, hogy rátérek a konkrétumokra! Szóval az történt, hogy egy cég áfát igényelt vissza a vonatkozó jogszabályok szerint. A NAV 9391694902-es iktatószámon vette ezt nyilvántartásba! Egészen pontosan 29.499.000.- Ft áfa visszaigénylésről volt szó! Na de nem úgy van ám, hogy csak úgy visszafizetik az áfát. Az áfa, nyilván mindenki előtt ismeretes, egy olyan forgalmi adó, amit a vállalkozó befizet az államnak, ha pedig az indokolt, az állam fizeti vissza a vállalkozónak! Már itt torzul a törvény előtti egyenlőség hiszen, ha a vállalkozó nem fizeti be az áfát, megnézheti magát, az állam pedig gyakran úgy fizet, ahogy csak akar! Magyarországon a NAV „primus inter pares” azaz első az egyenlők között! Annyira első, hogy mindent megengedhet magának! Az esetünhöz visszatérve, a NAV 2011. május 3.-án kiállított 11/42/390017/577-es megbízó levéllel az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést indított, amit a 4032543078-as jegyzőkönyvvel zárt le.

Nem találtak semmi kifogásolni valót, az áfa visszaigénylése jogosnak látszott! Persze csak látszott, mert olyan könnyen nem adták magukat! Jött, hát a bevezetőben említett jogot figyelmen kívül hagyó magatartás! A hivatkozott jegyzőkönyv megállapításai alapján 2011. május 27.-én a 11/42/390017/666-os számon kiállított megbízó levéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés is indult, – melyet szerintem az ellenőrzést végzők sem értenek pontosan – 2012. február 13.-án kelt 4043011999-es iktatószámú jegyzőkönyvvel zártak le.

A vizsgálat során az első fokú adóhatóság megállapította, hogy a bevallásban visszaigényelhető adóként beállított és kiutalni kért 29.499.000.- Ft-ból 12.516.000.- Ft tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt! Továbbá 2012. február 14-én a 16.938.000.- Ft visszautalásra került. Ugyan ezen a napon 1.198.000.- Ft késedelmi kamat is kiutalásra került.

A jogosulatlan visszaigénylés megállapítás azon alapult, hogy a NAV vélelmezte, hangsúlyozom vélelmezte, mert semmilyen adatot, tényt erre vonatkozóan nem tárt az érdekeltek elé, hogy az egyik cég által kiállított számlák nem valós eseményen alapulnak, illetve, hogy a korábbi időszakból áthúzódó összegek tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt. Ezt arra alapította a NAV, hogy egy korábbi, a 2010. május-decemberi időszak ellenőrzése során több cég vonatkozásában a kibocsátott számlák fiktívek. E vonatkozásban semmilyen jogilag releváns érv, tény, az ellenőrzést folytató részéről nem hangzott el! Mindösszesen csak vélelmezte, hogy bizonyos cégek által kiállított és kibocsátott számlák fiktívek, a számlákon feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem a számlán levő felek között mentek végbe! HÚ! Ez aztán a jogállam, ahol a Magyarország egy közigazgatási hatóságának minimum 90-es IQ-val rendelkező munkatársa csak úgy vélelmezget dolgokat! Igaz semmilyen konkrétummal, közvetett vagy közvetlen bizonyítékkal az állítását alátámasztani nem tudja, de belebeszél a semmibe! A baj persze az, hogy ennek a konkrétumokat nélkülöző semmibe beszélésnek joghatásai vannak!

Persze, ha nagyon magamba nézek, nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjam vagy örüljek! Szomorkodni azért volna indokom, mert tények nélkül ennyire jelentős döntéseket hozni, a költségvetési bevételt, akár kis és közepes vállalkozásokat földbe taposó magatartással, növelni szégyen, sőt normális világban jogellenes is. Örülni pedig azért volna okom, mert minden ostoba híresztelés ellenére a NAV revizorai professzionális gondolatolvasók, „tisztánlátók” és nem is kell semmilyen konkrétum vagy bizonyíték, ők tudják, hogy mindenki csaló, mindenki bűnöző!

Valljuk meg őszintén, hogy csak ezen cselekmények alapján nem lehet jogosult a NAV arra, hogy súlyos jog/h2hatást kiváltó kijelentéseket tegyen, anélkül, hogy a tőle elvárható gondossággal járt volna el az ügy feltárása érdekében! Persze a kérdés ezen túlmutat, hogy jó-e, helyes-e, hogy csak azért indít, ez a sajnos a jogi közegtől már eltávolodott, az ország nyakán élősködő öncélú hivatal eljárást, hogy növelje a költségvetési bevételt mindenáron?

És ez a magasztos hivatal, rápakolt még egy lapáttal a sok „vélelmére”! Kérem, hogy mindenki kapaszkodjon meg! Azt is ki merte mondani, hogy azért sem jár vissza az áfa, mert a szerződő fél feketén alkalmazott munkaerőt! Úgy fogalmazta meg, hogy történetünk főszereplője nem volt elég gondos, nem ellenőrizte, hogy a szerződő felei, mindenben megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak!

Mi, csak egy mindenkiben felvetődő kérdést teszünk fel! Ez így hangzik: milyen az a világ, ahol a szerződő feleknek kell azt ellenőrizni, hogy a partnere, mindenben megfelel-e a NAV elvárásainak, és a hatályos jogszabályi környezetnek? Én úgy vélem, hogy ez nem az ő dolguk, hanem többek között pontosan azé, aki ezért jogtalan bírságot óhajt kiszabni!

Magazinunk szerkesztőségének rendelkezésére állnak a cikkünk alapjául szolgáló iratok. Az eset nem egyedi, az országban sajnos sorozatosan történik ilyen, illetve hasonló eset! Nyilván központi utasításra!

Még egy mondattal visszatérnék az EU-ra! Az EU bírósága több alkalommal marasztalta el Magyarországot ezért, és kötelezte a jogalap nélküli határozat hatályon kívül helyezésére!

Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy az EU ellen folytatott szabadságharc, pont arról tereli el a figyelmet, hogy tudjuk, hogy milyen joga van egy magyarországi cégnek és egy magyarországi embernek! Minél jobban mossák az agyat, minél jobban terelik el az emberek figyelmet, annál jobban hiszik el azt az ostoba hazugságot, hogy a kormány megvéd minket a „gyarmatosító EU-tól”!

Főhösünk Építőipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-jénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott a NAV. Teljesen szétszedve, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le! 2007. január 22-én az adóhatóság részéről nagy mennyiségű iratot vettek át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt: „11 db dosszié 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Az iratok egy része rejtélyes körülmények között eltünt. Ha nem tűnik el, főhősünket nem lehetett volna földönfutóvá tenni!

Szóval történt egyszer, hogy főhösünknek volt egy építőipari gazdasági társasága, és magánvállalkozóként is be volt jegyezve. Az egyik balatoni településen és annak környékén több épitkezést végeztek éveken át probléma mentesen. Két személy vonatkozásában, azonban problémák merültek fel, ugyanis nem akarták kifizetni a vállalkozási díjat, ezért főhősünk peres jogviszonyba került velük. Mindkét személynek ugyanaz volt az ügyvédje, akinek a felesége az egyik ügyészség vezetője. Furcsa, módon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (korábban APEH) főhősünk azóta felszámolt cégénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott. Teljesen szétszedve azokat, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le, ugyanis 2007. január 22-én az adóhatóság részéről két személy nagy mennyiségű iratot vett át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt 1. pontban, hogy átvettek: „11 db dossziét 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Ezt a rávezetést ráadásul főhősünk tudta nélkül tették, azt nem is látta! Az adóhatósági vizsgálat befejeződött, melyben az adóhatóság megállapította főhősünk felelősségét és meglehetősen súlyos bírságot szabott ki. Tekintettel arra, hogy főhősünk szerint mind cégénél mind magánvállalkozásánál szabályosan folyt a gazdálkodás, érthetetlen volt számára ez a marasztalás. Próbált jogorvoslati lehetőségeivel élni, de hiába. Akkor ugyanis nem tudta még, hogy a háttérben a két „fizetni nem akaró” ügyfelei és közös ügyvédjük áll. Mindkettőjükkel folyamatos volt a jogvita, melyet nagyon sérelmesnek tartottak és ezen a módon kívánták főhősünket „móresre tanítani” Ezen véleményét arra alapítja, hogy ez nem csak vele történt, hanem másik balatoni vállalkozóval is.! Határozottan abban a hitben volta, hogy az adóhatóság szabályosan, a hatályos jogszabályoknak megfelelő módon folytatta le az eljárást, csak téves következtetésre jutott. Ez a véleménye akkor változott meg, amikor a tőle átvett iratoknak csak egy töredékét adták vissza. A gazdálkodási folyamat a hiányos iratokból nem látható tényszerűen, az nem mutatja, nem mutathatja a valós helyzetet. Reklamált az adóhatóságnál többször szóban és írásban is, de az iratokkal összefüggésben semmilyen érdemi választ nem kapott illetve az egyik ügyintéző készített egy hamis jegyzőkönyvet, amit főhősünk nem írt alá, részére csak később küldték meg. Ennek tartalma vitathatalanul hamis. Egyértelműen úgy tűnt, hogy az ellenőrzést folytató személyek határozottan marasztalására törekedtek és az ehhez szükséges iratokat kiválogatták, a többit eltüntették, önmagukat pedig hamisított jegyzőkönyvvel próbálják mentesíteni. Bármit tett, bármit kezdeményezett az igazság kiderítése érdekében, hatalmi pozícióból lesöpörték az asztalról. Hiába sérelmezte például azt, hogy a másodfokú határozattal lezárt ügyben az Adóhatóság által elkövetett sorozatos jogszabálysértéseket senki nem vizsgálta ki. Arra is hiába kért magyarázatot, hogy miért történt az, hogy 2006.12.20. napja óta folyamatosan különböző adónemekben, vizsgálják vállalkozói tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy 3,5 évig folyamatosan foglalkoztak vállalkozásával: (ez egyébként életszerűtlen még Magyarországon is) Főhősünk határozott meggyőződése, hogy a törvényes határidők betartása az adóhatóság részére is kötelező érvényű. Az adóhatóság ellenőrzései során betartandó határidőket az Art. 92. §-a szabályozza, és nem a Ket. hivatkozott paragrafusa. Ez esetben is látszott az adóhatóság irányában gyakorolt rosszhiszeműsége, ugyanis az egyik jogszabályból átcsaptak egy másikba, de még ebben az esetben is csak a határidő lejárta előtt van csak lehetősége az eljáró hatóság vezetőjének hosszabbítani, ami pedig 2007.07.24-én lejárt. Az Art. 92. § (12) bekezdésében foglaltak alapján jogtalan volt már az első fokú határozat meghozatala is. Esetemben még a (12) bek. előírásait is figyelmen kívül hagyták, mely szerint az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet.

Ezen tények alapján büntető eljárást kezdeményezett, de ez sem vezetett eredményre, mert a nyomozást a nyomozóhatóság megszüntette. Összegezve az Adóhivatal 3,5 évet foglalkozott vállalkozásaival ami felettébb érdekes és nem hiszem hogy nagyon sok ilyen eset fordult eddig elő. Ugyanis, ha minden adózóval ennyit foglalkozna az Adóhatóság, akkor a jelenlegi revizori állomány többszörösét kellene foglalkoztatniuk. Az eljárásaik során főhősünk folyamatosan úgy érezte, hogy semmi olyan információt, iratanyagot, mely azt bizonyítaná, hogy nem volt adóhiánya nem vesznek figyelembe, sőt azokat az iratanyagokat, amik ezt támasztanák alá egyszerűen eltüntették, bár tőle átvették. Ezt már több esetben is jelezte, de erre vonatkozóan még érdemi választ sem kapott. Az ellenőrzés során a tőle szabálytalan adás-vételi szerződéssel átvett iratokat eltüntették, azokat nem is vették figyelembe! Az eljárás részrehajló és koncepciózus, hiszen azt nem tudták vitatni, hogy az általa megjelölt személy képes volt kölcsönként rendelkezésére bocsátani a megjelölt összeget, akkor azt vitatták, hogy valóban kölcsön adta. Úgy gondolja, hogy ezen súlyos jogsértéseket egy jogállamban senki sem követheti el büntetlenül. Senki nem folytathat le olyan ellenőrzést, hivatali helyzetével visszaélve, hogy az átvett iratanyagból eltüntet olyanokat, amik neki nem tetszenek, majd iratot hamisít. Egy ellenőrzést a valós helyzetnek megfelelően kell lefolytatni. Különösen nem teheti ezt úgy, hogy a kapcsolat rendszerét felhasználva egy ügyvéd vagy ügyész, anyagi haszonszerzési célzatból intézi jogellenesen az ügyet számára, vagy ügyfele számára kedvezően! Nyilván ez okból történt esetében, hogy a marasztalás érdekében az adóhatóság speciális készpénzforgalmi szemléletet képviselt, mely ellentétes a hatályos adótörvényekkel. Valamennyi adótörvényünk pénzforgalmi szemléletű, azonban ezt a készpénzforgalmi szemléletet nem lehet öncélúan úgy értelmezni, hogy az államháztartási bevételt mindáron növelni akarom, az indokolatlan bírságok kiszabásával! Az tény, hogy az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, számviteli, eljárásjogi és jogértelmezési szaktudást igényel. Főhősünknek nincs kétsége, hogy az adóhatóság képzett revizorai megfelelnek ezen szakmai elvárásnak, így személyével összefüggő vizsgálat során tanúsított magatartásuk minden bizonnyal szándékos volt.

Szeretnénk ismertetni a NAV speciális készpénzforgalmi szemlétetének sajátoságait! Ezek szerint a NAV a vagyononosodási vizsgálatoknál, nem veszi figyelembe a vállalkozáshoz kapcsolódó bankszámlán a nyitó egyenleget, sem a vállalkozás pénztárában adott év január 1,-jén található összeget. Ezért, ha ezekből a pénzekből pl. arubeszerzés történik, akkor a NAV vállalkozói betétet állít szemben ezen kiadással (holott a bankszámlán, vagy a házipénztárban lévő összeg erre fedezetet biztosit) majd megállapítja, hogy ennek a vállalkozói betétnek az összege a vállalkozó adózott jövedelméből nem származhat és adóhiányt állapit meg!

Az Adóhatóság jogszabálysértő eljárása főhősünket teljesen ellehetetlenítette, a cégét felszámolták, a foglalkoztatott dolgozói az utcára kerültek, mely össztársadalmi vonatkozásban is erős kételyeket ébreszt a túlzott jogosítványokkal rendelkező hatóság eljárásával összefüggésben!

Főhősünk úgy véli, hogy Európai Uniós állampolgárként joga van hatékony jogorvoslathoz, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, a magyar állammal szemben!

Lassan, vagy gyorsan – ezt még nem tudom – száguldozom életem útján! Vannak benne kanyarok, kereszteződések, különféle útakadályok, és körforgalmak is! Azt, hogy jó irányba haladok, vagy nem, mindig ott fordultam be ahol kell, vagy betartottam-e a mindenható szabályait, nem tudom, de még csak nem is sejtem! Úgy vélem, ez a végső elszámoláskor derül csak ki! Ezen elmélkedem szombat délelőtt hátradőlve karosszékemben. És hirtelen az Úr előtt állok!

Jer közelébb fiam – szólít meg a mindenható – és őszintén adj számot arról, hogy mit tettél, vagy mit nem tettél jól életedben! Tudom, hogy hangoskodtál, tudom, hogy sok minden ellen szót emeltél! Szólj hát fiam! Add elő mentségeid!

Nem vagyok gonosz, én jó ember vagyok Uram! Mondom halkan, csak azért, mert nem akarom, hogy halálomban is olyan problémák miatt kelljen szenvednem, mint életemben!

Uram! Bocsáss meg, hogy mentegetőzöm, illetve bocsáss meg, hogy hitvány szavaimmal befolyásolni igyekszem ítéleted, de azt szeretném, hogy lásd mit miért tettem és mit miért gondoltam! Néhány dolgot feltétlenül meg kell említenem, mert nem akarok a tüzes pokolban, égő csipkebokrok tövében hamvadni, az örökkévalóság bamba végtelenjébe révedni, vagy egy kietlen üres és ostoba világban céltalanul bóklászni! Kérlek Istenem, oldozz fel, mert vétkeztem!

Vétkeztem, mert nem viseltem el, hogy országom vezetői egyfolytában hazudtak, és felemeltem ez ellen a hangom! Nem viseltem el, hogy nyilvánvalóan a népet hülyének néző nyilatkozatokat tettek, melyben szinte szugerálták az emberekbe, hogy jól élnek, minden rendben, sokat keresnek, fantasztikus a munkájuk – sőt, hogy egyáltalán van munkájuk – és hihetetlen lehetőségeket rejt a jövőjük! Ez ellen is szót emeltem, mert Uram én ezeket a hazug szavakat nem hittem el! Nem hittem el azt sem, hogy mi fújjuk az Európai passzátszelet, és azt sem, hogy mindenki csak minket irigyel, és féltékeny hihetetlen sikereinkre! Nem hittem el továbbá a nekem meglehetősen átlátszó „kettősmérce” szólamot, melyben azt akarták velem elhitetni, hogy mindenki hülye, csak Ők az okosak! Nem hittem el azt sem, hogy Magyarország a világ legtudományosabb országa, hiszen itt látják a legjobban a világban történteket, itt értelmezik leghelyesebben az eseményeket! Igaz lehet ez? Kérdeztem naivan magamtól és szűk környezetemtől! Tudom! Tudom Uram, hogy te mondod ki a végső szót, te mondod ki a végítéletet és azt is tudom, hogy súlyosan vétkeztem, amikor a minden jel szerint a te nevedben nyilatkozó Orbán Viktor nemzetmentő gondolataival, virtuális ellenséggel szemben folytatott szabadságharcával szembehelyezkedtem, és a saját ezzel gyökeresen ellenkező véleményemet meg mertem fogalmazni! Bocsáss meg Uram! Tudom, hogy e balgaságom miatt, helyem a pokolban lenne, de reménykedem, hogy megkegyelmezel és olyan döntést hozol, mely bölcs, és engem és sorstársaimat felmenti a vezeklés alól és van esélyünk, lehetőségünk tovább haladni az utunkon!

Csendesedj már el gyermekem, szakít félbe az Úr! Én látok és tudok mindent! Én igazságos vagyok, és titeket a Földön is erre tanítalak több mint kétezer éve! Nem neked kell a végítélettől félni, hanem azoknak, akik ott nálatok Európa közepén tehetségtelen és hazug módon vétkeztek és vétkeznek napjainkban is! Meg azoknak, akik bármilyen előnyért támogatták és segítették őket! A pokoltól pedig nem tudom megmenteni őket én sem!

Erre sajnos már nem tudtam semmit válaszolni, mert eltorzult az Úr hangja, olyan rikoltozó nőiessé vált, sőt egyre ismerősebbé! Jéé már fel is ismertem, hiszen ez a feleségem hangja, aki magából kikelve üvöltötte, hogy Lajos! Ébredj fel és pucold tovább a krumplit az ebédhez!

Nagy homályos ködből kiérve, hirtelen minden világossá vált. Én vagyok az Országos Katasztrófavédelem főigazgatója. 2013. márciusa van, és még egy kicsit tartja magát a tél.

Hmm.. A betyárját! Nem kis beosztás! Szerencsére nagyon felkészült vagyok, ismerem feladataim minden részletét! Valljuk meg, nem kis felelősségű beosztás! Éppen ezért, mindent, ahogy kell, a szabályzat, de főként a kormányzat irányvonala, utasításai és elvárásai alapján teszek! Éppen az irodában ültem. Ez egy ablaktalan helyiség volt, ugyanis nem nézelődni, hanem dolgozni kell! Előfordulhat ugyanis, hogy egy-egy kevésbé tudatos pillanatomban kinézek az utcára és az elém táruló kép megzavar eszelősen felelősségteljes munkámban! Szóval nincs nézelődés, nincs ablak! Még a beszűrődő fény, zaj sem terelheti el a figyelmem!

Majd az ellenzék hülye provokációinak bedőlök? Na nem! A kormányzat pontosan meghatározta a teendőimet! Tél van, oda kell figyelnem nagyon! Bár nem tapasztaltam semmi rendkívülit! Azért biztos ami biztos, senkinek nem engedtem, hogy zavarjon, mindenféle információval elterelje a figyelmem, vagy befolyásolni igyekezzen döntéseim! Folyamatosan hallgattam a hozzám forró dróton bekötött egységek, intézmények jelentéseit, közöttük a meteorológiai szolgálat előrejelzéseit is. A falon egy hatalmas kijelzőn, fénypöttyök jelezték az általam irányított egységek mozgását, a bevetett eszközök haladását.

Minden tökéletes! Nyugalom van, semmilyen átlagtól eltérő történés nincs! Hál’ istennek! Az időjárás sem rendkívüli. A meteorológiai szolgálat jelzi, hogy esni fog egy kevés hó! Ez végképp természetes télen. Pár hókotró kiküldéséről intézkedem, már csak a biztonság kedvéért is.

Egyszer csak borzalmas mozgás kezdődött! Az irodám ajtaján állandóan kopogntak, csörögtek a telefonok, mindenki rohangál, hihetetlen sürgés-forgás kezdődött! Mi van? Mit akarnak? Mi az, hogy nagy a hó? Mi az, hogy megbénult az ország, mi az, hogy rengeteg az elakadt jármű, sok a baleset? Na ne!! A meteorológiai szolgálat világosan jelezte, hogy kevés hó esik! Ez a tény! Én felkészült ember vagyok és nem tűröm el, hogy posztkommunista, különféle bal-liberális személyek vagy orgánumok dezinformáljanak, vagy befolyásolni igyekezzenek döntéseimet! Pontosan tudom mit kell tenni!

Tartottam magam egész nap!! Aztán nem tudom mi történt, mert felébredtem!

Előtte azért még a belügyminiszter nagyon megdicsért! Így kell ezt emberek!