msandor

Oligarchák márpedig vannak!

2013-ban írtam arról, hogy egy építőipari vállalkozónál ostorcsapás jellegű ellenőrzést tartott az akkor még APEH nevű nagyhatalmú adóhatóság. Írásomban részleteztem, hogy egy látványos, mindenre kiterjedt vizsgálatot tartottak, mely során nem adtak vissza egy halom iratot, érdekes módon pont olyanokat, melyek a vállalkozó hibátlanságát, ártatlanságát és szakszerű tevékenységét támasztották alá! Az általam is látott átvételi elismervény a következőt tartalmazta: „átvettem 11 db dossziét 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre az adóhatóság alkalmazottja kézzel ráírta, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Ezt a rávezetést a vállalkozó tudta nélkül tették, Ő azt nem is látta! Persze senki nem hitte ezt el neki, mert miért is követne el ilyet az adóhatóság? Miért tüntetnének el iratot? Hát ez az! Én csak azt kérdezném, hogy szabályos úgy átvenni iratokat, hogy az átvételi elismervényen nem tételesen vannak felsorolva az átvett iratok? Csak azt írják rá, hogy akárhány dosszié iratot átvettem? Nekem ez nagyon furcsa!

Majd amikor a vállalkozó jelzi, hogy egy csomó irata hiányzik, azt mondják neki, hogy csak nem képzeli, hogy eltüntettek iratokat? A vállalkozó még próbálkozik, különféle hatósági segítségeket kér, de érdemi vizsgálat sehol, de sehol nem indul, mert mindenhol azt fogalmazzák meg, hogy az APEH vagy később NAV ilyet nem csinál! Miért is csinálna? Nem vitatom, hogy naiv vagyok, de én akkor is azt feltételezem, hogy a nyomozóhatóságnak célszerű lenne megvizsgálnia az ügyet, és választ adnia arra, hogy miért így vették át az iratokat? Nem történt még soha hivatali dolgozó részéről visszaélés? Miért tartott hosszú évekig a vizsgálat? A NAV betartotta a rávonatkozó jogszabályokat? Van valami huncut szándék a furcsa vagyonosodási vizsgálat mögött?

Én nem is a törvény előtti egyenlőségre hivatkoznék, hanem a furcsa, napjainkig tartó érdekes történésekre, és az irányba hajlok, hogy elhiggyem ezt a borzalmat, ugyanis nem kizárt, hogy a vállalkozót szándékosan akarták megismertetni a „torkos borz” fogalmával.

Na de ne elmélkedjünk, nézzük, a konkrétumokat! Mi is történt? Miért kezdték ki az évekig professzionális módon tevékenykedő építési vállalkozót? Miért kellett a hatóságnak ellehetetleníteni? A történet regénybe, (vagy mesébe) illő.

Hát akkor kezdjük! Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy nagy magyar tó környéki településen és annak körzetébe dolgozott egy építési vállalkozó. Nevezzük Stefánnak. Stefán és több száz alkalmazottja sok házat és egyéb épületet épített fel, de soha érdemleges probléma a munkájukkal összefüggésben nem merült fel! Szóval Stefánnak hosszú évekig semmi problémája nem volt, soha semmilyen kifogás nem merült fel vele vagy cégével összefüggésben! Na de láss csodát! Két helyi, nagyhatalmú oligarcha úgy döntött, hogy az általuk kért építési munkálatokért nem óhajtanak fizetni! (nota bene!)

A hitelesség kedvéért azért érdemes leírnunk, hogy ezt több más vállalkozó vonatkozásában is megtették, több vállalkozót sem fizettek ki, de a peres eljárásokat sorozatosan megnyerték! Megnyerték, mert furcsa hatósági intézkedések történtek. Mindkettőjük ügyvédje ugyanaz a személy, akinek a felesége vezetőügyész, széles hatósági, bírósági ismeretséggel, és bizony ezen kapcsolatok alapján, az összefonódás akár jelentős is lehetett!

Természetesen ez nem egyedi, ilyen kapcsolatrendszerrel már találkoztunk!

Egyébként ez azért is érdekes, mert az egyik fentiekben említett oligarcha, aki szintén vállalkozó volt, még azt is megengedhette magának, hogy hosszú évekig visszavont adószámmal dolgozzon, anélkül, hogy bárki ellenőrizte volna! Sőt 2006. év szeptemberében az egyik bankkal, több mint 700.000 CHF összegben devizahitel szerződést kötött, mely szerződésben érdekes kikötések is voltak. Természetesen nem tudjuk, hogy a bank vezetősége vagy vezető munkatársai milyen kapcsolatban voltak vagy vannak az említett oligarchával, de ezzel a vonulattal ezen írásomban nem foglalkoznék!

Még egy kis türelmet kérek azoktól, akik megtiszteltek, és elolvassák írásomat, ugyanis fontos a teljes történet megértéséhez az említett egyik oligarcha és ügyvédje tevékenységének „schlagwort-okban” történő bemutatása. Ezután természetesen visszatérek a Stefánnal történtekhez.

Szóval ezen oligarcha ellen – a könnyebbség kedvéért nevezzük őt Szvítnek – már folyt eljárás. Az említett széles kapcsolati rendszerrel rendelkező ügyvédje azonban kimentette. Ez azért is érdekes, mert az ügyészségi határozat világosan megfogalmazta, hogy nem csak Szvít, hanem ügyvédje is bűncselekményt követett el, de a jogsértések ellenére sem indítanak eljárást! A személyes véleményem az, hogy egy jogállamban sem működhet, nem tevékenykedhet olyan ügyvéd, aki jogellenes tevékenységet folytat, és úgy véli, hogy rá nem vonatkoznak a jogszabályok! Az ügyészségi határozat szerint a cselekmények miatt büntetőjogi felelősségre vonásra azért nem kerülhetett sor, mivel a büntethetőség elévült.

Persze felvetődik az a kérdés, hogy etikai aspektusból nem kellett volna az ügyvédi magatartást megvizsgálni? Nem kellett volna ezt a Magyar Ügyvédi Kamarának jelezni? Nem lett volna indokolt az ügyvédi kamara etikai eljárása, az ügyvédi alkalmasság vizsgálata? Hogy praktizálhat a „jog szolgálatában” egy olyan ügyvéd, aki megszegi a szabályokat, félrevezeti a bíróságot?

Visszatérve Stefánra, peres viszonyba került Szvíttel és a másik oligarchával. Mindkét esetben ugyanaz az ügyvéd. Az ügyes ügyvéd a még folyamatban lévő ügyekben bejegyeztethette a földhivatali nyilvántartásba Stefán tulajdonában lévő ingatlanra a bíróság által még meg nem ítélt követelést! Furcsa, hogy ezt a földhivatal nem ellenőrizte?

Igaz, hogy másik oligarchával, – őt nevezzük Bombernek – befejeződött a polgári peres eljárás, természetesen Stefán veszített. Veszített annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvalóan Bomber és ügyvédje félrevezette a Bíróságot. Azt állították ugyanis, hogy a Stefán által megépített födém nem volt szakszerű, így az életveszélyes! Ezt a bíróság ítéletébe bele is fogalmazta, mely szerint a födémet le kell bontani, mert baleset-, illetve életveszélyes. Ebben csak az az érdekes, hogy Bomber, miután jogerősen befejeződött a bírósági eljárás, a bíróság által lebontásra ítélt födémet nem bontotta le, sőt egy emeletet is épített rá!

Stefán, mivel a fellebbezései eredménytelenek maradtak, büntető feljelentést tett, személyesen a Legfőbb ügyésznek címezve. Na azért Bomber ügyvédje sem maradt rest, hogy is képzeli Stefán, hogy nem fogadja el a valótlan tényeken alapuló döntést? Úgyhogy kérem kapaszkodjon meg kedves olvasó, Stefán arról kapott írásban tájékoztatást, hogy ingatlan tulajdonát árverezte egy végrehajtó és eladta egy ingatlan cégnek! Hogy lehetséges ez?

Stefán ezt követően írt egy birtokvédelmi kérelmet és személyesen vitte be városa jegyzőjéhez. A jegyző még el sem olvasta a kérelmet közölte, hogy el fogja azt utasítani! És láss csodát, néhány napon belül tényleg elutasította a kérelmet. Indokai figyelmen kívül hagyják a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Stefán úgy véli, hogy Ő Cervantes regényhősének virtuális reinkarnációja, hiszen egyre gyakrabban úgy érzi magát, hogy egy öreg gebe hátán ül, lehúzott sisakrostéllyal, előreszegett lándzsával és megrohamozza a szélmalmot!

Stefán anyagilag teljesen tönkrement, eladósodott, napi megélhetési gondjai vannak. A keletkezett irathalmazt néhány nap alatt át tudtam tanulmányozni, és teljes képet kaptam a történtekről és ez alapján meg tudtam írni a cikket.

És végezetül hadd tegyem fel a kérdést: Egyetlen hatóságnál sincs olyan ember, aki hozzám hasonló módon végigolvassa a több száz oldalas irathalmazt, hogy képbe kerüljön? Vagy nem ez a cél?

Rendőrelmeszelés

Recept: Végy egy nyugdíjas tanárnőt, mondjuk Takács Albertnét, (akit látatlanul is mindenki tisztel) és nevében írj egy feljelentést, amelyben jogosulatlan gépjárműhasználattal, kocsmázással, jogtalan előnyszerzéssel vádolsz meg egy aktív rendőrtisztet, részletes személyleírást adva róla. Támadd a rendőrséget is, pazarlással vádolva. Gondosan ügyelj arra, hogy a feljelentőt ne lehessen fellelni. Az sem baj, ha a levelet az állományilletékes parancsnoknak címzed, az ügyviteli szabályzat szerint, mert így biztosan befogadják az illetékesek…

Ezt követően beindul a rendszer.

A Központi Nyomozó Főügyészség célirányosan teszi a dolgát, kínosan ügyelve arra, hogy csak a vádlott ellen gyűljenek a terhelő anyagok! ( Ez az ügyészség dolga?!) Pedig, már a nyomozás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a fejétől bűzlik a hal, de a farkától pucolják.

Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete szerint dr. H. Ferenc rendőr alezredes bűnös, folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétségében, ezért 70 napi tétel – napi tételenként 3000 Ft- pénzbüntetésre ítéli. A 210 000 Ft pénzbüntetést, meg nem fizetés esetén, fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell változtatni.

A készenléti rendőrség parancsnoka a fenti összeget még megfejelte 89539 Ft polgárjogi igénnyel.

A törvényszéki iratok szerint, a rendőrezred készenléti gépkocsijait 8 hónap alatt, 26 alkalommal használta az alezredes

dr. H. Ferenc rendőr alezredes az eljárás folyamán és azt követően is tagadta a bűnösségét. Állítása szerint a szolgálati gépjárművet engedéllyel és szolgálati érdekből vette igénybe. Többször kérte az engedélykérésekről szóló telefonos hanganyagok kiadását vagy bemutatását.

És láss csodát, a rendőrezred ezt nem tudta produkálni, mondván, törölték a régebbi hanganyagot.

Tételezzük fel, hogy az egyik „kutyabarát” telefonon közli a rendőrezreddel, hogy ő terjesztette el a médiában, hogy Viktorunk molesztálta a fehér kutyát (ami nyilvánvaló rágalom); 1-2 hónap múltán a zsaruk már nem tudják kiadni a beismerést bizonyító hanganyagot. (Nesze neked terrorfenyegetettség!)

Másrészt, aki volt katona az tudja, hogy az egységügyeletes vagy, ahogy a zsaruknál van, az ügyeletvezető tudta és engedélye nélkül jármű nem hagyhatja el az objektumot. Ha mégis, azt jelentik a parancsnoknak, aki másnap már meg is fenyíti a szabálysértőt.

Ha, a Készenléti Rendőrezred parancsnoka így tett volna, a nyilvános törvényszéki tárgyaláson, megkíméli alakulatát a lejáratástól.

A jelentési lánc ugyanis működik. Meglétét erősítette az egyik szolgálatvezető tanúvallomása, miszerint az igénybevételt követően jelentési kötelezettségük van az ügyeleten. És ekkor még nem beszéltem az autókba szerelt GPS-ről, amellyel folyamatosan figyelemmel kísérik a járművet és a rádióról, amellyel az ügyelet kapcsolatot tart a gépkocsivezetővel. További biztosíték a gépkocsik menetlevele, bár abban úgy látszik, csak azt rögzítik, hol szállt ki az utas (utasok) a járműből. Hogy ki, vagy kik, az nem érdekes!? Tucatnyi tanú közül többen a személyekről érdemben nem tudtak nyilatkozni. Az ok kézenfekvő: sok a szállítás.

A tábornok tehát 26 alkalommal mulasztott. (Mert, ahogy az írva van: a parancsnok teljes és oszthatatlan felelősséggel tartozik mindazért, amit megtett, vagy megtenni elmulasztott.) Márpedig ő mulasztott.

Tanúvallomásában „elmondta, hogy az esetről úgy szerzett tudomást, hogy kapott egy névtelen levelet, talán nem is névtelen levél volt, hanem aláírták nyugdíjas tanárnőként…”

Az előbbiek, a jelentési és ellenőrzési kötelezettségek ismeretében nevetséges a parancsnok állítása. Ha pedig valósak a tábornok szavai, akkor komoly irányítási és vezetési problémák vannak -az elitnek titulált- rendőrezrednél.

Túlmunkát is mesébe illő módon kezelik az alakulatnál. Idézet a törvényszéki iratból a tábornokra vonatkozóan: „ A tanú elmondta, hogy a Készenléti Rendőrségen kialakult egy olyan értékrend, ami ezt az áldozatvállalást, a napi 12-14 óra többletszolgálatot belülről jövő kötelezettségként fogalmazza meg.”

Lentebb: „Ha mindenkit hazaszállítanánk, aki elfáradt a munkában, akkor taxiállomás lennénk.” Később: „Álláspontja szerint az, hogy az általa meghatározott feladatok elvégzésére tevékenykedjen 12-16 órát azonos színvonalon, majd kér engedélyt, hogy hazavigyék, az nem szolgálati érdek.”

Vagyis, 16 óra munka után a dolgozó hazabumlizik, a családja már alszik, „még a gyereket sem tudja felpofozni”, majd másnap belekezd az újabb „áldozatvállalásba”.

Ezek után biztos vagyok abban is, hogy a tábornok keveset buszozik…

A munkavállalók a Robotzsaru rendszerben rögzítik munkaidejüket. Ez maximálisan 12 óra lehet. Az e fölötti rész túlmunka, amelynek elszámolásához parancsnoki engedély kell.

Mi ez, ha nem intézményesített csalás, hiszen a parancsnok elvárja az „áldozatvállalást”, de nem ad engedélyt a túlmunkára, következésképp nem fizet érte.

(Más helyeken a fizetetlen túlmunka esetén bevett gyakorlat a dolgozók hazaszállítása. Mint mondják, legalább ennyit!)

Újabb „gyöngyszem” a következő főtiszt. (idézet az törvényszéki iratból) „…r. ezredes tanú -a Készenléti Rendőrség bevetési főosztályának vezetőjeként a vádlott közvetlen szolgálati elöljárója – a tárgyaláson tett vallomásában elmondta, hogy csak a kivizsgáláskor szembesült azzal, hogy rendszeresen a szolgálati időt meghaladóan bent tartózkodott a vádlott a szolgálati helyén ellentételezés nélkül. Elmondta azt is, hogy szolgálati elöljáróként köteles volt a vádlott tevékenységének az ellenőrzése és megítélése,..”

Ezek után az sem meglepő, hogy később így folytatta: „A tanú határozottan állította, hogy a vádlott 2012. július 1 napját követő időszakban egyetlen alkalommal sem jelezte felé, hogy szolgálati feladatait csak úgy tudja teljesíteni, hogy az otthonából a szolgálati helyére történő bevonulása, illetve a szolgálati helyéről való hazatávozása csak szolgálati gépjármű igénybevételével oldható meg.”

Talán nem késő felvilágosítani az ezredest, hogy beosztottja 2012. november hónapban, több héten keresztül, az ezred szolgálati gépkocsiját használta a laktanyába be- és hazautazásra, mert részleges izom és ínszalag szakadás mellett a munkahelyén dolgozott, közben orvosi kezelés alatt állt.

Furcsa módon a fegyelmi tisztek a parancsnokok és az ügyészség is eltekintett ettől a ténytől.

Felmerül a kérdés, ezeket a szállításokat ki engedélyezte, ha nem engedélyezték miért nincs a vádiratban, majd az ítéletben?

Sokat látott hadtestparancsnokom erre azt mondaná: ment a sumákolás…

A rendőrtisztet pedig kinyírták, függetlenül attól, hogy kiválóan látta el, több ember helyett, a feladatát.

A kinyírás szó nem túlzó, ugyanis a rendőrezred pszichológusa 2016.03.25. napján a jogászdoktori címmel és magas IQ-val bíró alezredest szolgálatra alkalmatlannak minősítette. Többek között „a személyiség érettségének nem megfelelő szintje” miatt.

Bravó, pszichológus (?!) hölgy!

2016.03.30. napján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, így az jogerőre emelkedett.

Az ítélet kihirdetését követően, immáron a folyosón, megkérdeztem az Ítélőtábla bíráját: az elítélt, mit tehetett volna másképp?

A tábornok válasza: írásbeli engedély kér!

Zsarukáim! Ez van! Ha, valami nagykutyának véditek a hátulját, ne felejtsetek el írásbeli engedélyt kérni az esetleges intézkedéshez, mert egyébként könnyen elmeszelnek titeket!

Szomorú! Nem?

Ónodi János

Üvölt fölöttem iszonyú hangján a primitív és hazug korszakot teremtő, semmihez sem értő politikai vezető.

Pattog és mutogat székem fölött, fröcsög nyálas nyelve, bár már elég régen elkárhozott a lelke.

És cseszeget tovább, figyelj már, figyelj már, Így kell, nem érted? Közben csapkodja a hátam. Neked az a jó, ha követsz minket harsányan és bátran.

Hinni kell bennünk, a vezért a magasba emelni, nem gyengén és gyáván, ügyetlenül, gyatrán főként nem az ellenzéket követni, ostoba fiacskám.

Tehát érted végre? Felfogtad mi a lényeg? Kövess minket, mert neked ez a jó és mindenhova elvisz a kormányzati álomhajó.

Nem értek egyet, de sajnos hazudnom kell, mert félek, hogy amit felépítettem én, összeomlasztják e látványtervezés közepén!

Eltaposnak és ellehetetlenítenek engem, meggyötörnek és minden olyat tesznek, hogy környezetem is és én is odavesszek!

Mit tegyek hát? Adjam el a lelkem? Mondjam azt, hogy veletek vagyok végig bármit tesztek, emelkedjetek az égig?

Hát nem! Erre nem vagyok képes, akkor sem, ha mindenem odavész, mert szerintem legfontosabb a józan ész!

Persze értem én, hogy elveszítek mindent semmit nem tehetek, mely nekem jó de a kormányzatnak ez is szenzáció.

Szóval semmihez sem értő politikai vezető, engem kerülj el és fröcsögj másnak, mert szerintem az emberek másra vágynak!

Másra vágynak, és hosszú évek óta várnak, és nem szemfényvesztő világban akarnak élni, hanem gond nélkül a jövőbe nézni!

Tudod, semmihez sem értő politikai vezető, hogy iszonyú hangod már nagyon unott, hiszen bagázsod műve már megbukott.

Próbálkoztok, még én is látom ezt jól, hogy harsányan hazudva egyre igyekeztek, de vége hidd el, előbb vagy utóbb veszítetek!

Veszítetek, így nem szemfényvesztés lesz az élet, mert jobbak lesznek a körülmények és végre hazugság helyett jönnek a tények!