Tagi tájékoztatás

Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve és munkája során az EU egészének érdekeit képviseli (az egyes országok egyéni érdekeivel szemben). A „Bizottság” megnevezés egyszerre utal a biztosok testületére és magára az intézményre, melynek székhelye Brüsszelben, Belgium fővárosában van, de irodáinak egy része Luxembourgban található. A Bizottságnak ezenkívül minden uniós tagországban van irodája. Ezek az úgynevezett „képviseletek”.

A Bizottság fő szerepkörei a következők:

• célokat és cselekvési prioritásokat határoz meg
• jogszabályokat javasol a Parlamentnek és a Tanácsnak
• irányítja és végrehajtja az EU szakpolitikáit és költségvetését
• érvényt szerez az uniós jognak (az Európai Bírósággal közösen)
• képviseli az EU-t Európán kívül (tárgyalásokat folytat kereskedelmi megállapodások megkötése érdekében az EU és más országok között stb.).

A biztosok hetente egyszer, rendszerint szerdán üléseznek Brüsszelben. Amikor a Parlament plenáris ülést tart Strasbourgban, a biztosok általában ott találkoznak. Az ülések napirendjét a Bizottság munkaprogramja határozza meg. Az egyes napirendi pontokat az adott szakpolitikai területért felelős biztos ismerteti, majd a testület közösen határoz a kérdésről. Az ülések és a viták nem nyilvánosak, de az ülések napirendje és jegyzőkönyve mindenki számára hozzáférhető. A Bizottság akkor is összeül, ha sürgős kérdéseket kell megvitatni, illetve ha a Miniszterek Tanácsa fontos kérdésekről tart megbeszélést.

Az EU ötévente új testületet jelöl ki. A testület 28 biztosból áll, minden tagállam egy-egy személyt jelölhet. Az Európai Tanács elnökjelöltet javasol a Bizottság élére, kinevezéséhez azonban az európai parlamenti képviselők többségének jóváhagyására is szükség van. Ha a Parlament elutasítja a jelöltet, a Tanácsnak egy hónpja van arra, hogy új elnökjelöltet válasszon. A megválasztott elnök kiválasztja a biztosokat (és meghatározza a tárcáikat) az EU-tagországok által jelölt személyek közül. A biztosok nevét ezután először a Miniszterek Tanácsa elé, majd a Parlament elé terjeszti jóváhagyásra (Tanács minősített többséggel határoz). Ha a Parlament elfogadja a javasolt személyeket, a Tanács hivatalosan kinevezi az új Bizottságot. A jelenlegi Bizottság 2014. október 31-ig van hivatalban, elnöke Deutsch (de) English (en) français (fr) português (pt) José Manuel Barroso Portugáliából.

A Bizottságban 23 000 tisztviselő és más alkalmazott dolgozik az úgynevezett főigazgatóságokon és szolgálatokon, melyek mindegyike meghatározott szakpolitikai területért felel. A főigazgatóságok élén a főigazgatók állnak, akik közvetlenül a Bizottság elnöke felé tartoznak elszámolással. A főigazgatóságok dolgozzák ki a jogszabályokat, ám javaslataik csak akkor válnak hivatalossá, ha a biztosok testülete heti ülésén elfogadja őket. A Bizottság egy sor végrehajtó ügynökség munkáját is irányítja.

Az épületek listája

AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA

Az Európai Unió Bíróságának 1952-ben történt alapítása óta feladata, hogy biztosítsa „a jog tiszteletben tartását” a Szerződések „értelmezése és alkalmazása során”. Ennek során az Európai Unió Bírósága:

• felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét,
• gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és
• a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot.

Így az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bírósága három igazságszolgáltatási fórumból áll, melyek a következők: a Bíróság, a Törvényszék (amelyet 1988-ban hoztak létre), valamint a Közszolgálati Törvényszék (amelyet 2004-ben hoztak létre). A három igazságszolgáltatási fórum eddig hozzávetőleg 28 000 ítéletet hozott.

Mivel minden tagállam saját hivatalos nyelvvel és jogrendszerrel rendelkezik, az Európai Unió Bírósága többnyelvű intézmény. A Bíróság a nyelvhasználatra vonatkozóan az igazságszolgáltatás területén a világon egyedülálló szabályokat alkalmaz, mivel az Unió bármely hivatalos nyelve lehet az eljárás nyelve. A Bíróságnak ugyanis teljes mértékben tiszteletben kell tartania a többnyelvűség követelményét, mivel a felekkel az eljárás nyelvén kell kommunikálnia, és biztosítania kell ítélkezési gyakorlatának valamennyi tagállamban való közzétételét.

A Bíróságot 28 bíró és 9 főtanácsnok alkotja. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyeknek a szóban forgó feladatokra való alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható. Olyan személyek közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.

A Bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bírák maguk közül választják meg hároméves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját, és elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületek tárgyalásain, illetve tanácskozásain. Az elnökhelyettes segíti az elnököt feladatai ellátásában, és az elnök akadályoztatása esetén helyettesíti őt.

A főtanácsnokok a Bíróság munkáját segítik. Az a feladatuk, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben – pártatlanul és függetlenül eljárva – előterjesszék jogi szakvéleményüket, az ún. „indítványt”.

A Bíróság hivatalvezetője az intézmény főtitkári teendőit látja el: a Bíróság elnökének felügyelete alatt ő irányítja a különböző szervezeti egységeket.

A Bíróság vagy teljes ülésben, vagy (a tizenöt bíróból álló) nagytanácsban, vagy öt-, illetve háromtagú tanácsokban jár el.

A Bíróság szerepe az uniós polgárok életében

A Bíróság által hozott több ezer ítélet zöme, különösen az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletek, egyértelműen jelentős hatást gyakoroltak az Európai Unió polgárainak mindennapi életére. Ezek közül példaként bemutatunk néhányat az uniós jog legfontosabb területeiről.

Az áruk szabad mozgása

A Cassis de Dijon ügyben 1979-ben hozott ítélet óta az áruk szabad mozgásának elve alapján a kereskedők bármilyen, az Unió másik tagállamából származó terméket behozhatnak saját országukba, feltéve, hogy ott azt törvényesen állították elő és hozták forgalomba, illetve nincs semmilyen – például az egészség vagy a környezet védelmével kapcsolatos – kényszerítő indok, amely tiltaná a fogyasztás helyéül szolgáló országba történő behozatalt.

A személyek szabad mozgása

A személyek szabad mozgásával kapcsolatban számos ítélet született.

A Kraus-ügyben 1993-ban hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog vonatkozik annak a közösségi polgárnak a helyzetére, aki munkavállalását vagy gazdasági tevékenység gyakorlását elősegítő egyetemi diplomáját valamely másik tagállamban szerezte, illetve ezen állampolgár és a származási állama közötti kapcsolatokra is. Ezért ha egy tagállam e végzettséget tanúsító okiratnak a saját területén történő használatát közigazgatási engedélyhez köti, akkor ez kizárólag csak annak ellenőrzésére irányulhat, hogy ezt az okiratot a származási országban szabályszerűen állították-e ki. Az e területtel kapcsolatos ítéletek között az egyik legismertebb a Bosman-ügyben 1995-ben hozott ítélet, amelyben a Bíróság egy belga bíróság kérdése alapján a labdarúgó-szövetségek szabályzatainak a munkavállalók szabad mozgásával való összeegyeztethetőségének tárgyában határozott. Ebben kifejtette, hogy a hivatásos sport olyan gazdasági tevékenység, amelyet nem korlátozhatnak a játékosok átigazolására vagy a más tagállamokból származó játékosok számára vonatkozó szabályok. Későbbi ítéleteiben a Bíróság ez utóbbi megállapításra hivatkozott az Európai Közösségekkel társulási vagy partnerségi megállapodást kötött harmadik országokból származó hivatásos sportolók helyzetének megítélésekor is (az előbbire a Deutscher Handballbund ügyben 2003-ban hozott ítélet, az utóbbira a Simutenkov-ügyben 2005-ben hozott ítélet említhető példaként).

A szolgáltatásnyújtás szabadsága

A szolgáltatásnyújtás szabadságára egy 1989-es ítélet vonatkozik, amely egy brit turistával volt kapcsolatos, akit a párizsi metróban megtámadtak és súlyosan megsebesítettek. A francia bíróság kérdésére a Bíróság kifejtette, hogy az illető turistaként hazáján kívüli szolgáltatások kedvezményezettje volt, és rá is érvényesek a közösségi jognak az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezései. Az illető tehát ugyanarra a kártalanításra volt jogosult, mint amely a francia állampolgároknak járt volna (lásd a Cowan-ügyben hozott ítéletet). Egy luxemburgi bíróság megkeresésére a Bíróság kifejtette, hogy az a nemzeti szabályozás, amely – azon az alapon, hogy az ellátást valamely másik tagállamban vették igénybe – kizárja, hogy egy biztosított visszatéríttethesse fogászati ellátásának költségeit, jogellenesen korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát (lásd a Kohll-ügyben 1998-ban hozott ítéletet), illetve az áruk szabad mozgásának jogellenes korlátozását jelenti, ha nem térítik meg egy másik tagállamban vásárolt szemüveg árát (lásd a Decker-ügyben 1998-ban hozott ítéletet).

Egyenlő bánásmód és szociális jogok

Egy női légiutas-kísérő keresetet nyújtott be munkáltatója ellen, mivel hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, amikor alacsonyabb összegű díjazást kapott, mint az ugyanazon munkát végző férfi kollégái. Egy belga bíróság megkeresésére a Bíróság 1976-ban úgy határozott, hogy a női és férfi munkavállalók ugyanazon munkáért járó egyenlő díjazásának Szerződésben foglalt elve közvetlen hatállyal bír (lásd a Defrenne-ügyben hozott ítéletet). A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmóddal kapcsolatos közösségi jogi szabályok értelmezése során a Bíróság nagymértékben hozzájárult a nők anyasággal kapcsolatos elbocsátásokkal szembeni védelméhez. Az egyik ügy alapjául szolgáló esetben egy hölgyet, aki a terhességgel összefüggő komplikációk miatt nem tudott tovább dolgozni, elbocsátottak. A Bíróság 1998-ban kimondta, hogy ez az elbocsátás ellentétes a közösségi joggal. Ennek értelmében, ha egy várandós női munkavállalót – a terhességgel összefüggő betegsége miatti távolléte okán – elbocsátanak, az a nemen alapuló, tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül (lásd a Brown-ügyben hozott ítéletet). A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében szükség van arra, hogy a munkavállalók fizetett éves rendes szabadsággal rendelkezzenek. 1999-ben a BECTU nevű brit szakszervezet megtámadta a brit szabályozást, amely a rövid időtartamú munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat megfosztotta e joguktól. A szakszervezet szerint a brit szabályozás nem összeegyeztethető a munkaidő szabályozásáról szóló közösségi irányelvvel. A Bíróság a BECTU-ügyben 2001-ben hozott ítéletében kimondta, hogy a fizetett éves rendes szabadsághoz való jog a közösségi jog alapján valamennyi munkavállalót közvetlenül megillető szociális jog, amelytől egyetlen munkavállaló sem fosztható meg.

Alapvető jogok

A Bíróság kimondta, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása az általa biztosított általános jogelvek szerves részét képezi, s ezzel maga is jelentős mértékben hozzájárult e jogok védelméhez. Ezzel kapcsolatban a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és az emberi jogok védelmének nemzetközi eszközeire támaszkodik, különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményére, amelyhez valamennyi tagállam csatlakozott. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a Bíróság alkalmazhatja és értelmezheti az Európai Unió 2000. december 7 én aláírt alapjogi chartáját, amelynek a Lisszaboni Szerződés a Szerződésekkel azonos jogi értéket tulajdonít. A rendőrök ellen elkövetett terrortámadásokat követően Észak-Írországban a rendőri erőknél előírták a fegyverviselést. Azonban a közbiztonságra hivatkozva (az illetékes miniszter által kiadott és bíróság előtt meg nem támadható hatósági engedély alapján) a női rendőröknek nem engedélyezték a fegyverviselést. Ennek következtében az észak-írországi rendőrségnél egyetlen nőnek sem ajánlottak fel teljes munkaidős szerződést. Egy egyesült királysági bíróság megkeresésére a Bíróság kimondta, hogy a valamely nemzeti hatóság által hozott engedély bírósági felülvizsgálatának kizárása ellentétes a hatékony jogorvoslat elvével, amely minden olyan személyt megillet, aki nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést szenvedett el (lásd a Johnston-ügyben 1986-ban hozott ítéletet).

Uniós polgárság

Az uniós polgárság vonatkozásában – amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján a tagállamok állampolgárságával rendelkező valamennyi személyt megilleti – a Bíróság kimondta, hogy annak fogalmába egy másik tagállam területén való tartózkodás joga is beletartozik. Ezért egy tagállam fiatalkorú állampolgárát – aki rendelkezik betegbiztosítással és megfelelő anyagi fedezettel – szintén megilleti ez a tartózkodási jog. A Bíróság kiemelte, hogy a közösségi jog nem írja elő a fiatalkorúnak, hogy saját maga rendelkezzék a szükséges anyagi fedezettel; továbbá megállapította, hogy minden hatékony érvényesüléstől megfosztaná a gyermek tartózkodáshoz való jogát, ha elutasítanák a harmadik ország állampolgárságával rendelkező édesanyja tartózkodáshoz való jogát (lásd a Zhu és Chen ügyben 2004-ben hozott ítéletet). Ugyanebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy egy tagállam még akkor sem korlátozhatja valamely másik tagállam által megadott állampolgárság joghatásait, ha a tagállam állampolgárságának megszerzése azzal a céllal történik, hogy a közösségi jog alapján valamely harmadik ország állampolgára tartózkodási jogot szerezzen.

Jogalap

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 13. cikke.

A főbb előírásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja, 119. cikke, 123. cikke, 127–134. cikke, 138–144. cikke, 219. cikke és 282–284. cikke tartalmazza. Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyv; egyes Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló 15. jegyzőkönyv; valamint egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 16. jegyzőkönyv. A Tanács 2013. október 15-i 1024/2013/EU rendelete az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról.

Szervezeti felépítés és működés

Az Európai Központi Bank (EKB) 1998. június 1-jén jött létre németországi, Frankfurt am Main-i székhellyel. A szerződések értelmében az EKB fő feladatai közé tartozik az euróövezeten belüli monetáris politika irányítása. Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet 2014 novemberétől kezdődően bizonyos felügyeleti funkciókat ruház az EKB-ra a hitelintézetek vonatkozásában az egységes felügyeleti mechanizmus keretén belül. A fő szervezeti elv a monetáris funkció és a felügyeleti funkció EKB-n belüli operatív különválasztása.

A Monetáris funkció

Az EKB és az összes tagállam nemzeti központi bankjai alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az EKB és (kizárólag) azon tagállamok nemzeti központi bankjai, amelyek pénzneme az euró, együttesen alkotják az eurórendszert (az EUMSZ 282. cikkének (1) bekezdése). Azon tagállamok tekintetében, amelyek (eltérés vagy kívülmaradás miatt) még nem vezették be az eurót, a szerződés bizonyos KBER-re vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, így a szerződésen belüli, KBER-re történő általános utalások a gyakorlatban elsősorban az eurórendszerre vonatkoznak. Az EKB függetlenségét az EUMSZ 130. cikke rögzíti: „A Szerződések és a KBER és az EKB alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az Európai Központi Bank, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az uniós intézményektől, szervektől vagy hivataloktól, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől.”

Döntéshozó szervek

Az EKB döntéshozó szervei a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács. A KBER irányítását az EKB döntéshozó testületei végzik.

Kormányzótanács

Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euró (az EUMSZ 283. cikkének (1) bekezdése és az EKB alapokmánya 10. cikkének 10.1. bekezdése). Az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.1. bekezdése értelmében a Kormányzótanács elfogadja a feladatok ellátásának biztosítása érdekében szükséges iránymutatásokat és határozatokat. Kialakítja a monetáris politikát, továbbá meghatározza a végrehajtásához szükséges iránymutatásokat. A Kormányzótanács elfogadja az EKB eljárási szabályzatát, tanácsadói feladatokat lát el, valamint határoz a KBER nemzetközi együttműködés területén belüli képviseletének formájáról (az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.3–12.5. bekezdése). Ezen túlmenően a Kormányzótanács bizonyos hatásköröket ruházhat az Igazgatóságra (az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.1. bekezdése).

Igazgatóság

Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll. Őket az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és a Kormányzótanáccsal folytatott konzultációt követő ajánlása alapján. Tagjait olyan személyek közül választják ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek. Megbízatásuk nyolc évre szól, és nem újítható meg (az EUMSZ 283. cikkének (2) bekezdése és az EKB alapokmánya 11. cikkének 11.1–11.2. bekezdése). Az Igazgatóság felel az EKB folyó ügyeinek intézéséért (az EKB alapokmánya 11. cikkének 11.6. bekezdése). Az Igazgatóság a monetáris politikát a Kormányzótanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján hajtja végre. Ennek érdekében kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankok számára. Az Igazgatóság készíti elő a Kormányzótanács üléseit.

Általános Tanács

Az Általános Tanács az EKB harmadik döntéshozó szerveként (az EUMSZ 141. cikke és az EKB alapokmányának 44. cikke) csak addig működik, amíg van olyan uniós tagállam, amelyre eltérés vonatkozik, tehát amely még nem vezette be az eurót. Az Általános Tanács tagjai az EKB elnöke és alelnöke, valamint az összes uniós tagállam nemzeti központi bankjainak elnökei. Az Igazgatóság többi tagja (szavazati jog nélkül) részt vehet az Általános Tanács ülésein (az EKB alapokmánya 44. cikkének 44.2. bekezdése). Az Általános Tanács kapcsolatot biztosít az eurórendszeren belüli és kívüli uniós tagállamok között.

Célkitűzések és feladatok

Az EUMSZ 127. cikke meghatározza a KBER céljait és feladatait, és rögzíti ezek megvalósításának alapelveit. Az EUMSZ 127. cikkének (1) bekezdése értelmében az elsődleges cél az árstabilitás fenntartása. Ennek sérelme nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát is azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az EUSZ 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban és az EUMSZ 119. cikkében foglalt elveknek megfelelően tevékenykedik. A KBER által végzett alapvető feladatok a következők (az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése és az EKB alapokmányának 3. cikke): az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; devizaműveletek végrehajtása az EUMSZ 219. cikkének rendelkezéseivel összhangban; a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése; valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.

Hatáskörök és eszközök

Az EKB kizárólagosan jogosult az euróbankjegyek kibocsátásának engedélyezésére. A tagállamok euróérméket bocsáthatnak ki az EKB által jóváhagyott mennyiségben (az EUMSZ 128. cikke). Az EKB rendeleteket alkot, és meghozza a szerződés és az EKB alapokmánya értelmében a KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat. Emellett ajánlásokat tesz és véleményeket ad (az EUMSZ 132. cikke). Az EKB-val konzultálni kell az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, valamint a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban (az EUMSZ 127. cikkének (4) bekezdése). Az EKB véleményt terjeszthet elő a konzultáció tárgyát képező kérdéskörökben. Az EKB-val konzultációt kell folytatni a közös álláspontokról szóló határozatokról és az euróövezet nemzetközi pénzügyi intézményekben való egységes képviseletének biztosítására irányuló intézkedésekről is (az EUMSZ 138. cikke). Az EKB a nemzeti központi bankok közreműködésével összegyűjti a szükséges statisztikai adatokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől (az EKB alapokmányának 5. cikke). Az EKB alapokmánya különféle eszközöket sorol fel, amelyeket az EKB felhasználhat monetáris feladatainak ellátása érdekében. Az EKB és a nemzeti központi bankok számlát nyithatnak hitelintézeteknek, közigazgatási intézeteknek és más piaci szereplőknek, valamint fedezetként elfogadhatnak eszközöket. Az EKB nyíltpiaci és hitelműveleteket végezhet (18. cikk), és kötelező tartalékot követelhet meg (19. cikk). A Kormányzótanács kétharmados többséggel határozhat a monetáris ellenőrzés egyéb módszereiről is. Ugyanakkor a monetáris finanszírozás tilalma (az EUMSZ 123. cikke) korlátokat szab a monetáris politikai eszközök alkalmazásának. Az elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működésének biztosítása érdekében az EKB eszközöket bocsáthat rendelkezésre és rendeleteket alkothat. Az EKB emellett kapcsolatot létesíthet más államok központi bankjaival és pénzügyi szervezeteivel, illetve nemzetközi szervezetekkel.

Eltéréssel rendelkező vagy kívül maradó tagállamok

Az EUMSZ 139–144. cikke külön rendelkezéseket ír elő azon tagállamok vonatkozásában, amelyek, bár a szerződés értelmében kötelességük bevezetni az eurót, még nem teljesítik a szükséges feltételeket („eltéréssel rendelkező tagállamok”). A szerződés bizonyos rendelkezései – például a KBER céljai és feladatai (az EUMSZ 127. cikkének (1)–(3) és (5) bekezdése) és az euró kibocsátása (az EUMSZ 128. cikke) – ezekre a tagállamokra nem alkalmazandók. Két tagállam számára engedélyezték a kívülmaradást, és így ezek nem kötelesek csatlakozni az euróövezethez; így külön rendelkezések alkalmazandók Dánia (16. jegyzőkönyv) és az Egyesült Királyság (15. jegyzőkönyv) esetében.

Felügyeleti funkció

Az EKB és az euróövezeti tagállamok illetékes nemzeti hatóságai együttesen alkotják az egységes felügyeleti mechanizmust (EFM). Az euróövezeten kívüli tagállamok illetékes hatóságai szoros együttműködésbe léphetnek az EKB-val, és részt vehetnek az egységes felügyeleti mechanizmusban. Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet rögzíti, hogy az EKB és az egységes felügyeleti mechanizmus keretében eljáró illetékes nemzeti hatóságok függetlenül járnak el.

• Szervezeti egység: a felügyeleti testület. A felügyeleti testület tagjai az elnök, az alelnök (az Igazgatóság egyik tagja), az EKB négy képviselője (feladatköreik nem kapcsolódhatnak közvetlenül az EKB monetáris funkciójához), valamint az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságának egy-egy képviselője. Az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia az EKB által az elnök és az alelnök személyére vonatkozóan tett javaslatot. A felügyeleti testület határozatait egyszerű többséggel hozza. A felügyeleti testület belső szerv, amelynek feladata az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok megtervezése, előkészítése és végrehajtása. Előkészíti a Kormányzótanács felügyeleti határozatait, és teljes mértékben kidolgozott határozattervezeteket nyújt be. Ezeket elfogadottnak kell tekinteni, ha a Kormányzótanács meghatározott időn belül nem utasítja el őket. Amennyiben egy euróövezeten kívüli részt vevő tagállam nem ért egyet a felügyeleti testület határozattervezetével, külön eljárás alkalmazandó, és az érintett tagállam kérheti akár a szoros együttműködés megszüntetését is.
• Célkitűzések és feladatok. 2014 novemberétől az EKB fog felelni az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban működő összes hitelintézet felügyeletéért (a legnagyobb bankok esetében közvetlenül, a többi hitelintézet esetében pedig közvetve), és e funkciót tekintve szorosan együtt fog működni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (ESFS) alkotó többi szervvel. A feladatok közé tartozik többek között a hitelintézetek engedélyeinek kiadása és ezen engedélyek visszavonása; a prudenciális követelményeknek való megfelelés biztosítása; a felügyeleti felülvizsgálatok lefolytatása; valamint a pénzügyi konglomerátumok feletti kiegészítő felügyeletben való részvétel. Az EKB-nak emellett kezelnie kell a rendszerszintű és a makroprudenciális kockázatokat.
• Hatáskörök és eszközök. Felügyeleti szerepének ellátása érdekében az EKB vizsgálati hatáskörökkel (információkérés, általános vizsgálatok, helyszíni ellenőrzések) és külön felügyeleti hatáskörökkel (pl. hitelintézetek engedélyezése) rendelkezik. Emellett az EKB hatásköre kiterjed közigazgatási szankciók kirovására is. Ezenkívül az EKB kötelezheti a hitelintézeteket nagyobb tőkepufferek képzésére.
• Egyéb funkciók

Más jogalapok szintén ruháznak feladatokat az EKB-ra. Az európai s tabilitási m echanizmusról szóló (2012 szeptemberétől hatályos) megállapodás létrehozta az európai stabilitási mechanizmust mint nemzetközi pénzügyi intézményt, és – elsősorban értékelési és elemzési – feladatokat ruházott az EKB-ra pénzügyi támogatások nyújtásával kapcsolatban. A pénzügyi rendszer Európai Unión belüli makroprudenciális felügyeletéért felelős Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) alapító rendelete értelmében az EKB biztosítja az ERKT titkárságát, amely elemzési, statisztikai, logisztikai és adminisztratív támogatást nyújt. Az EKB elnöke egyúttal az ERKT elnöke is. Az egységes szanálási mechanizmus (SRM) keretében az EKB értékeli, hogy egy adott hitelintézet csődhelyzetben van-e vagy valószínűleg csődbe jut-e, és ennek megfelelően tájékoztatja az Európai Bizottságot és az Egységes Szanálási Testületet.

Az Európai Parlament szerepe

Az EKB a negyedévente sorra kerülő monetáris párbeszéd keretében jelentést tesz az Európai Parlamentnek monetáris kérdésekről. Emellett az EKB éves jelentést készít a monetáris politikáról, amelyet ismertet a Parlament előtt. Az EP erről az éves jelentésről (saját kezdeményezésű eljárás keretében) állásfoglalást fogad el. Az EKB új felügyeleti feladataihoz további elszámoltathatósági követelmények kapcsolódnak, melyeket az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet rögzít. A gyakorlati szabályokra nézve a Parlament és az EKB közötti vonatkozó intézményközi megállapodás az irányadó. Az elszámoltathatósági szabályok közé tartozik, hogy a felügyeleti testület elnökének meg kell jelennie az illetékes bizottság előtt, és válaszolnia kell a Parlament által feltett kérdésekre; továbbá hogy kérésre bizalmas megbeszélésekre kerül sor az illetékes bizottság elnökével és alelnökével. Ezenkívül az EKB évente felügyeleti jelentést készít, amelyet a felügyeleti testület elnöke ismertet a Parlamenttel.

Az Európai Számvevőszék tevékenysége

A Számvevőszék létrehozásának célja az Unió pénzügyeinek ellenőrzése volt. Az ellenőrzési munka kiindulási pontját az uniós költségvetés és a szakpolitikák jelentik, elsősorban a növekedéshez és munkahelyteremtéshez, az uniós hozzáadott értékhez, a közpénzekkel folytatott gazdálkodáshoz, a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó területeken. A Számvevőszék a költségvetésnek mind a bevételi mind a kiadási oldalát ellenőrzi.

A nyilvános elszámoltathatóság javítása az Unióban

A számvevőszéki munka eredményét az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és a tagállamok felhasználják az uniós költségvetési pénzgazdálkodás felügyeletéhez és szükség esetén javításához. A Számvevőszék munkája fontos szerepet játszik az éves zárszámadási eljárás megalapozásában. Az eljárás során a Tanács javaslatai alapján eljáró Parlament dönt arról, hogy a Bizottság megfelelően hajtotta-e végre az előző évi költségvetést.

Jelentések készítése az uniós döntéshozók és a polgárok számára

A számvevőszéki jelentések és vélemények hozzájárulnak az uniós közpénzkezelés fejlesztéséhez és az Unión fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy az Uniót közelebb hozzuk az európai polgárokhoz. A Számvevőszék célja, hogy olyan jó minőségű, egyértelmű, releváns és időszerű ellenőrzési jelentéseket készítsen, amelyek jól meghatározott kritériumokon és megbízható bizonyítékokon alapulnak, valamint az érdekelt felek számára jelentőséggel bíró ügyekkel foglalkoznak, ennélfogva fontos és mérvadó dokumentumoknak minősülnek. A Számvevőszék kiadványai közé az éves jelentések, különálló éves jelentések, különjelentések, vélemények és állásfoglalások tartoznak.

Szoros együttműködés más legfőbb ellenőrzési intézményekkel

Az uniós költségvetési gazdálkodás mintegy 80%-ban a tagállamokkal megosztott irányítás keretében történik. A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal a felügyeleti és belső kontrollrendszerek kialakításában, ezáltal biztosítva hogy az uniós forrásokat megfelelően és a szabályok betartásával költsék el. Az ellenőrzés így mind uniós, mind tagállami vetülettel rendelkezik. A Számvevőszéken kívül sok tagállami ellenőrzési intézmény maga is ellenőrzi a tagállamok közigazgatási szervei által kezelt és felhasznált uniós forrásokat.

A közpénzkezelés ellenőrzésére vonatkozó szabványosítási tevékenység

Az Európai Számvevőszék elkötelezett a közpénzkezelés és -ellenőrzés fejlesztése mellett, és igyekszik e területen az élvonalban szerepelni. Fontos szerepet tölt be a nemzetközi standardok kidolgozásában és alkalmazásában, többek között az INTOSAI keretében végzett tevékenységével. Hatásunk

A Számvevőszék az évek során pozitív visszajelzéseket kapott munkája eredményeiről. A külső szakértők jónak ítélik meg a számvevőszéki jelentések minőségét, és a leginkább érdekelt intézmények is hasznosnak találják őket. A számvevőszéki ajánlások döntő többségét a Bizottság elfogadja, és a hasznosulásvizsgálati jelentések kimutatták, hogy az ajánlások hatása pozitív.

Jövőbeni kihívások

Az elkövetkező években a Számvevőszék azzal a kihívással néz szembe, hogy segítenie kell az uniós célok megvalósítására szánt közpénzeket illetően a polgárok felé való elszámoltathatóság javítását.

Az EU diplomáciai kapcsolatokat ápol a világ majdnem minden államával. A kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel stratégiai partnerségben áll, szoros kapcsolatot tart fenn a feltörekvő hatalmakkal, és számos környező állammal kötött kétoldalú társulási megállapodást. Az Uniót külföldön EU-küldöttségek képviselik, amelyek a nagykövetségekéhez hasonló feladatot látnak el.

Az Európai Unió a világban

Az Európai Unió meghatározó szereplő mind a nemzetközi diplomácia és kereskedelem, mind a fejlesztési segélyezés és a globális szervezetekkel folytatott együttműködés területén.

A 2009-ben életbe lépett Lisszaboni Szerződés jelentős előrelépést hozott a külpolitika terén: létrejött az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztsége, valamint az EU diplomáciai testülete, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ).

A külügyi főképviselő – a tisztséget jelenleg Catherine Ashton tölti be – azokat a külpolitikai vonatkozású feladatokat látja el, melyek korábban a hathavonta változó soros elnökség, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a külkapcsolatokért felelős európai biztos illetékességébe tartoztak.

Megbízatása értelmében a főképviselő:

• irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját;
• javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja, valamint gondoskodik az elfogadott határozatok megvalósításáról;
• ellátja a Külügyek Tanácsának elnöki tisztjét;
• a Bizottság egyik alelnöke is egyben, és ebben a tisztségében gondoskodik az Unió külső tevékenységeinek összehangolásáért;
• a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben képviseli az Uniót, az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi fórumokon;
• irányítja az Európai Külügyi Szolgálatot, valamint a harmadik országokban és nemzetközi szervezetekben működő uniós küldöttségeket.

Az EKSZ segíti a főképviselőt annak biztosításában, hogy az Unió külső fellépései következetesek és összehangoltak legyenek, valamint közreműködik a szakpolitikai javaslatok elkészítésében és – a Tanács általi jóváhagyásukat követően – azok végrehajtásában. Az EKSZ segíti továbbá az Európai Tanács elnökét, a Bizottság elnökét, valamint a Bizottság tagjait a külkapcsolatokkal összefüggő feladataik ellátása során, és biztosítja a szoros együttműködést a tagállamokkal. A világ különböző pontjain működő EU-küldöttségek hálózata az EKSZ szervezeti felépítésének részét képezi.

Az Európai Unió nemzetközi szerepvállalása többek között az alábbi tevékenységekben nyilvánul meg:

Békeépítés: Az EU kulcsfontosságú szerepet játszott a békeépítésben a Nyugat-Balkánon a délszláv háborút követően, és politikai, gazdasági és gyakorlati támogatást nyújt ebben a konfliktus sújtotta övezetben. Az EU – nemzetközi súlyát és tekintélyét latba vetve – a térség államaiban, Bosznia-Hercegovinától Montenegróig a békéért és a megbékélésért munkálkodik. Ennek legutóbbi ékes példájaként elősegítette az ún. „Belgrád–Pristina párbeszédet” Szerbia és Koszovó között.

Felelős szomszédságpolitika: Az Európai Uniót keleten és délen sok olyan ország határolja, amely az utóbbi években gyökeres politikai változásokon ment keresztül. Legutóbb az arab tavasz eseményei szemléltették jól, hogy miért van szükség európai szomszédságpolitikára, amelynek célja, hogy az EU szilárd alapokon nyugvó, baráti viszonyt alakítson ki és ápoljon a közvetlenül a határai mentén fekvő országokkal. Ennek az erőfeszítésnek szerves részét képezi a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, a kereskedelem megnyitása, valamint a vízumpolitika terén folytatott együttműködés.

Fejlesztési segély: Az EU nyújtja a legtöbb fejlesztési segélyt a rászoruló országokban. 2010-ben az EU és tagállamai által nyújtott fejlesztési segély összege együttesen 53,8 milliárd eurót tett ki, és ez a segély világszerte több millió ember életében számottevő javulást eredményezett.

Az Egyesült Nemzetek, az Egyesült Államok és Oroszország mellett az EU is tagja a közel-keleti kvartettnek, amely a közel-keleti békefolyamat elősegítésén fáradozik. Az arab-izraeli konfliktus rendezése kiemelt stratégiai cél Európa számára. Az Unió kétállami megoldásra törekszik: független, demokratikus és életképes palesztin állam létrehozását pártfogolja, amely Izrael mellett békében és biztonságban létezik.

Az EU elkötelezett az emberi jogok védelme iránt, és azon fáradozik, hogy e jogoknak a világon mindenütt érvényt lehessen szerezni. Az emberi jogok központi helyet kapnak az uniós külkapcsolatokban: az Unión kívüli országokkal folytatott politikai párbeszédben ugyanúgy, mint az uniós fejlesztéspolitikában és a segítségnyújtás során, valamint a többoldalú fórumokon, például az Egyesült Nemzetek Szervezetében végzett uniós tevékenység keretében.

Az EU számos kérdésben szoros együttműködést folytat az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Az Európai Unió többoldalúság iránti meggyőződése abból fakad, hogy a nemzetközi kapcsolatokban elkötelezett a tárgyaláson alapuló, kötelező érvényű szabályok iránt. Ezt az alapelvet a Lisszaboni Szerződés is egyértelműen rögzíti.

A biztonság kiépítése a világban: A közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében az EU polgári és katonai missziókat működtet a világ különböző térségeiben. Ezek a missziók – a határigazgatástól a helyi rendőrség kiképzéséig – különböző jellegű feladatokat látnak el. Például az EUNAVFOR Atalanta művelet keretében az EU fellép a kalózkodással szemben a szomáliai partok mentén, és védi a Világélelmezési Program aszály sújtotta térségekbe tartó humanitárius szállítmányait.

Válságkezelés és humanitárius segítségnyújtás: Az összes nemzetközi humanitárius segély csaknem felét az Európai Unió és tagállamai nyújtják. Ez a segély életeket ment a válság sújtotta övezetekben, például az Afrika szarva térségben, ahol a lakosság számottevő részét az éhínség fenyegeti. Az Európai Unió ezenkívül készen áll arra, hogy összehangolt módon reagáljon a nemzetközi szükséghelyzetekre, ahogy tette azt a haiti földrengés, a japán szökőár és a pakisztáni áradások után is. E válságkezelések során az EU a rendelkezésére álló összes eszközt mozgósítja.

Az Uniónak nagy szerepe volt az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Jegyzőkönyvről folytatott tárgyalásokban, emellett a kis szén-dioxid-kibocsátást célzó belpolitikai programja valószínűleg a legfejlettebb és legkifinomultabb ilyen program a világon. Az EU a jövőben is kiemelten fontos szereplő lesz: nélküle elképzelhetetlen ambiciózus törekvéseket megvalósítani az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. Az Európai Unió koalíció létrehozására törekszik annak érdekében, hogy az éghajlatváltozásról szóló, jogilag kötelező érvényű megállapodás mihamarabb megszülessen.

Kereskedelem: Az Európai Unió a világ legnagyobb kereskedelmi tömbje. A kereskedelem a közös politikák egyike, ezért az EU egységes álláspontot képvisel a nemzetközi partnerekkel folytatott tárgyalások során, és síkra száll a szabad és méltányosabb nemzetközi kereskedelemért.

Egyre bővülő Európai Unió – a hatoktól a huszonhetekig: Az 1957-ben hat állam által alapított Európai Gazdasági Közösség az évtizedek során a huszonhetek Európai Uniójává nőtte ki magát. Mérföldkőnek tekinthető a közép- és kelet-európai régióban bekövetkezett politikai rendszerváltás, mely utat nyitott a térség országai előtt a csatlakozásra. Az európai uniós tagság és az azzal járó politikai és gazdasági stabilitás óriási vonzerőt jelent a környező országok számára – a csatlakozni kívánó országoknak azonban bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a csatlakozás feltételéül szabott uniós követelményeknek, többek között a demokratikus berendezkedés és a jogállamiság tekintetében.

Az EGSZB az Európai Unió konzultatív szerve. 1957-es alapítása óta szakértői tanácsokkal látja el a főbb uniós intézményeket (Európai Bizottság, az EU Tanácsa, Európai Parlament). „Véleményt” bocsátunk ki a javasolt európai jogszabályokról, illetve „saját kezdeményezésű véleményt” is készítünk azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel meggyőződésünk szerint foglalkozni kell. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy „hídszerepet” töltsünk be az európai intézmények és az úgynevezett „szervezett civil társadalom” között. Unió-szerte előmozdítjuk a részvételi demokráciát, és az EU tagállamaiban és a világ más országaiban egyaránt „strukturált párbeszédet” folytatunk a civil társadalmi szervezetekkel. Így kívánjuk segíteni őket abban, hogy szerepük minél jobban érvényesülhessen.

Tagjaink gazdasági, szociális és kulturális érdekek széles körét képviselik hazájukban. Munkájukat három csoportba osztva végzik: „Munkaadók”, „Munkavállalók” és „Egyéb tevékenységek” (mezőgazdasági termelők, fogyasztók, környezetvédők, családok, civil szervezetek stb.). Így hozzák létre az EGSZB tagjai a hidat az EU és a tagállamokban működő civil társadalmi szervezetek között.

353 tag az EU 28 tagállamából (ötéves, megújítható mandátummal) – A jelenlegi, 2010–2015-ös mandátumidőszakban

European Economic and Social Committee
Rue Belliard, 99
B-1040 BRUSSELS
Tel: +32 (0)2 546 90 11
Fax: +32 (0)2 513 48 93

353 tag – megválasztott regionális és helyi képviselők au EU 28 országából;

6 szakbizottság, amelyek szakterülete az EU-Szerződések alapján az alábbi politikai területekre terjed ki:

• Oktatás és kultúra;
• Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energia;
• Közlekedés és transzeurópai hálózatok;
• Polgári védelem és általános érdekű szolgáltatások;

Évente 6 plenáris ülés.
Évente több mint 50 uniós jogalkotással kapcsolatos vélemény;
Évente több mint 40 konzultáció az érdekelt felekkel;
Évente több mint 300 rendezvény.

Szakbizottságok:

• „Uniós polgárság, kormányzás, intézményi és külügyek” (CIVEX) szakbizottság
• „Területi kohéziós politika” (COTER) szakbizottság
• „Gazdaság- és szociálpolitika” (ECO) szakbizottság
• „Oktatás, ifjúság, kultúra és kutatás” (EDUC) szakbizottság
• „Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy” (ENVE) szakbizottság
• „Természeti erőforrások” (NAT) szakbizottság. Az EU költségvetésével foglalkozó ideiglenes (ad hoc) bizottság. Adminisztrációs és pénzügyek bizottsága (CAFA)

Az Európai Beruházási Bank a 28 uniós tagállam tulajdonában áll. Hitelt vesz fel a tőkepiacokon, majd azt alacsony kamat mellett olyan projekteknek kölcsönzi ki, amelyek az EU-n belül, illetve a szomszédos vagy a fejlődő országokban infrastrukturális, az energiaellátással kapcsolatos vagy környezeti fejlesztésekre irányulnak.

Szerep

Az Európai Beruházási Bank az uniós országok projektjeit támogatja, emellett a jövőben csatlakozó és a partnerországokban is eszközöl beruházásokat.

Az EU költségvetési forrásai helyett tőkepiaci hiteleket vesz igénybe. A pénzt kedvező feltételek mellett kölcsönzi ki az uniós szakpolitikai célkitűzéseknek megfelelő projekteknek.

Az EBB 2008-ban összesen közel 60 milliárd eurót hitelezett. Az EBB nonprofit alapon működik, és az általa felvett kölcsön költségeihez közeli mértékű kamat mellett ad hitelt.

Szolgáltatások

• Kölcsönök: életképes tőkekiadási programok vagy állami, illetve magánszektorbeli projektek számára. A bank hitelt éppúgy ad nagyvállalatoknak, mint önkormányzatoknak és kisvállalkozásoknak.
• Technikai segítségnyújtás hozzáértő közgazdászok, mérnökök és szakemberek csapata részéről, az EBB által biztosított finanszírozás mellett.
• Garanciák: különféle szervezetek, pl. bankok, lízingvállalatok, garanciaintézmények, kölcsönös garanciaalapok, különleges célú gazdasági egységek és mások számára.
• Kockázati tőke: a kockázati tőkével kapcsolatos kérelmeket közvetlenül egy közvetítőnek kell címezni.

Az Unión belüli hitelezés

A hitelek kb. 90%-át az Unión belüli programokra és projektekre fordítják.

Az EBB az üzleti tervében megállapított, alábbi 6 kiemelt hitelezési célkitűzéssel rendelkezik:

• Kohézió és konvergencia
• A kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása
• Fenntartható környezet
• Az Innováció 2010 kezdeményezés (i2i) végrehajtása
• A transzeurópai közlekedési és energiahálózatok (TEN-ek) fejlesztése
• Fenntartható, versenyképes és biztonságos energia

Az EU-n kívül

Az Európai Beruházási Bank támogatja az uniós fejlesztési és együttműködési stratégiákat a partnerországokban.

A jelenlegi politikai felhatalmazás az alábbiakra terjed ki:

• Dél- és Kelet-Európa
• Szomszédságpolitika:
• A mediterrán szomszédság
• Oroszország és a keleti szomszédság 
• A fejlesztésben és az együttműködésben részt vevő országok:
• Afrika, Karib-térség és Csendes-óceán DeutschEnglishfrançais (és a tengerentúli országok és területek)
• Dél-Afrika
• Ázsia és Latin-Amerika

Struktúra és szervezet

• Részvényesek DeutschEnglishfrançais – az EU 28 tagállama
• Kormányzás – a Kormányzótanács, az Igazgatótanács, az Ellenőrző Bizottság és az Igazgatási Bizottság munkafolyamatai és feladatai
• Ellenőrzés és értékelés – a Bank műveletei feddhetetlen és felelősségteljes lebonyolításának a biztosítása
• Szervezet – osztályok és munkatársak

98-100 boulevard Konrad Adenauer
L-2950 Luxembourg
Luxembourg

Tel: +352 43 79 1
Fax: +352 43 77 04

Az Európai Ombudsman az Európai Unió intézményeinek és szerveinek hivatali visszásságaival kapcsolatos panaszokat vizsgálja ki. Panaszt nyujthat be az Európai Unió tagállamainak állampolgára vagy állandó lakosa. Az alapító okirat szerint az Unió területén székhellyel rendelkező vállalkozások, egyesületek vagy egyéb szervezetek is jogosultak panasz benyújtására.

Feladatkör

Az ombudsman az uniós polgárok, vállalkozások és szervezetek által benyújtott panaszokat vizsgálja ki: segít feltárni a hivatali visszásságokat, vagyis azokat az eseteket, amikor az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek nem járnak el jogszerűen, nem tartják tiszteletben a jó közigazgatás alapelveit, illetve megsértik az emberi jogokat. Hivatali visszásságnak minősül többek között:

• a méltánytalanság,
• a diszkrimináció,
• a hatáskörrel való visszaélés,
• a tájékoztatás elmulasztása vagy megtagadása,
• az indokolatlan késedelem,
• az eljárási rend figyelmen kívül hagyása.

Az ombudsman hivatala vagy saját maga kezdeményez vizsgálatot, vagy pedig azokkal a panaszokkal kapcsolatban jár el, amelyeket benyújtanak hozzá. Tevékenysége során teljes függetlenséget élvez, sem kormányoktól, sem szervezetektől nem fogad el utasítást. Évente egyszer jelentésben számol be tevékenységéről az Európai Parlamentnek.

Megválasztás

Minden újonnan hivatalba lépő Európai Parlament egyik első feladata az európai ombudsman megválasztása. A következő európai parlamenti választásokra 2014 májusában kerül majd sor. Ebből kifolyólag a jelenleg hivatalban lévő európai ombudsman utódját 2014 második felében fogja az Európai Parlament megválasztani.

Az európai ombudsman tisztségét 2013 júliusa óta Emily O’Reilly tölti be.

1 avenue du Président Robert Schuman
CS 30403
F-67001 Strasbourg Cedex
France

Tel: +33 3 88 17 23 13
Fax: +33 3 88 17 90 62