Oligarchák márpedig vannak!

2013-ban írtam arról, hogy egy építőipari vállalkozónál ostorcsapás jellegű ellenőrzést tartott az akkor még APEH nevű nagyhatalmú adóhatóság. Írásomban részleteztem, hogy egy látványos, mindenre kiterjedt vizsgálatot tartottak, mely során nem adtak vissza egy halom iratot, érdekes módon pont olyanokat, melyek a vállalkozó hibátlanságát, ártatlanságát és szakszerű tevékenységét támasztották alá! Az általam is látott átvételi elismervény a következőt tartalmazta: „átvettem 11 db dossziét 2003 év és 1 db szakértői véleményt.” 2007. január 30-án ugyanerre a jegyzőkönyvre az adóhatóság alkalmazottja kézzel ráírta, hogy „2 db. dossziét átvettem.” Ezt a rávezetést a vállalkozó tudta nélkül tették, Ő azt nem is látta! Persze senki nem hitte ezt el neki, mert miért is követne el ilyet az adóhatóság? Miért tüntetnének el iratot? Hát ez az! Én csak azt kérdezném, hogy szabályos úgy átvenni iratokat, hogy az átvételi elismervényen nem tételesen vannak felsorolva az átvett iratok? Csak azt írják rá, hogy akárhány dosszié iratot átvettem? Nekem ez nagyon furcsa!

Majd amikor a vállalkozó jelzi, hogy egy csomó irata hiányzik, azt mondják neki, hogy csak nem képzeli, hogy eltüntettek iratokat? A vállalkozó még próbálkozik, különféle hatósági segítségeket kér, de érdemi vizsgálat sehol, de sehol nem indul, mert mindenhol azt fogalmazzák meg, hogy az APEH vagy később NAV ilyet nem csinál! Miért is csinálna? Nem vitatom, hogy naiv vagyok, de én akkor is azt feltételezem, hogy a nyomozóhatóságnak célszerű lenne megvizsgálnia az ügyet, és választ adnia arra, hogy miért így vették át az iratokat? Nem történt még soha hivatali dolgozó részéről visszaélés? Miért tartott hosszú évekig a vizsgálat? A NAV betartotta a rávonatkozó jogszabályokat? Van valami huncut szándék a furcsa vagyonosodási vizsgálat mögött?

Én nem is a törvény előtti egyenlőségre hivatkoznék, hanem a furcsa, napjainkig tartó érdekes történésekre, és az irányba hajlok, hogy elhiggyem ezt a borzalmat, ugyanis nem kizárt, hogy a vállalkozót szándékosan akarták megismertetni a „torkos borz” fogalmával.

Na de ne elmélkedjünk, nézzük, a konkrétumokat! Mi is történt? Miért kezdték ki az évekig professzionális módon tevékenykedő építési vállalkozót? Miért kellett a hatóságnak ellehetetleníteni? A történet regénybe, (vagy mesébe) illő.

Hát akkor kezdjük! Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy nagy magyar tó környéki településen és annak körzetébe dolgozott egy építési vállalkozó. Nevezzük Stefánnak. Stefán és több száz alkalmazottja sok házat és egyéb épületet épített fel, de soha érdemleges probléma a munkájukkal összefüggésben nem merült fel! Szóval Stefánnak hosszú évekig semmi problémája nem volt, soha semmilyen kifogás nem merült fel vele vagy cégével összefüggésben! Na de láss csodát! Két helyi, nagyhatalmú oligarcha úgy döntött, hogy az általuk kért építési munkálatokért nem óhajtanak fizetni! (nota bene!)

A hitelesség kedvéért azért érdemes leírnunk, hogy ezt több más vállalkozó vonatkozásában is megtették, több vállalkozót sem fizettek ki, de a peres eljárásokat sorozatosan megnyerték! Megnyerték, mert furcsa hatósági intézkedések történtek. Mindkettőjük ügyvédje ugyanaz a személy, akinek a felesége vezetőügyész, széles hatósági, bírósági ismeretséggel, és bizony ezen kapcsolatok alapján, az összefonódás akár jelentős is lehetett!

Természetesen ez nem egyedi, ilyen kapcsolatrendszerrel már találkoztunk!

Egyébként ez azért is érdekes, mert az egyik fentiekben említett oligarcha, aki szintén vállalkozó volt, még azt is megengedhette magának, hogy hosszú évekig visszavont adószámmal dolgozzon, anélkül, hogy bárki ellenőrizte volna! Sőt 2006. év szeptemberében az egyik bankkal, több mint 700.000 CHF összegben devizahitel szerződést kötött, mely szerződésben érdekes kikötések is voltak. Természetesen nem tudjuk, hogy a bank vezetősége vagy vezető munkatársai milyen kapcsolatban voltak vagy vannak az említett oligarchával, de ezzel a vonulattal ezen írásomban nem foglalkoznék!

Még egy kis türelmet kérek azoktól, akik megtiszteltek, és elolvassák írásomat, ugyanis fontos a teljes történet megértéséhez az említett egyik oligarcha és ügyvédje tevékenységének „schlagwort-okban” történő bemutatása. Ezután természetesen visszatérek a Stefánnal történtekhez.

Szóval ezen oligarcha ellen – a könnyebbség kedvéért nevezzük őt Szvítnek – már folyt eljárás. Az említett széles kapcsolati rendszerrel rendelkező ügyvédje azonban kimentette. Ez azért is érdekes, mert az ügyészségi határozat világosan megfogalmazta, hogy nem csak Szvít, hanem ügyvédje is bűncselekményt követett el, de a jogsértések ellenére sem indítanak eljárást! A személyes véleményem az, hogy egy jogállamban sem működhet, nem tevékenykedhet olyan ügyvéd, aki jogellenes tevékenységet folytat, és úgy véli, hogy rá nem vonatkoznak a jogszabályok! Az ügyészségi határozat szerint a cselekmények miatt büntetőjogi felelősségre vonásra azért nem kerülhetett sor, mivel a büntethetőség elévült.

Persze felvetődik az a kérdés, hogy etikai aspektusból nem kellett volna az ügyvédi magatartást megvizsgálni? Nem kellett volna ezt a Magyar Ügyvédi Kamarának jelezni? Nem lett volna indokolt az ügyvédi kamara etikai eljárása, az ügyvédi alkalmasság vizsgálata? Hogy praktizálhat a „jog szolgálatában” egy olyan ügyvéd, aki megszegi a szabályokat, félrevezeti a bíróságot?

Visszatérve Stefánra, peres viszonyba került Szvíttel és a másik oligarchával. Mindkét esetben ugyanaz az ügyvéd. Az ügyes ügyvéd a még folyamatban lévő ügyekben bejegyeztethette a földhivatali nyilvántartásba Stefán tulajdonában lévő ingatlanra a bíróság által még meg nem ítélt követelést! Furcsa, hogy ezt a földhivatal nem ellenőrizte?

Igaz, hogy másik oligarchával, – őt nevezzük Bombernek – befejeződött a polgári peres eljárás, természetesen Stefán veszített. Veszített annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvalóan Bomber és ügyvédje félrevezette a Bíróságot. Azt állították ugyanis, hogy a Stefán által megépített födém nem volt szakszerű, így az életveszélyes! Ezt a bíróság ítéletébe bele is fogalmazta, mely szerint a födémet le kell bontani, mert baleset-, illetve életveszélyes. Ebben csak az az érdekes, hogy Bomber, miután jogerősen befejeződött a bírósági eljárás, a bíróság által lebontásra ítélt födémet nem bontotta le, sőt egy emeletet is épített rá!

Stefán, mivel a fellebbezései eredménytelenek maradtak, büntető feljelentést tett, személyesen a Legfőbb ügyésznek címezve. Na azért Bomber ügyvédje sem maradt rest, hogy is képzeli Stefán, hogy nem fogadja el a valótlan tényeken alapuló döntést? Úgyhogy kérem kapaszkodjon meg kedves olvasó, Stefán arról kapott írásban tájékoztatást, hogy ingatlan tulajdonát árverezte egy végrehajtó és eladta egy ingatlan cégnek! Hogy lehetséges ez?

Stefán ezt követően írt egy birtokvédelmi kérelmet és személyesen vitte be városa jegyzőjéhez. A jegyző még el sem olvasta a kérelmet közölte, hogy el fogja azt utasítani! És láss csodát, néhány napon belül tényleg elutasította a kérelmet. Indokai figyelmen kívül hagyják a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Stefán úgy véli, hogy Ő Cervantes regényhősének virtuális reinkarnációja, hiszen egyre gyakrabban úgy érzi magát, hogy egy öreg gebe hátán ül, lehúzott sisakrostéllyal, előreszegett lándzsával és megrohamozza a szélmalmot!

Stefán anyagilag teljesen tönkrement, eladósodott, napi megélhetési gondjai vannak. A keletkezett irathalmazt néhány nap alatt át tudtam tanulmányozni, és teljes képet kaptam a történtekről és ez alapján meg tudtam írni a cikket.

És végezetül hadd tegyem fel a kérdést: Egyetlen hatóságnál sincs olyan ember, aki hozzám hasonló módon végigolvassa a több száz oldalas irathalmazt, hogy képbe kerüljön? Vagy nem ez a cél?