Az első rendezvényre, mondjuk úgy konferenciára, Európa Parlamenti képviselők, volt államtitkárok és más fontos emberek látogattak el. A legnagyobb megtiszteltetés azonban az volt, hogy Orbán Viktor legnagyobb ellensége, rémálma, Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök is, megtisztelte részvételével az egyesület tagságát. Nem csoda hát, hogy a rendezvény szervezői minden részletre ügyeltek, igyekeztek a helyszínt a lehető legalkalmasabbá tenni. Levágták a füvet és elszállíttatták ide illegálisan lerakott szeméthalmazt, sittet és téglatörmeléket. Ó, jaj! Baj van! A munkálatok során megdöbbenve észlelték, hogy a terület tele van szennyvíz csatornával, derítőgödörrel.

Mi legyen hát? Autóval behajtani nem lehet, mert a tető beszakadhat, de gyalogosan is óvatosnak kell lenni, mert baleset történhet. Most már mindegy, a rendezvény nem maradhat el, így fokozottan ügyeltek, hogy ne legyen baj. Az egyesület vezetője azonnal tájékoztatta Lászlót a tapasztaltakról, aki nagyon meglepődött, hiszen ő még ezeket a gödröket nem vette észre. Telkére sietett, jól átnézett mindent és le is fényképezte ezeket a rejtélyes üregeket. Megállapította azt is, hogy valamennyi gödör a szomszédos telekről induló csővezeték végpontja, ide ömlik a szennyvíz, mely meglehetősen erős szagot is áraszt.

László gyorsan megnézte a tulajdoni lapot, de semmilyen szolgalmi jog nem szerepelt rajta. Akkor már csak egy dolog van hátra, megnézni, hogy ki a 167 714 m2 területű szomszédos telek tulajdonosa és tisztázni vele a problémát, kulturáltan, úriember módjára. A földhivatali nyilvántartás szerint a szomszédos telek tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat. Írt hát László egy levelet a Fővárosi Vagyonkezelő Központ Zrt.-nek, mellékelte a fényképeket és arra szólította fel őket, hogy tegyenek javaslatot a megoldásra, lehetőség szerint peren kívüli megoldásra törekedve. Megemlítette mindemellett, hogy ennek elmaradása esetén kénytelen peres eljárást kezdeményezni és ezzel párhuzamosan az agyon lyuggatott telkéről készült fényképeket nyilvánosságra hozza.

Egy hét elteltével megérkezett a Fővárosi Vagyonkezelő Központ Zrt. válasza. A vezérigazgató által aláírt levél lekezelő hangvételű és kioktató volt, hiszen azt írta, hogy nem érti, mit akar László, hiszen az ő hibája az egész. Már a telek megvásárlásakor észlelnie kellett volna ezeket a gödröket, hiszen a „csatorna fedlapok szemrevételezéssel láthatók”. Megemlítette továbbá, hátha László annyira tudatlan, hogy nem tudja, „a média nem jogszolgáltató, és az adott ügyre nézve semmiféle jogi relevanciája nincsen.” László elképedt.

Amikor megvásárolta a telket, füves-gazos volt. Álmában nem gondolta volna, hogy bármelyik önkormányzat képes arra, hogy egy szennyvíz szikkasztó területet úgy adjon el, hogy letagadja ezt a vevő előtt! Persze valljuk meg! László benézhetett volna minden fűszál mögé, esetleg fémkeresővel megtalálhatta volna a csatorna fedeleket. A mikrohullámú letapogatás elmulasztásáról ne is ejtsünk szót! Azt pedig végképp nem értjük, hogy a vezérigazgató miért állítja arrogáns kioktatásában, hogy a gödrök már az adás-vételt megelőzően is ott voltak. Talán tudja?

László nem ért egyet a vezérigazgatóval abban sem, hogy a nyilvánosság ereje elhanyagolható.

Ez ma a magyar adminisztrációs gépezet! Aki megfelelően arrogáns tud lenni, nem terheli felelősség, minden a legnagyobb rendben.

Természetesen László nem így gondolja! Ugyanis ő hisz abban, hogy van igazság és aki átvágja a másikat, annak felelnie kell!