Földönfutóvá tett építési vállalkozó

Földönfutóvá tett építési vállalkozó

Főhösünk Építőipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-jénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott a NAV. Teljesen szétszedve, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le! 2007. január 22-én az adóhatóság részéről nagy mennyiségű iratot vettek át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt: „11 db dosszié 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Az iratok egy része rejtélyes körülmények között eltünt. Ha nem tűnik el, főhősünket nem lehetett volna földönfutóvá tenni!

Szóval történt egyszer, hogy főhösünknek volt egy építőipari gazdasági társasága, és magánvállalkozóként is be volt jegyezve. Az egyik balatoni településen és annak környékén több épitkezést végeztek éveken át probléma mentesen. Két személy vonatkozásában, azonban problémák merültek fel, ugyanis nem akarták kifizetni a vállalkozási díjat, ezért főhősünk peres jogviszonyba került velük. Mindkét személynek ugyanaz volt az ügyvédje, akinek a felesége az egyik ügyészség vezetője. Furcsa, módon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (korábban APEH) főhősünk azóta felszámolt cégénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott. Teljesen szétszedve azokat, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le, ugyanis 2007. január 22-én az adóhatóság részéről két személy nagy mennyiségű iratot vett át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt 1. pontban, hogy átvettek: „11 db dossziét 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Ezt a rávezetést ráadásul főhősünk tudta nélkül tették, azt nem is látta! Az adóhatósági vizsgálat befejeződött, melyben az adóhatóság megállapította főhősünk felelősségét és meglehetősen súlyos bírságot szabott ki. Tekintettel arra, hogy főhősünk szerint mind cégénél mind magánvállalkozásánál szabályosan folyt a gazdálkodás, érthetetlen volt számára ez a marasztalás. Próbált jogorvoslati lehetőségeivel élni, de hiába. Akkor ugyanis nem tudta még, hogy a háttérben a két “fizetni nem akaró” ügyfelei és közös ügyvédjük áll. Mindkettőjükkel folyamatos volt a jogvita, melyet nagyon sérelmesnek tartottak és ezen a módon kívánták főhősünket „móresre tanítani” Ezen véleményét arra alapítja, hogy ez nem csak vele történt, hanem másik balatoni vállalkozóval is.! Határozottan abban a hitben volta, hogy az adóhatóság szabályosan, a hatályos jogszabályoknak megfelelő módon folytatta le az eljárást, csak téves következtetésre jutott. Ez a véleménye akkor változott meg, amikor a tőle átvett iratoknak csak egy töredékét adták vissza. A gazdálkodási folyamat a hiányos iratokból nem látható tényszerűen, az nem mutatja, nem mutathatja a valós helyzetet. Reklamált az adóhatóságnál többször szóban és írásban is, de az iratokkal összefüggésben semmilyen érdemi választ nem kapott illetve az egyik ügyintéző készített egy hamis jegyzőkönyvet, amit főhősünk nem írt alá, részére csak később küldték meg. Ennek tartalma vitathatalanul hamis. Egyértelműen úgy tűnt, hogy az ellenőrzést folytató személyek határozottan marasztalására törekedtek és az ehhez szükséges iratokat kiválogatták, a többit eltüntették, önmagukat pedig hamisított jegyzőkönyvvel próbálják mentesíteni. Bármit tett, bármit kezdeményezett az igazság kiderítése érdekében, hatalmi pozícióból lesöpörték az asztalról. Hiába sérelmezte például azt, hogy a másodfokú határozattal lezárt ügyben az Adóhatóság által elkövetett sorozatos jogszabálysértéseket senki nem vizsgálta ki. Arra is hiába kért magyarázatot, hogy miért történt az, hogy 2006.12.20. napja óta folyamatosan különböző adónemekben, vizsgálják vállalkozói tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy 3,5 évig folyamatosan foglalkoztak vállalkozásával: (ez egyébként életszerűtlen még Magyarországon is) Főhősünk határozott meggyőződése, hogy a törvényes határidők betartása az adóhatóság részére is kötelező érvényű. Az adóhatóság ellenőrzései során betartandó határidőket az Art. 92. §-a szabályozza, és nem a Ket. hivatkozott paragrafusa. Ez esetben is látszott az adóhatóság irányában gyakorolt rosszhiszeműsége, ugyanis az egyik jogszabályból átcsaptak egy másikba, de még ebben az esetben is csak a határidő lejárta előtt van csak lehetősége az eljáró hatóság vezetőjének hosszabbítani, ami pedig 2007.07.24-én lejárt. Az Art. 92. § (12) bekezdésében foglaltak alapján jogtalan volt már az első fokú határozat meghozatala is. Esetemben még a (12) bek. előírásait is figyelmen kívül hagyták, mely szerint az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet.

Ezen tények alapján büntető eljárást kezdeményezett, de ez sem vezetett eredményre, mert a nyomozást a nyomozóhatóság megszüntette. Összegezve az Adóhivatal 3,5 évet foglalkozott vállalkozásaival ami felettébb érdekes és nem hiszem hogy nagyon sok ilyen eset fordult eddig elő. Ugyanis, ha minden adózóval ennyit foglalkozna az Adóhatóság, akkor a jelenlegi revizori állomány többszörösét kellene foglalkoztatniuk. Az eljárásaik során főhősünk folyamatosan úgy érezte, hogy semmi olyan információt, iratanyagot, mely azt bizonyítaná, hogy nem volt adóhiánya nem vesznek figyelembe, sőt azokat az iratanyagokat, amik ezt támasztanák alá egyszerűen eltüntették, bár tőle átvették. Ezt már több esetben is jelezte, de erre vonatkozóan még érdemi választ sem kapott. Az ellenőrzés során a tőle szabálytalan adás-vételi szerződéssel átvett iratokat eltüntették, azokat nem is vették figyelembe! Az eljárás részrehajló és koncepciózus, hiszen azt nem tudták vitatni, hogy az általa megjelölt személy képes volt kölcsönként rendelkezésére bocsátani a megjelölt összeget, akkor azt vitatták, hogy valóban kölcsön adta. Úgy gondolja, hogy ezen súlyos jogsértéseket egy jogállamban senki sem követheti el büntetlenül. Senki nem folytathat le olyan ellenőrzést, hivatali helyzetével visszaélve, hogy az átvett iratanyagból eltüntet olyanokat, amik neki nem tetszenek, majd iratot hamisít. Egy ellenőrzést a valós helyzetnek megfelelően kell lefolytatni. Különösen nem teheti ezt úgy, hogy a kapcsolat rendszerét felhasználva egy ügyvéd vagy ügyész, anyagi haszonszerzési célzatból intézi jogellenesen az ügyet számára, vagy ügyfele számára kedvezően! Nyilván ez okból történt esetében, hogy a marasztalás érdekében az adóhatóság speciális készpénzforgalmi szemléletet képviselt, mely ellentétes a hatályos adótörvényekkel. Valamennyi adótörvényünk pénzforgalmi szemléletű, azonban ezt a készpénzforgalmi szemléletet nem lehet öncélúan úgy értelmezni, hogy az államháztartási bevételt mindáron növelni akarom, az indokolatlan bírságok kiszabásával! Az tény, hogy az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, számviteli, eljárásjogi és jogértelmezési szaktudást igényel. Főhősünknek nincs kétsége, hogy az adóhatóság képzett revizorai megfelelnek ezen szakmai elvárásnak, így személyével összefüggő vizsgálat során tanúsított magatartásuk minden bizonnyal szándékos volt.

Szeretnénk ismertetni a NAV speciális készpénzforgalmi szemlétetének sajátoságait! Ezek szerint a NAV a vagyononosodási vizsgálatoknál, nem veszi figyelembe a vállalkozáshoz kapcsolódó bankszámlán a nyitó egyenleget, sem a vállalkozás pénztárában adott év január 1,-jén található összeget. Ezért, ha ezekből a pénzekből pl. arubeszerzés történik, akkor a NAV vállalkozói betétet állít szemben ezen kiadással (holott a bankszámlán, vagy a házipénztárban lévő összeg erre fedezetet biztosit) majd megállapítja, hogy ennek a vállalkozói betétnek az összege a vállalkozó adózott jövedelméből nem származhat és adóhiányt állapit meg!

Az Adóhatóság jogszabálysértő eljárása főhősünket teljesen ellehetetlenítette, a cégét felszámolták, a foglalkoztatott dolgozói az utcára kerültek, mely össztársadalmi vonatkozásban is erős kételyeket ébreszt a túlzott jogosítványokkal rendelkező hatóság eljárásával összefüggésben!

Főhősünk úgy véli, hogy Európai Uniós állampolgárként joga van hatékony jogorvoslathoz, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, a magyar állammal szemben!

2019-11-28T13:54:52+01:002013. július 10.|2013 Írások, KNOE magazin|