KNOE magazin

Az Alaptörvény tartalmazza, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő! A történet főszereplője – nevezzük Kiril úrnak – ezt el is hitte! Ő ugyanis egy csalás áldozatává vált, ezért ügyvédei javaslatára, a büntető eljáráson túl, több polgári peres eljárást is kezdeményezett. Az eljárások befejeződtek, és a bíróság jogerős döntése értelmében Kiril úr nyert 40 millió forintot, de a másik polgári peres eljárásban, veszített 3 milliót! A lehető legegyszerűbben gondolkodó ember is ki tudja számolni, hogy Kiril úr 37 millió forintot nyert!

És jött az első meglepetés: a bíróság kijelölt egy végrehajtót Kiril úr javára 40 millió Ft végrehajtására és Kiril úr ellen 3 millió forintot illetően. De ugyanazt a végrehajtót bízta meg mindkét üggyel. Nem számít az érdekütközés, nem számít az összeférhetetlenség. A végrehajtó Kiril úr érdekében semmilyen eredményt nem tudott, vagy nem akart felmutatni, majd folytatta az eljárást Kiril úr tartozásával, rendőrökkel ment a végrehajtó Kiril úr parkolójába, és megkísérelte a végrehajtási joggal terhelt autóját lefoglalni. Na de az autót nem találták meg.

A végrehajtó „zártörés” miatt feljelentést tett, bár az autó ott volt, de egy másik parkolóhelyen. A végrehajtó figyelmen kívül hagyta, hogy egy társasházban célszerű a közös képviselővel egyeztetni. Csak úgy mellesleg kérdezzük: melyik az a jogszabály, mely lehetővé teszi a végrehajtónak, hogy egy társasházba, a tulajdonosok hozzájárulása nélkül, vagy a képviseletükben eljáró közös képviselő engedélye nélkül behatoljon rendőri kísérettel, egy végrehajtási ügyben? Volt határozatuk házkutatásról? Természetesen nem!

A végrehajtó tevékenysége során a 40 millió forintból egy fillért sem szedett be, Kiril úr érthetően kíváncsi volt, és többszöri írásos megkeresésében kérdezte is, hogy a végrehajtás miért volt eredménytelen? Miért kellett 420 ezer forintot befizetnie egy eredménytelen eljárásra? Miért kell a költségeket neki állnia – a javára és rovására – folytatott végrehajtási eljárásban egyaránt? A végrehajtó érthetetlen módon egyetlen egy megkeresésre sem válaszolt, és nem adott semmilyen magyarázatot.

De a megkereséseket követően azonnal, hatalmas lendületet vett a végrehajtási eljárás: de nem ám Kiril úr javára, hanem Kiril úr rovására. A végrehajtó a 3 millió forintos végrehajtás ügyében példátlan aktivitást mutatott, és Kiril úr minden ingó és ingatlan vagyonára rátette a végrehajtási jogot. Ez hozzávetőlegesen 400 millió forint vagyont érintett. Mi ebből a tanulság? Ne merjük a végrehajtót számon kérni, mert bosszút áll.

Kiril úr sem tudta a válaszokat, ezért a Magyar Bírósági Végrehajtó kamarához fordult, de hónapok elteltével sem méltatták válaszra. De a történetnek még itt sincs vége. Ugyanis Kiril úr kifizette a 3.000.000 Ft tartozását, de ez sajnos a végrehajtónak ez nem volt elég, azóta is, változatlanul és töretlenül követeli az általa meghatározott „plusz költségeket” , és így a végrehajtási jog rajta maradt Kiril úr teljes 400 milliós vagyonán. Hol is élünk?

Az első rendezvényre, mondjuk úgy konferenciára, Európa Parlamenti képviselők, volt államtitkárok és más fontos emberek látogattak el. A legnagyobb megtiszteltetés azonban az volt, hogy Orbán Viktor legnagyobb ellensége, rémálma, Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök is, megtisztelte részvételével az egyesület tagságát. Nem csoda hát, hogy a rendezvény szervezői minden részletre ügyeltek, igyekeztek a helyszínt a lehető legalkalmasabbá tenni. Levágták a füvet és elszállíttatták ide illegálisan lerakott szeméthalmazt, sittet és téglatörmeléket. Ó, jaj! Baj van! A munkálatok során megdöbbenve észlelték, hogy a terület tele van szennyvíz csatornával, derítőgödörrel.

Mi legyen hát? Autóval behajtani nem lehet, mert a tető beszakadhat, de gyalogosan is óvatosnak kell lenni, mert baleset történhet. Most már mindegy, a rendezvény nem maradhat el, így fokozottan ügyeltek, hogy ne legyen baj. Az egyesület vezetője azonnal tájékoztatta Lászlót a tapasztaltakról, aki nagyon meglepődött, hiszen ő még ezeket a gödröket nem vette észre. Telkére sietett, jól átnézett mindent és le is fényképezte ezeket a rejtélyes üregeket. Megállapította azt is, hogy valamennyi gödör a szomszédos telekről induló csővezeték végpontja, ide ömlik a szennyvíz, mely meglehetősen erős szagot is áraszt.

László gyorsan megnézte a tulajdoni lapot, de semmilyen szolgalmi jog nem szerepelt rajta. Akkor már csak egy dolog van hátra, megnézni, hogy ki a 167 714 m2 területű szomszédos telek tulajdonosa és tisztázni vele a problémát, kulturáltan, úriember módjára. A földhivatali nyilvántartás szerint a szomszédos telek tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat. Írt hát László egy levelet a Fővárosi Vagyonkezelő Központ Zrt.-nek, mellékelte a fényképeket és arra szólította fel őket, hogy tegyenek javaslatot a megoldásra, lehetőség szerint peren kívüli megoldásra törekedve. Megemlítette mindemellett, hogy ennek elmaradása esetén kénytelen peres eljárást kezdeményezni és ezzel párhuzamosan az agyon lyuggatott telkéről készült fényképeket nyilvánosságra hozza.

Egy hét elteltével megérkezett a Fővárosi Vagyonkezelő Központ Zrt. válasza. A vezérigazgató által aláírt levél lekezelő hangvételű és kioktató volt, hiszen azt írta, hogy nem érti, mit akar László, hiszen az ő hibája az egész. Már a telek megvásárlásakor észlelnie kellett volna ezeket a gödröket, hiszen a „csatorna fedlapok szemrevételezéssel láthatók”. Megemlítette továbbá, hátha László annyira tudatlan, hogy nem tudja, „a média nem jogszolgáltató, és az adott ügyre nézve semmiféle jogi relevanciája nincsen.” László elképedt.

Amikor megvásárolta a telket, füves-gazos volt. Álmában nem gondolta volna, hogy bármelyik önkormányzat képes arra, hogy egy szennyvíz szikkasztó területet úgy adjon el, hogy letagadja ezt a vevő előtt! Persze valljuk meg! László benézhetett volna minden fűszál mögé, esetleg fémkeresővel megtalálhatta volna a csatorna fedeleket. A mikrohullámú letapogatás elmulasztásáról ne is ejtsünk szót! Azt pedig végképp nem értjük, hogy a vezérigazgató miért állítja arrogáns kioktatásában, hogy a gödrök már az adás-vételt megelőzően is ott voltak. Talán tudja?

László nem ért egyet a vezérigazgatóval abban sem, hogy a nyilvánosság ereje elhanyagolható.

Ez ma a magyar adminisztrációs gépezet! Aki megfelelően arrogáns tud lenni, nem terheli felelősség, minden a legnagyobb rendben.

Természetesen László nem így gondolja! Ugyanis ő hisz abban, hogy van igazság és aki átvágja a másikat, annak felelnie kell!

2014. március 6. Ma van a születésnapom, az 57.-ik. Elgondolkodtam! Sok ez vagy kevés? Mennyi van még hátra? Hol szeretném leélni a hátralévő időt? A válasz egyszerű: itt! Magyar vagyok, ez a hazám, tehát Magyarországon szeretnék élni! Csak hát lehet most itt élni? Olyanok a feltételek? Lehet jókat beszélgetni egy megosztott társadalomban?

Én a leghatározottabban azt gondolom, hogy a másként gondolkodóknak, a világot másképp látóknak is helye van közöttünk!

„Varietas delectat” ahogy a régi rómaiak mondták! A változatosság szükségszerű egy normálisan működő világban! (A változatosság gyönyörködtet) Szerintem ez szükséges egy demokratikus, sokszínű országban!

Én ilyennek képzelem el Magyarországot a jövőben. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy most nem ilyen, mert a jelenlegi kormány erőszakosan akarja a véleményét rákényszeríteni másokra! Gondoljunk csak a miniszterelnök kijelentéseire, hogy csak azzal a szakszervezettel tárgyalok, mely kompromisszum kész, azaz elfogadja feltétel nékül amit mondok! Vagy gondoljunk az Alaptörvényre, az oktatási reformra stb. stb. stb. Ez pártpolitikai célokat valósít meg, akár erőszakkal! Vidéken azt tapasztaltam, – most, nemrég jártam Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – hogy az emberek félnek, mert, ha a legapróbb jelét adják annak, hogy másképp látják a helyzetet, mint ahogy a hivatalos kormányzati szempontrendszer meghatározza, kirugják, ellehetetlenítik őket, vagy hozzátartozóikat. De ugyanez történik a fővárosban is, az embereket megfélemlítették, megfenyegették! Csak egy alternatíva van, ez a jelenlegi kormányzat! Szóval összeségében, én nem ezt a rendszert szeretném, hanem olyat, ahol bárki következmények nélkül véleményt alkothat, probléma mentesen vitatkozhat másokkal, vagy egy sör mellett fejtheti ki ellenvélényét a tőle eltérően gondolkodóknak, akikkel egyebekben jól érzi magát!

Az pedig kifejezetten rosszul esik, hogy engem és a honfitársaimat, nálunk sokkal képzetlenebb, hitványabb emberek hülyének néznek, és egy olyan agreszív, minden betűjében hazugságokon alapuló propagandával operálnak, mely átlátszó mint az üveg! Szinte üvöltik, hogy amit tesznek az jó és nagyon rendben van minden, a miniszterelnök maga a megváltó! (lsd. Felcsuti írás, Orbán Viktor maga a Jézus, a galaxis szabadságharcosa) Ez az Azerbajdzsáni, Észak-Koreai vagy ki tudja miféle sötét alagutakon keresztül vezető út nem az enyém, nem az általam ismert magyar embereké, hanem egy öncélú, általam szánalmasnak vélt kormány esztelen ámokfutása! Remélem, nagyon remélem, hogy a választók rájönnek, hogy ez az út a pokolba vezet! („Highway to hell”) Szeretném, ha a szabad véleményalkotásról a különböző pártállásu, másképp gondolkodó emberek boldog együttéléséről, sörözéséről és kellemes vitáiról elképzelt világ nem álom, hanem a közeljövő! Én nem félek! Eddig sem féltem és a jövőben sem fogok! Pedig ütik a fejem!

Persze mindezzel párhuzamosan, szépen suttyomban leszámolt a kormányzat a volt rendvédelmi dolgozókkal, megvonta a nyugdíjukat és olyan törvényt alkotott, hogy „légy szépen kussban, mert, ha nem, még azt a járandóságot is megvonom, amit még kapsz!” Mindezt „társadalombiztosítási átalakításnak” álcázta és közhangulatot valótlan adatokkal, információkkal befolyásolta, hazug döntését igaznak láttatta!” A 2006-os utcai zavargásokban betöltött szerepét, agresszív rendőr és MSZP ellenes, harsogó és fröcsögő sületlenségekkel fedte el!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a XXI. század! Szerintem annak, aki nem az országa érdekeit képviseli, hanem a saját nevét a történelemkönyvekbe beírni törekvő, folyamatosan hazudozó, de másokra mutogató személy, annak mennie kell! Megismétlem ez a XXI. század!

Én ezért megyek el szavazni! Nekem ez a kormány nem kell!

Miért vagy oly balga te magyar, kérdem
hogy az élted legyen nyomor és szégyen?
Élvezed, hogy ostoba vezérek az élen,
megmondják merre menj és mit tégy
légy bábú, szolga, egy engedelmes lény,
kit nem érdekel az igaz, hogy mi a tény?

Ezt akartad? Így akarsz rabigában élni
mindennap a hatalmasságoktól félni,
vagy gyermekeidnek másoktól enni kérni?
Munkád nincs, mert a hatalom nem szeret,
mert véleményt alkottál, pedig nem lehet!
Lakásod a végrehajtó árverezte el,
semmid nem maradt, bár ez volt az életed!

Mit szeretnél ó balga magyar, te hamis lélek
hogy újra és újra a hazug szó legyen a lényeg?
Vagy, hogy semmilyen életfát ne rágjon a féreg?
Persze úgy gondoltad, hogy mások döntenek helyetted
mert te legyintesz és nem fogalmazod meg érzésed?
Hát barátom, ezért ilyen nyomorúságos az életed!

Átkísérjük a vak embert az úton, ha nem is akar átmenni? Átkísérjük, mert segítőkészek vagyunk, és nem is érdekel minket, hogy mit kezd a túloldalon? Avagy valóban jót tettem valakivel, akkor is, ha ő nem akarta?

Felvetődhet a kérdés, hogy a vak embert vagy azért kísérem át az úton, mert jót szeretnék tenni, vagy azért, mert élvezem, ha tiltakozik, élvezem, ha a botjával hadonászva kiabál. Én pedig ezt jó viccnek tartva, harsányan röhögök magamban, mert viccesnek tartom. Persze ezt soha nem ismerem el, folyamatosan azt harsogom, hogy én csak segíteni akartam!

Játszunk tovább a gondolattal? Tegyük! Ülünk egy sörözőben és arról beszélgetünk, hogy milyen finom a sörkorcsolya, kellemes és ízletes. A szomszéd asztalnál ülők pedig pont azt fejtegetik, hogy ehetetlen, íztelen és kellemetlen. Mi a helyes magatartás ez esetben?

• Felugrom, a szomszéd asztalhoz rohanok, és össze-vissza verem az illetőt, miközben azt kiabálom, hogy micsoda primitív gyökér, hogy neki nem ízlik az, ami nekem?
• Átszólok neki, hogy „ne beszélj öreg hülyeséget, mert a sörkorcsolya isteni, csak a primitív rossz ízlésű emberek, akik nem értékelik a jót!
• Vagy hangosan megjegyzéseket teszek, mintha csak úgy általánosságban beszélnék, hogy „mindenki hülye, akinek ez a kiváló sörkorcsolya nem ízlik!”
• Persze tehetem azt is, hogy úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, csendben megeszem a sörkorcsolyámat és közömbösen bámulok magam elé.

Kérdezhetjük, hogy melyik attitűd a jobb? Melyik utal egy szocializált vagy egy deviáns személyiségre? Esetleg egy előre megfontolt gonosz, bár számomra szórakoztató magatartásra? Egyáltalán felvetődhetnek ilyen sarkosan egymástól eltérő viselkedésformák? Vagy az a jó magatartásforma, melyet az adott hatalom az Alaptörvénybe ágyazva meghatároz, és nem tolerálja a másképp gondolkodást, vagy az eltérő véleményt? Jó-e a sokszínűség, jó-e az, hogy nem vagyunk egyformák, jó-e, hogy az emberek külsőleg sem egyformák? Vagy az a jó, hogy végre hatalomhoz jutottam és minden percemet, minden gondolatomat, minden cselekedetemet a hatalmam megszilárdítására fordítom? Visszaélek a helyzetemmel, öncélúan alkotok jogot, semmivel sem törődve, a hatástanulmány fogalmát törlöm a szótárakból és a köztudatból, sőt az ellenzék nehogy vitázni tudjon, vagy egyáltalán merjen, ezért kizárólag önálló képviselői indítvány formájában terjesztek elő törvénytervezetet, melyet a 2/3-os többséggel akkor és úgy fogadok el, ahogy akarok! Átkeresztelem az Alkotmányt, és csupa olyan kérdéseket fogalmazgatok meg benne, mely a saját ideológiámat igyekszik betonba önteni!

Nem zavar, hogy jogbizonytalanságot okoztam és nem zavar, hogy tönkre tettem a gazdaságot, tönkre tettem a társadalmat! Rafináltam másokat nevezek hazugnak, miközben én szinte soha nem mondok igazat! Folyamatosan azt a látszatot keltem, hogy én vagyok a legjobb, természetesen nem csak Magyarországon, hanem az egész világon! A fejlett világot, és azok vezetőit lehülyézem, és a magam nagyságát harsányan hangsúlyozom! Egyfolytában dicsérem magam és az engem szolgaszinten kiszolgáló munkatársaimat! És még rá tudok tenni egy lapáttal, ugyanis folyamatosan, nap mint nap mesterségesen problémát gerjesztek, melyet látványosan megoldok, ezzel is magamra irányítva a fényszórókat!

Először ezt tudatosan a hatalom megtartása, mélyítése érdekében teszem, de később rájövök, hogy hoppá, tényleg zseni vagyok! Nekem kell felemelnem a magyarságot a mocsárból! Ami velem és a családommal történik, azonnal kivetítem a társadalomra és törvény formájában kötelezővé teszem. Saját normáim alapján éljen mindenki!! Az a jó! Ezért belebeszélek a családok hétköznapjaiba, meghatározom, hogy hogyan neveljenek gyereket, hogyan éljenek, mit egyenek, mivel töltsék szabadidejüket és hogyan imádjanak engem!

Összességében Én és Én csak Én vagyok alkalmas a magyar emberek megmentésére, csak én vagyok minden probléma megoldója én vagyok a megváltó én vagyok a mindenható!

Főhősünk egy 50 és 60 év közötti nő, 2007-ben megismerkedett lánya barátnőjének az édesapjával T.-vel. T. tudomást szerzett arról, hogy főhősünk 6 éve kölcsönadott egy személynek 20.000 millió forintot, viszont még nem kapta vissza! T. felajánlotta segítségét. Azt állította, hogy van egy cége, mely pénzbehajtással foglalkozik, így segíteni tud. Kért és kapott 380.000 Ft-ot. Számlát erről az összegről nem adott, azonban azt ígérte, hogy amennyiben nem tudja rendezni az ügyet, akkor az átvett 380.000 Ft-ot visszafizeti.

Egy alkalommal, T. azzal állt elő, hogy cége háromlakásos sorházat fog építeni, és arra igyekezett rávenni főhösünket, hogy szálljon be az üzletbe! Főként azért, mert tudomást szerzett arról is, hogy főhősünk és édesanyja egy telket szerettek volna értékesíteni, melyet T. nagyon szorgalmazott, ugyanis állítása szerint, e telek vételárából, a háromlakásos sorház projektbe be tud szállni, azaz tud építési telket vásárolni.

T. a hitelesség kedvéért ki is vitette főhősünket, édesanyját és lányát a szóbanforgó telekhez és azt állította, hogy ide fognak építeni! Főhősünket és családját egy zöld terepjáró vitte a helyszínre, melyet egy L. nevű fiatalember vezetett. T. állítása szerint a megépült háromlakásos sorházból az egyik főhősünké a másik az övé, a harmadikat pedig el kívánta adni.

Főhősünknek szerencséje volt és sikerült a telkét értékesíteni 25.000.000 forintért. T. erősen szorgalmazta, hogy az építési telekre a befizetést még aznap meg kell tenni, mert ha ez nem történik meg, az egész adás-vétel meghiúsul. T. a 25 millió forintot rekord gyorsasággal átvette főhősünktől és azt ígérte, hogy az építési telek vásárlását azonnal intézi! Az átadásról, a T. által hangsúlyozott sürgősségre tekintettel elismervény nem készült. A pénz átadásánál jelen volt főhősünk édesanyja és lánya.

T. az építkezésre kért és kapott főhősünktől további 8 millió forintot, főhősünk édesanyjától pedig az 5 millió forintot. Azt állította, hogy ez jó befektetés, sőt nála még jobban is kamatozik a pénz. T. határozott fellépése, ígéretei bizalmat keltettek. Sem főhősünk, sem édesanyja nem kételkedett T. állításaiban. Elhitték azt az állítását is, hogy a beköltözés 2008 márciusában várható.

Főhősünk többször szorgalmazta, hogy a pénzátadásairól készüljön elismervény. Ehhez T. meg is adta saját és a lánya személyes adatait. Szeptember hónapban T. vitt is egy szerződést, amit aláíratott főhősünkkel és a lányával. Ez a szerződés a telekvásárlásról szólt. T. minden példányt magával vitt, hogy ellenjegyezteti ügyvéddel. Ezt a szerződést azonban soha nem adta főhősünknek.

Ugyancsak szeptember hónapban T. kért 1.000.000 forintot főhősünktől azzal az indokkal, hogy a Romániában balesetet szenvedett L. nevű kollégája, akit állítása szerint haza akart hozatni. Főhősünk így összesen 39 millió forintot adott át t.-nek.

Főhősünk ezt követően folyamatosan sürgette az építkezést, de T. mindig talált kifogást! Ilyen kifogás volt pl. az, hogy egy ismert kormánypárti politikus felesége a telket meg akarja szerezni és ezért bosszúból T. cégére ráküldte az APEH-ot és emiatt áll az építkezés. Ezt követően főhősünk gyanakodni kezdett, számonkérte T.-től, hogy igéreteiből semmi sem valósul meg! Főhősünk és T. kapcsolata megromlott, személyesen nem is találkoztak, csak telefonon beszéltek.

Utolsó csepp a pohárban az volt, hogy T. 2007. november végén, telefonon közölte főhősünkkel, hogy rákos lett és így nem fog építkezni, a cégét is eladja, mert csak hónapjai vannak hátra. Főhősünk ezt már nem hitte el és a Földhivatalban megnézte az építési telek tulajdoni lapját, ahol meglepődve látta, hogy T. minden építkezéssel összefüggő állítása hazugság volt. Főhősünk, megkereste a telek tulajdonosát, aki világosan közölte, hogy a telek soha sem volt eladó, és T.-ről sem hallott soha. Azt is sikerült kiderítenie, hogy T. a Btk. 318. §-ba ütköző csalás bűntett elkövetése miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de büntetését nem töltötte le, mert orvosi igazolásokat mutatott be, mely alkalmatlanná teszi a szabadságvesztés letöltésére.

Főhősünk előtt világossá vált, hogy T. becsapta, ezért feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség megkezdte a nyomozást. Főhősünk minden iratot, dokumentumot és fényképet a rendőrségnek átadott. Ezek közül talán a legfontosabb volt, hogy a cselekmény idején egészségesen vett részt T. a lánya születésnapi rendezvényén. A fényképeken világosan látszott, hogy hányadik születésnapi buli volt, kik vettek rajta részt és, hogy hol rendezték. A nyomozást folytató rendőrkapitányság vizsgálója azonban a fényképeket nem vette át, készített egy feljegyzést, hogy ezen fényképeknek az üggyel összefüggésben nincs relevanciája.

Ezzel vélelmezhetően egyetértett az ügyészség is, mert ezzel egyetértve emelt vádat. A bírói szakban T. azzal védekezett, hogy a kérdéses időben ő nem is csinálhatott ilyet, mert súlyos műtétje volt, koponyaműtétje. Bemutatott erről orvosi papírokat is. Tekintettel arra, hogy az ezt cáfoló fényképek nem voltak az iratok között a Bíróság felmentette T.-t

És még egy apróság! T. a bíróságon azt állította, hogy soha semmilyen behajtó és építési céghez nem volt köze! Ezt a cégnyilvántartóban senki nem ellenőrizte le, pedig észlelhették volna, hogy T. újfent hazudott, mert mindkettőben volt érdekeltsége.

Se pénz, se büntetés!

Álláspontunk és ismereteink szerint egy nyomozásnak mindenre kiterjedőnek kell lennie, a tényállást teljes egészében fel kell deríteni és az összes bizonyítékot be kell gyűjteni!

Az olvasóra bizzuk, hogy a leírtak alapján megítélje! Ez a nyomozás ilyen volt?

Már majdnem öt éve járja kálváriáját egy jómódú óbudai polgár. Előbb becsapták, aztán pedig megtanulhatta, hogy nem érdemes emiatt sokat ugrálnia. Hiába fordult a rendőrséghez, az ügyészséghez, semmire sem jutott. Amikor pedig egy polgári perben nyert, az is neki jelentett újabb költségeket.

Csaknem öt éve egy jómódú óbudai polgár, Kiril László találkozott két vállalkozó kedvű személlyel, akik nagyon érdekes, és komoly anyagi haszonnal kecsegtető lakóház-építési tervvel álltak elő. Ehhez persze szükség volt telkekre. Ezek Kiril Lászlóé voltak. Kötöttek hát vele adásvételi szerződéseket, azután további szerződéseket, melyeket utóbb módosítottak, aztán tovább, még a módosítások módosítását is módosították. A végére már nem is látszott, hogy ki kivel van, ki vett kitől és mit. Ezeket a szerződéseket átnézve valóban nehéz visszajutni a kiinduló szerződéshez. Persze amatőröknek, mert képzett jogásznak, vagy nyomozónak ez nem jelenthetne problémát. Sajnos azonban a szerződéseket sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem sikerült értelmeznie. Bár ez csak később derült ki. Előtte viszont annyi történt, hogy Kiril László egy vasat sem kapott a telkeiért. Sem akkor, sem azóta.

A sok-sok szerződés megkötése közben még a projektfinanszírozásba is bevonták Kiril Lászlót, készfizető kezesként, így azóta is fizetheti vissza az általa soha fel nem vett pénzt. Tehát nem csak, hogy nem fizették ki a telkeit, hanem még trükkösen át is vágták. Az időközben felépült lakások értékesítését pedig megkezdték, de a vételárak egy része érdekes módon nem a finanszírozó bank által megadott számlaszámra, hanem egyéb számlákra folyt be. A gyanú szerint ezek a pénzek minden bizonnyal a két vállalkozó zsebében landoltak.

Kiril László nem iskolázott ember, nem jártas a jogban, de azt meglehetősen rossz néven vette, hogy átvágták. Hiszen még „szép hazánkban” sem elfogadott, hogy valaki úgy vásárol meg három telket, hogy nem fizet érte, és még az eladóval fizettet ki egy csomó pénzt! Kiril László próbálkozott szép szóval, próbálkozott felszólításokkal, de a válasz mindig valamilyen érthetetlen jogi „handabanda”, elterelés volt. Kiril Lászlót azonban ezzel már nem lehetett leszerelni.

Úgy gondolta, ha eladott három telket, annak árát joga van követelni. Ellentétben az általa fel nem vett hitellel, amit viszont nem kívánt fizetni. Megelégelte tehát üzlettársai magyarázatait, úgy döntött, a rendőrséghez fordul. Segítőivel közösen elkészített egy részletes és tartalmas feljelentést. Ebben kidomborította, hogy kétségtelenül szándékosan tévesztették meg. Így csalás, sikkasztás büntette, közokirathamisítás büntette, valamint tartozás fedezetének az elvonása bűntette megalapozott gyanúja miatt kérte a nyomozás elrendelését a két vállalkozó és ügyvédjük ellen. A feljelentés 2008. december 12.-én született.

Feljelentését a Budapesti III. kerületi Rendőrkapitányságra küldte meg, de végül a Budapesti Rendőrfőkapitányságon (BRFK) landolt, bár anélkül, hogy erről Kiril Lászlót értesítették volna. Hihetnénk, végre jó helyre került az ügy, nagy erőkkel megindult a nyomozás, melynek végére főhősünk a pénzéhez juthat. Ez azonban nem így történt. A rendőrség rekord-gyorsasággal, már 2008. december 30.-án elutasította a feljelentést. A határozat indokolása egyértelműen arra utalt, hogy a feljelentés tartalmát nem értették meg, vagy végig sem olvasták. Kiril László tehát panaszt fogalmazott, s ennek a Fővárosi Főügyészség helyt is adott. Utasította a rendőrséget a nyomozás folytatására. Gondolhatnánk, hogy az igazság mindig győz, egy kis kitérővel ez esetben is helyére kerültek a dolgok. Ám a panaszosnak azt kellett tapasztalnia, hogy ezúttal nem így történt.

A nyomozás folyt, illetve nem folyt, csak az idő telt. Évek alatt látszólag semmilyen érdemleges lépés nem történt. Kiril László csak érdeklődött, érdeklődött, de mindenhol kitérő válaszokat kapott. Elkeseredésében még a belügyminisztert is megkereste és feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e köze ennek a borzalmasan lassú, érdemi intézkedések nélküli nyomozásnak ahhoz, hogy az egyik feljelentett vállalkozó közeli jó barátja a BRFK-n éppen azon az osztályon lát el tanácsadói feladatokat, ahol a nyomozás folyik? E kérdésre természetesen nem a miniszter válaszolt, hanem egy főosztályvezető, aki általánosságokat tartalmazó levelében leszögezte, a miniszternek írt levél nem helyettesítheti a normális jogorvoslatot. Kiril László nem értette, miért nem a parancsnokok feladata annak ellenőrzése, hogy az egyébként hierarchikus felépítésű rendőrség beosztotti állománya szakszerűen, a feladatának megfelelően végzi-e a munkáját? Arra sem kapott megnyugtató választ, hogy a minisztériumi főosztályvezető miért írta, kizárt, hogy a vállalkozó barátja „belenyúlhat az ügybe”, mert akkor az ügyészség észlelte volna. Azt gondolta, ha nincs fokozott ügyészi felügyelet alatt a nyomozás, akkor az ügyészség nem követi figyelemmel az ügyet. Már pedig ez esetben nem volt.

2013 júniusáig nem történt semmi. Ekkor Kiril László kapott a BRFK-tól egy tértivevényes levelet, melyre a postabélyegző 2013. június 4.-én került rá. Ebben az állt, hogy a nyomozást megszüntették. A dátum pedig: 2012. május 17. Hősünk elgondolkodott. Több mint egy évbe telt a kézbesítés? És akkor mit jelent a 2013-as bélyegező a borítékon? Ráadásul a határozat tartalma semmitmondó, tulajdonképpen megismétli az öt évvel ezelőtti feljelentés szövegét. Úgy tűnik, mintha a rendőrség öt év alatt semmit sem tett volna az ügyben. Úgy érezte, ismét jogossá vált a kérdés a minisztériumi illetékesnek: hogy is van az, amit az ügyészi felügyeletről írt? Hol van a parancsnoki revízió? Mégis beleavatkozott valaki a nyomozásba?

Hősünk nem szerette volna, ha a kérdések költőiek maradnak. Kiril László tehát levélben kereste meg a Belügyminisztert, a Legfőbb Ügyészt, és az ORFK vezetőjét. Azt kérdezte, hogyan fordulhat elő, hogy egy évvel korábbi határozatot postáztak számára? Az ORFK már válaszolt is, eszerint Kiril László levelét „illetékességből” megküldték a BRFK-ra, és a Fővárosi Főügyészségre. Ezek szerint ők nem gondolták, hogy bármilyen tennivalójuk lenne az ügyben, noha mondjuk elrendelhettek volna egy belső vizsgálatot, vagy megállapíthatták volna, hogy kik a felelősök. Szó sincs vizsgálatról, szó sincs felelősökről és szó sincs érdemi intézkedésről. Hősünkben tehát felmerült a kérdés: szakmai munkát végez-e a rendőrség és az ügyészség? Vagy csak adminisztrációs és statisztikai produkciókkal szórakoztatja a közönséget?

És hihetnénk, hogy történetünk ezzel véget is ért. Ám hála a kiváló magyar jogszabályoknak, a szakszerű igazságszolgáltatásnak, még van folytatás. Kiril László ugyanis polgári peres eljárásokat is kezdeményezett, s közülük az egyiket megnyerte a neki oly sok kárt okozó vállalkozóval szemben. Főhősünk örült, hogy legalább a pénze egy részét visszakaphatja. Öröme azonban korainak bizonyult. A vállalkozó ugyanis nem fizetett egy vasat sem. A végrehajtó pedig – mire az ügy eljutott hozzá – széttárta a kezeit, mert megállapította, hogy a vállalkozó nevén semmi sincs, tehát nincs is mit lefoglalni! Viszont az eredménytelennek bizonyult végrehajtásért Kiril Lászlónak több százezer forintot kellett fizetnie.

Avagy biztonságban vagyunk attól a szemlélettől, hogy a hatóságok úgy értelmezhetik a jogot ahogy nekik jó? Egyesek vonatkozásában büntetést szabnak ki mindenáron, kormányzathoz közeliek esetében pedig nincs is ellenőrzés!

A kérdés nagyon is költői! A sok jogászból álló jelenlegi FIDESZ kormányzat, minden elődjén túl tesz, a jog öncélú, saját érdekeit alátámasztó, értelmezésével, a büntetésre, mint költségvetési tényezőre tekintő magatartásával és mindezt „érteket vagyok emberek” szemfényvesztő köntösbe öltöztető „parasztvakításával”! Már azok a jogelvek, sem érvényesülnek, melyek 1989. évet követően, igaz kisebb-nagyobb sikerrel de, átszőtték a magyar jogrendet!

Mindjárt első kérdésként vetődik fel, – elnézést a fogalmazásáért – hogy „szembeköpheti-e” önmagát egy kormányzat, a gyakorlat és az elmélet drasztikus megkülönböztetésével? Hát a FIDESZ ezt teszi! Magyarország Alaptörvényének XV. cikke ugyanis azt mondja ki, hogy „a törvény előtt mindenki egyenlő”. De a gyakorlatban ez nem érvényesül! Mondjuk úgy, hogy nagyon nem érvényesül! Na de ne beszéljünk általánosságokban, hanem beszéljünk a konkrétumokról! Jelen írásomban a NAV „csak egy maradhat”, a „Hegylakó” TV sorozatból plagizált szemléletét szeretném az olvasó elé tárni! Szóval a NAV gyakorlata szembemegy az Alaptörvény megfogalmazásával, a jogállami jogelvekkel, az Uniós gyakorlattal! Vagy lehet, hogy pont ezért kell az EU-t gonosz mostohának lefesteni a kevésbé tájékozott embereknek?

Bocsánatot kérek, hogy el-elmélkedtem egy kicsit, annak ellenére, hogy már megígértem az előbb, hogy rátérek a konkrétumokra! Szóval az történt, hogy egy cég áfát igényelt vissza a vonatkozó jogszabályok szerint. A NAV 9391694902-es iktatószámon vette ezt nyilvántartásba! Egészen pontosan 29.499.000.- Ft áfa visszaigénylésről volt szó! Na de nem úgy van ám, hogy csak úgy visszafizetik az áfát. Az áfa, nyilván mindenki előtt ismeretes, egy olyan forgalmi adó, amit a vállalkozó befizet az államnak, ha pedig az indokolt, az állam fizeti vissza a vállalkozónak! Már itt torzul a törvény előtti egyenlőség hiszen, ha a vállalkozó nem fizeti be az áfát, megnézheti magát, az állam pedig gyakran úgy fizet, ahogy csak akar! Magyarországon a NAV „primus inter pares” azaz első az egyenlők között! Annyira első, hogy mindent megengedhet magának! Az esetünhöz visszatérve, a NAV 2011. május 3.-án kiállított 11/42/390017/577-es megbízó levéllel az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést indított, amit a 4032543078-as jegyzőkönyvvel zárt le.

Nem találtak semmi kifogásolni valót, az áfa visszaigénylése jogosnak látszott! Persze csak látszott, mert olyan könnyen nem adták magukat! Jött, hát a bevezetőben említett jogot figyelmen kívül hagyó magatartás! A hivatkozott jegyzőkönyv megállapításai alapján 2011. május 27.-én a 11/42/390017/666-os számon kiállított megbízó levéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés is indult, – melyet szerintem az ellenőrzést végzők sem értenek pontosan – 2012. február 13.-án kelt 4043011999-es iktatószámú jegyzőkönyvvel zártak le.

A vizsgálat során az első fokú adóhatóság megállapította, hogy a bevallásban visszaigényelhető adóként beállított és kiutalni kért 29.499.000.- Ft-ból 12.516.000.- Ft tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt! Továbbá 2012. február 14-én a 16.938.000.- Ft visszautalásra került. Ugyan ezen a napon 1.198.000.- Ft késedelmi kamat is kiutalásra került.

A jogosulatlan visszaigénylés megállapítás azon alapult, hogy a NAV vélelmezte, hangsúlyozom vélelmezte, mert semmilyen adatot, tényt erre vonatkozóan nem tárt az érdekeltek elé, hogy az egyik cég által kiállított számlák nem valós eseményen alapulnak, illetve, hogy a korábbi időszakból áthúzódó összegek tekintetében jogosulatlan visszaigénylés történt. Ezt arra alapította a NAV, hogy egy korábbi, a 2010. május-decemberi időszak ellenőrzése során több cég vonatkozásában a kibocsátott számlák fiktívek. E vonatkozásban semmilyen jogilag releváns érv, tény, az ellenőrzést folytató részéről nem hangzott el! Mindösszesen csak vélelmezte, hogy bizonyos cégek által kiállított és kibocsátott számlák fiktívek, a számlákon feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem a számlán levő felek között mentek végbe! HÚ! Ez aztán a jogállam, ahol a Magyarország egy közigazgatási hatóságának minimum 90-es IQ-val rendelkező munkatársa csak úgy vélelmezget dolgokat! Igaz semmilyen konkrétummal, közvetett vagy közvetlen bizonyítékkal az állítását alátámasztani nem tudja, de belebeszél a semmibe! A baj persze az, hogy ennek a konkrétumokat nélkülöző semmibe beszélésnek joghatásai vannak!

Persze, ha nagyon magamba nézek, nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjam vagy örüljek! Szomorkodni azért volna indokom, mert tények nélkül ennyire jelentős döntéseket hozni, a költségvetési bevételt, akár kis és közepes vállalkozásokat földbe taposó magatartással, növelni szégyen, sőt normális világban jogellenes is. Örülni pedig azért volna okom, mert minden ostoba híresztelés ellenére a NAV revizorai professzionális gondolatolvasók, „tisztánlátók” és nem is kell semmilyen konkrétum vagy bizonyíték, ők tudják, hogy mindenki csaló, mindenki bűnöző!

Valljuk meg őszintén, hogy csak ezen cselekmények alapján nem lehet jogosult a NAV arra, hogy súlyos jog/h2hatást kiváltó kijelentéseket tegyen, anélkül, hogy a tőle elvárható gondossággal járt volna el az ügy feltárása érdekében! Persze a kérdés ezen túlmutat, hogy jó-e, helyes-e, hogy csak azért indít, ez a sajnos a jogi közegtől már eltávolodott, az ország nyakán élősködő öncélú hivatal eljárást, hogy növelje a költségvetési bevételt mindenáron?

És ez a magasztos hivatal, rápakolt még egy lapáttal a sok „vélelmére”! Kérem, hogy mindenki kapaszkodjon meg! Azt is ki merte mondani, hogy azért sem jár vissza az áfa, mert a szerződő fél feketén alkalmazott munkaerőt! Úgy fogalmazta meg, hogy történetünk főszereplője nem volt elég gondos, nem ellenőrizte, hogy a szerződő felei, mindenben megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak!

Mi, csak egy mindenkiben felvetődő kérdést teszünk fel! Ez így hangzik: milyen az a világ, ahol a szerződő feleknek kell azt ellenőrizni, hogy a partnere, mindenben megfelel-e a NAV elvárásainak, és a hatályos jogszabályi környezetnek? Én úgy vélem, hogy ez nem az ő dolguk, hanem többek között pontosan azé, aki ezért jogtalan bírságot óhajt kiszabni!

Magazinunk szerkesztőségének rendelkezésére állnak a cikkünk alapjául szolgáló iratok. Az eset nem egyedi, az országban sajnos sorozatosan történik ilyen, illetve hasonló eset! Nyilván központi utasításra!

Még egy mondattal visszatérnék az EU-ra! Az EU bírósága több alkalommal marasztalta el Magyarországot ezért, és kötelezte a jogalap nélküli határozat hatályon kívül helyezésére!

Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy az EU ellen folytatott szabadságharc, pont arról tereli el a figyelmet, hogy tudjuk, hogy milyen joga van egy magyarországi cégnek és egy magyarországi embernek! Minél jobban mossák az agyat, minél jobban terelik el az emberek figyelmet, annál jobban hiszik el azt az ostoba hazugságot, hogy a kormány megvéd minket a „gyarmatosító EU-tól”!

Főhösünk Építőipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-jénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott a NAV. Teljesen szétszedve, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le! 2007. január 22-én az adóhatóság részéről nagy mennyiségű iratot vettek át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt: „11 db dosszié 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Az iratok egy része rejtélyes körülmények között eltünt. Ha nem tűnik el, főhősünket nem lehetett volna földönfutóvá tenni!

Szóval történt egyszer, hogy főhösünknek volt egy építőipari gazdasági társasága, és magánvállalkozóként is be volt jegyezve. Az egyik balatoni településen és annak környékén több épitkezést végeztek éveken át probléma mentesen. Két személy vonatkozásában, azonban problémák merültek fel, ugyanis nem akarták kifizetni a vállalkozási díjat, ezért főhősünk peres jogviszonyba került velük. Mindkét személynek ugyanaz volt az ügyvédje, akinek a felesége az egyik ügyészség vezetője. Furcsa, módon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (korábban APEH) főhősünk azóta felszámolt cégénél valamint magán vállalkozásánál „ostorcsapás jellegű” ellenőrzést tartott. Teljesen szétszedve azokat, mindenre kiterjedt a vizsgálat és az szokatlan módon is zajlott le, ugyanis 2007. január 22-én az adóhatóság részéről két személy nagy mennyiségű iratot vett át főhősünktől. Az irat átadásról egy előre kinyomtatott jegyzőkönyv készült. Ezen az szerepelt 1. pontban, hogy átvettek: „11 db dossziét 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre kézzel vezették rá a 2. pontba, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Ezt a rávezetést ráadásul főhősünk tudta nélkül tették, azt nem is látta! Az adóhatósági vizsgálat befejeződött, melyben az adóhatóság megállapította főhősünk felelősségét és meglehetősen súlyos bírságot szabott ki. Tekintettel arra, hogy főhősünk szerint mind cégénél mind magánvállalkozásánál szabályosan folyt a gazdálkodás, érthetetlen volt számára ez a marasztalás. Próbált jogorvoslati lehetőségeivel élni, de hiába. Akkor ugyanis nem tudta még, hogy a háttérben a két „fizetni nem akaró” ügyfelei és közös ügyvédjük áll. Mindkettőjükkel folyamatos volt a jogvita, melyet nagyon sérelmesnek tartottak és ezen a módon kívánták főhősünket „móresre tanítani” Ezen véleményét arra alapítja, hogy ez nem csak vele történt, hanem másik balatoni vállalkozóval is.! Határozottan abban a hitben volta, hogy az adóhatóság szabályosan, a hatályos jogszabályoknak megfelelő módon folytatta le az eljárást, csak téves következtetésre jutott. Ez a véleménye akkor változott meg, amikor a tőle átvett iratoknak csak egy töredékét adták vissza. A gazdálkodási folyamat a hiányos iratokból nem látható tényszerűen, az nem mutatja, nem mutathatja a valós helyzetet. Reklamált az adóhatóságnál többször szóban és írásban is, de az iratokkal összefüggésben semmilyen érdemi választ nem kapott illetve az egyik ügyintéző készített egy hamis jegyzőkönyvet, amit főhősünk nem írt alá, részére csak később küldték meg. Ennek tartalma vitathatalanul hamis. Egyértelműen úgy tűnt, hogy az ellenőrzést folytató személyek határozottan marasztalására törekedtek és az ehhez szükséges iratokat kiválogatták, a többit eltüntették, önmagukat pedig hamisított jegyzőkönyvvel próbálják mentesíteni. Bármit tett, bármit kezdeményezett az igazság kiderítése érdekében, hatalmi pozícióból lesöpörték az asztalról. Hiába sérelmezte például azt, hogy a másodfokú határozattal lezárt ügyben az Adóhatóság által elkövetett sorozatos jogszabálysértéseket senki nem vizsgálta ki. Arra is hiába kért magyarázatot, hogy miért történt az, hogy 2006.12.20. napja óta folyamatosan különböző adónemekben, vizsgálják vállalkozói tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy 3,5 évig folyamatosan foglalkoztak vállalkozásával: (ez egyébként életszerűtlen még Magyarországon is) Főhősünk határozott meggyőződése, hogy a törvényes határidők betartása az adóhatóság részére is kötelező érvényű. Az adóhatóság ellenőrzései során betartandó határidőket az Art. 92. §-a szabályozza, és nem a Ket. hivatkozott paragrafusa. Ez esetben is látszott az adóhatóság irányában gyakorolt rosszhiszeműsége, ugyanis az egyik jogszabályból átcsaptak egy másikba, de még ebben az esetben is csak a határidő lejárta előtt van csak lehetősége az eljáró hatóság vezetőjének hosszabbítani, ami pedig 2007.07.24-én lejárt. Az Art. 92. § (12) bekezdésében foglaltak alapján jogtalan volt már az első fokú határozat meghozatala is. Esetemben még a (12) bek. előírásait is figyelmen kívül hagyták, mely szerint az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet.

Ezen tények alapján büntető eljárást kezdeményezett, de ez sem vezetett eredményre, mert a nyomozást a nyomozóhatóság megszüntette. Összegezve az Adóhivatal 3,5 évet foglalkozott vállalkozásaival ami felettébb érdekes és nem hiszem hogy nagyon sok ilyen eset fordult eddig elő. Ugyanis, ha minden adózóval ennyit foglalkozna az Adóhatóság, akkor a jelenlegi revizori állomány többszörösét kellene foglalkoztatniuk. Az eljárásaik során főhősünk folyamatosan úgy érezte, hogy semmi olyan információt, iratanyagot, mely azt bizonyítaná, hogy nem volt adóhiánya nem vesznek figyelembe, sőt azokat az iratanyagokat, amik ezt támasztanák alá egyszerűen eltüntették, bár tőle átvették. Ezt már több esetben is jelezte, de erre vonatkozóan még érdemi választ sem kapott. Az ellenőrzés során a tőle szabálytalan adás-vételi szerződéssel átvett iratokat eltüntették, azokat nem is vették figyelembe! Az eljárás részrehajló és koncepciózus, hiszen azt nem tudták vitatni, hogy az általa megjelölt személy képes volt kölcsönként rendelkezésére bocsátani a megjelölt összeget, akkor azt vitatták, hogy valóban kölcsön adta. Úgy gondolja, hogy ezen súlyos jogsértéseket egy jogállamban senki sem követheti el büntetlenül. Senki nem folytathat le olyan ellenőrzést, hivatali helyzetével visszaélve, hogy az átvett iratanyagból eltüntet olyanokat, amik neki nem tetszenek, majd iratot hamisít. Egy ellenőrzést a valós helyzetnek megfelelően kell lefolytatni. Különösen nem teheti ezt úgy, hogy a kapcsolat rendszerét felhasználva egy ügyvéd vagy ügyész, anyagi haszonszerzési célzatból intézi jogellenesen az ügyet számára, vagy ügyfele számára kedvezően! Nyilván ez okból történt esetében, hogy a marasztalás érdekében az adóhatóság speciális készpénzforgalmi szemléletet képviselt, mely ellentétes a hatályos adótörvényekkel. Valamennyi adótörvényünk pénzforgalmi szemléletű, azonban ezt a készpénzforgalmi szemléletet nem lehet öncélúan úgy értelmezni, hogy az államháztartási bevételt mindáron növelni akarom, az indokolatlan bírságok kiszabásával! Az tény, hogy az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, számviteli, eljárásjogi és jogértelmezési szaktudást igényel. Főhősünknek nincs kétsége, hogy az adóhatóság képzett revizorai megfelelnek ezen szakmai elvárásnak, így személyével összefüggő vizsgálat során tanúsított magatartásuk minden bizonnyal szándékos volt.

Szeretnénk ismertetni a NAV speciális készpénzforgalmi szemlétetének sajátoságait! Ezek szerint a NAV a vagyononosodási vizsgálatoknál, nem veszi figyelembe a vállalkozáshoz kapcsolódó bankszámlán a nyitó egyenleget, sem a vállalkozás pénztárában adott év január 1,-jén található összeget. Ezért, ha ezekből a pénzekből pl. arubeszerzés történik, akkor a NAV vállalkozói betétet állít szemben ezen kiadással (holott a bankszámlán, vagy a házipénztárban lévő összeg erre fedezetet biztosit) majd megállapítja, hogy ennek a vállalkozói betétnek az összege a vállalkozó adózott jövedelméből nem származhat és adóhiányt állapit meg!

Az Adóhatóság jogszabálysértő eljárása főhősünket teljesen ellehetetlenítette, a cégét felszámolták, a foglalkoztatott dolgozói az utcára kerültek, mely össztársadalmi vonatkozásban is erős kételyeket ébreszt a túlzott jogosítványokkal rendelkező hatóság eljárásával összefüggésben!

Főhősünk úgy véli, hogy Európai Uniós állampolgárként joga van hatékony jogorvoslathoz, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, a magyar állammal szemben!

Lassan, vagy gyorsan – ezt még nem tudom – száguldozom életem útján! Vannak benne kanyarok, kereszteződések, különféle útakadályok, és körforgalmak is! Azt, hogy jó irányba haladok, vagy nem, mindig ott fordultam be ahol kell, vagy betartottam-e a mindenható szabályait, nem tudom, de még csak nem is sejtem! Úgy vélem, ez a végső elszámoláskor derül csak ki! Ezen elmélkedem szombat délelőtt hátradőlve karosszékemben. És hirtelen az Úr előtt állok!

Jer közelébb fiam – szólít meg a mindenható – és őszintén adj számot arról, hogy mit tettél, vagy mit nem tettél jól életedben! Tudom, hogy hangoskodtál, tudom, hogy sok minden ellen szót emeltél! Szólj hát fiam! Add elő mentségeid!

Nem vagyok gonosz, én jó ember vagyok Uram! Mondom halkan, csak azért, mert nem akarom, hogy halálomban is olyan problémák miatt kelljen szenvednem, mint életemben!

Uram! Bocsáss meg, hogy mentegetőzöm, illetve bocsáss meg, hogy hitvány szavaimmal befolyásolni igyekszem ítéleted, de azt szeretném, hogy lásd mit miért tettem és mit miért gondoltam! Néhány dolgot feltétlenül meg kell említenem, mert nem akarok a tüzes pokolban, égő csipkebokrok tövében hamvadni, az örökkévalóság bamba végtelenjébe révedni, vagy egy kietlen üres és ostoba világban céltalanul bóklászni! Kérlek Istenem, oldozz fel, mert vétkeztem!

Vétkeztem, mert nem viseltem el, hogy országom vezetői egyfolytában hazudtak, és felemeltem ez ellen a hangom! Nem viseltem el, hogy nyilvánvalóan a népet hülyének néző nyilatkozatokat tettek, melyben szinte szugerálták az emberekbe, hogy jól élnek, minden rendben, sokat keresnek, fantasztikus a munkájuk – sőt, hogy egyáltalán van munkájuk – és hihetetlen lehetőségeket rejt a jövőjük! Ez ellen is szót emeltem, mert Uram én ezeket a hazug szavakat nem hittem el! Nem hittem el azt sem, hogy mi fújjuk az Európai passzátszelet, és azt sem, hogy mindenki csak minket irigyel, és féltékeny hihetetlen sikereinkre! Nem hittem el továbbá a nekem meglehetősen átlátszó „kettősmérce” szólamot, melyben azt akarták velem elhitetni, hogy mindenki hülye, csak Ők az okosak! Nem hittem el azt sem, hogy Magyarország a világ legtudományosabb országa, hiszen itt látják a legjobban a világban történteket, itt értelmezik leghelyesebben az eseményeket! Igaz lehet ez? Kérdeztem naivan magamtól és szűk környezetemtől! Tudom! Tudom Uram, hogy te mondod ki a végső szót, te mondod ki a végítéletet és azt is tudom, hogy súlyosan vétkeztem, amikor a minden jel szerint a te nevedben nyilatkozó Orbán Viktor nemzetmentő gondolataival, virtuális ellenséggel szemben folytatott szabadságharcával szembehelyezkedtem, és a saját ezzel gyökeresen ellenkező véleményemet meg mertem fogalmazni! Bocsáss meg Uram! Tudom, hogy e balgaságom miatt, helyem a pokolban lenne, de reménykedem, hogy megkegyelmezel és olyan döntést hozol, mely bölcs, és engem és sorstársaimat felmenti a vezeklés alól és van esélyünk, lehetőségünk tovább haladni az utunkon!

Csendesedj már el gyermekem, szakít félbe az Úr! Én látok és tudok mindent! Én igazságos vagyok, és titeket a Földön is erre tanítalak több mint kétezer éve! Nem neked kell a végítélettől félni, hanem azoknak, akik ott nálatok Európa közepén tehetségtelen és hazug módon vétkeztek és vétkeznek napjainkban is! Meg azoknak, akik bármilyen előnyért támogatták és segítették őket! A pokoltól pedig nem tudom megmenteni őket én sem!

Erre sajnos már nem tudtam semmit válaszolni, mert eltorzult az Úr hangja, olyan rikoltozó nőiessé vált, sőt egyre ismerősebbé! Jéé már fel is ismertem, hiszen ez a feleségem hangja, aki magából kikelve üvöltötte, hogy Lajos! Ébredj fel és pucold tovább a krumplit az ebédhez!