Visszatérve az ötletgazdához, dr. Palomares elolvasta a feljelentésünket angolra lefordítva és elismerését fejezte ki! Azt mondta, hogy Ő nem ismerte a vonatkozó magyar jogszabályokat, de gyanította, hogy hasonló "szándékos anomáliák" vannak Magyarországon és ezért fogalmazta meg azt, hogy e vonatkozásban kell kutakodni és újabb eljárást kezdeményezni! Megdicsérte elnökünket Kuti Lászlót! Úgy fogalmazott, hogy "Congratulations my friend, you found the solution, which will be the result!" Ezt úgy fordíthatnánk le magyarra, hogy gratulálok barátom, hogy megtaláltad azt, ami eredményre fog vezetni!

Mi csak annyit tudunk ehhez hozzátenni, hogy "adja isten, hogy így legyen!" We never give up! (Mi soha nem adjuk fel!!)

• Az érdekvédelmi szerveződések súlytalanságára fognak törekedni
• Ennek legjobb módszere, hogy az egyesületen belüli, kevéssé intelligens, kevéssé felkészült réteget igyekeznek befolyásolni és a vezetőség ellen fordítani
• Tömegkommunikációs eszközökön keresztül igyekeznek hangulatot kelteni, ellenérzésket ébreszteni!

• Csak a tagdijat belépésüktől kezdve, kifizetett tagjainkat képviseljük ezen eljárásban. Ez nem jelenti az egyesületből kizárást a hatályos jogszabályok szerint
• A tagdíjat kifizetett, de folyamatosan belső zavar és hangulatkeltési tevékenységet végző tagok kizárása érdekében állást kell foglalni, és a kizárt személyeket a jogi eljárásból ki kell hagyni. Erre az alapszabály lehetőséget ad
• Csak az összes személyi adatát megadott, a nyugdíjazási dokumentumait megküldött személyt fogjuk ezen eljárás keretén belül képviselni, mert fennáll a veszély, hogy azok, akik ezek nélkül tagsági viszonyt létesítettek, céljaik az egyesület érdekeivel nem feltétlenül vannak szinkronban
• A KNOÉ-nak nem célja a nagy létszámú tagság! Aki azonban tagunk, és minden tagi feltételnek eleget tett, azt a lehető legintenzívebben képviseljük!
• Akinek nem áll rendelkezésünkre személyi adatai és nem áll rendelkezésünkre a nyugdíjazási határozata, őket sem tudjuk képviselni!

Tervünk végrehajtása érdekében, egyesületünk vezetősége megkezdte tevékenységét!

• Işıl Karakaş elnök
• Sajó András elnök-helyettes
• Nebojša Vučinić bíró
• Helen Keller bíró
• Egidijus Kūris bíró
• Robert Spano bíró
• Jon Fridrik Kjølbro bíró
• Stanley Naismith irodavezető

• Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd fejtsem ki véleményem az Önök korkedvezményes nyugdíj ügyével összefüggő ECHR döntésről! Az ügyet Mr. László Kuti tájékoztatása alapján ismerem, akit Kairóban ismertem meg, mint a magyar rendőrség képviselőjét. Ő akkor az AKA speciális kiképzésén vett részt! Én itt jogi szakértőként dolgoztam. Mr. Kuti megkeresett néhány évvel ezelőtt, hogy segítsek a korkedvezményes nyugdíjak visszaható hatályú megvonása elleni jogorvoslati eljárásban! Ezt azért véltem fontosnak, hogy elmondjam, hogy nem csak a jogi véleményem fogalmazom meg érintőlegesen, hanem részletes elemzést tudok adni, ugyanis jól ismerem ügyüket, hiszen közreműködtem a beadványuk elkészítésében is. Előbb elemezzük az Önök ügyében született döntést, majd térjünk át a kérdésben felvetett rokkant nyugdíjjal összefüggő ECHR döntésre! A magyarországi korkedvezményes nyugdíjakkal összefüggő ECHR (EJEB) döntés nagyon is elgondolkodtató! Az Európai Jogot jól ismerő szakember számára sok kérdést vet fel, és esetlegesen jogi anomáliákra is felhívja a figyelmet! Nem állítom, hogy a döntés részlehajló, de sajnálatosan azt sem mondhatom, hogy nem az! Arra a kérdésre pedig nem tudok válaszolni, hogy mi motiválta az ECHR 2. szekcióját ennek a döntésnek a meghozatalára. Néhány elméleti gondolatot azonban felvetnék:
• Talán az első ilyen kérdés, hogy az EJEB miért nem lépett fel határozottabban a tömeges beadványokkal szemben? Erre azt tudom válaszolni, hogy ez teljes mértékben érthető, sőt az EJEB-nek nem is lehet kötelessége, hogy ebbe belefolyjon, ebbe bármilyen módon beleavatkozzon! Az, hogy egy társadalmi réteget érintő kérdésben nem tudták Magyarországon az érdekvédelmi szerveződések a "sértetteket" összefogva tevékenyégüket koordinálni, sőt felszólítják a "sértetteket, hogy egyénileg küldejenek beadványt Strasbourba, nagyon negatív érzéseket indukál bennem!
• Javasoltam Mr. Kutinak még 2011. évben, amikor megkeresett engem és a nemzetközi jogi ismereteimre hivatkozva tett fel kérdéseket, hogy az érintett magyar korkedvezményes nyugdíjas rétegnek össze kell fogni és egyetemlegesen kell fellépni! Mr. Kuti, aki ebben maga is érdekelt, mint korkedvezményes nyugdíjas, elmondta, hogy sorstársai megsegítésére egy egyesületet alapított és egy magyar településen Nagyegyházán szervezett egy rendezványt, melyre meghívta az érdekelt érdekvédelmi szerveződéseket. A rendezvény célja az volt, hogy az érintett réteg érdekeit képviselő szerveződések megállapodjanak, egyesüljenek, vagy összehangolják a jogorvoslatot! Engem Mr. Kuti úgy tájékoztatott, hogy ez nem vezetett eredményre! Ismereteim szerint két szakszervezet volt hajlandó együttműködésre, az akkori másik kifejezetten erre a célra létrehozott szerveződés azonban nem. Az én véleményem szerint ez nagy hiba volt! Nagy hiba volt, mert ez, illetve még utólag különböző szakszervezet közbelépése eredményezte, a több ezer beadványt, mellyel az EJEB nem tudott mit kezdeni!
• Tehát egyértelmű és vitathatatlan, hogy hiba volt a magyar érdekvédeli egyesületek, akár civil szerveződések, akár szakszervezetek részéről, hogy nem voltak hajlandóak az együttműködésre! Mr. Kuti ezt követően folyamatosan tájékoztatott, hogy Ő és az Ö általa létrehozott szervezet még ezt követően is együttműködésre törekedett. Ez az érthetetlen önmegvalósítási vágy, egyéni sikerre, vagy talán szándékos zavarkeltésre törekvés vagy, ha úgy jobban tetszik ez a megfogalmazás, hogy "eszetlen beadvány cunami" vezetett odáig, hogy nem megfelelő döntés született. Persze itt is felmerülnek újabb kérdések!
• Átolvasta vagy átnézte-e valaki a sok ezer beadványt? És ki, milyen szempontok alapján választotta ki az úgynevezett "pilot" ügyeket?
• Észlelték-e, vagy akarták-e észlelni, hogy a beadványok tartalma különböző, eltérő, más tartalmú?
• Lehetséges, hogy egy ilyen társadalmi réteget érintő ügyben az ECHR (EJEB) nem győződik meg a vitatott jogszabály megalkotásának indokoltságáról?
• Mr. Kuti tájékoztatása alapján, a tagság részéről felvetődött, hogy miért nem a KNOÉ beadványa lett az egyik pilot?
• Olyan beadványt kellett volna küldeni, ahogy ezt már hangsúlyoztam, hogy sok ezer ember érdekeit egyben képviseli, én is ezt támogattam, ilyennek kellett volna lennie az összes magyar keresetnek. Ilyen ügy nem lehet pilot, csak egyéni beadvány! Tehát a KNOÉ beadványa jogi szempontból nem lehet pilot! Mégegyszer megerősítem, ez a bedvány volt a jó! Az Önök beadványa volt szakszerű!
• Visszatérve a pilot ügyekre, melyeket az egyéni beadványok közül választottak ki általunk ismeretlen szempontok alapján, felveti azt a kérdést, hogy miért fogadta el az ECHR feltétel nélkül a magyar állam által írt választ? Elolvastuk a magyar kormányzat nevében dr. Tallódi minisztériumi tisztségviselő válaszát, de az meglehetősen különbözik az általam megismert tényektől, dokumentumoktól! Erre javasoltuk is, hogy Mr. Kuti segítsen a pilot ügyeket beadott szerveződéseknek és írtam is egy szakmai vázlatot. Ez alapján elkészült egy anyag, melyet meg is kaptam és jónak tartottam. Ismereteim szerint ez megküldésre került az érintett szervezeteknek! Kérem, hogy ezt az anyagot is ismertessék a tagságuk előtt! Ez azért fontos, mert az "pilot judgement" eljárásban érintett szerveződéseknek Önök segíteni szerettek volna. Megfogadtak bármit az én vázlataim alapján, de Önök által kidolgozott és elkészített anyagból?

• Ez a kijelentés nem valós, mivel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 18. § (1) bekezdése 2007 óta rendelkezik arról, hogy olyan foglalkoztatók, akik korkedvezményes munkakörben foglalkoztatnak dolgozókat, kötelezően 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot kell fizetniük az alábbiak szerint:
• 2007-ben a költségvetés ezt a befizetendő összeget teljes egészében átvállalta
• 2008-ban a 13%-ból már 3,5%-ot a munkáltató fizetett,
• 2009-ben a 13%-ból már 6,5%-ot,
• 2010-ben a 13%-ból már 9,75%-ot
• 2011-től a teljes 13%-ot a munkáltató fizette.
• 2012 év folyamán, bár már nincs lehetőség a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra, ugyancsak 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot kellett a meghatározott foglalkoztatóknak befizetniük.
• 3,5 év alatt az ilyen címen befizetett összeg elérte a 35 Milliárd Ft-ot.

• III/8. A kormány válaszában jelzi, hogy nem került minden jogorvoslati lehetőség kimerítésre. A szolgálati járandóságban részesülők nem kaptak új határozatot, nem volt mi ellen panaszt benyújtaniuk a közigazgatási és munkaügyi bíróságon. A válaszban hivatkozott jogszabályi hely azt írja elő, hogy akkor nem kell csökkenteni a járandóságot 16%-al, ha a nyugdíjazásukkor minősítő határozatot is kaptak. Azonban egészen a 2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetésérő1, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény életbe lépéséig nem volt relevanciája a minősítő határozatnak, az semmilyen előnnyel nem járt, sőt a foglalkoztatók számára kedvezőtlen lett volna annak kiadása, hiszen a munkavállaló akár perelhetett is volna kártérítésért. A minősítő határozatok kiadásának jogvesztő határideje van, vagyis a 2011-es jogszabály meghozatalakor már nagyon sok esetben lejárt a határidő. Ha nem volt minősítő határozat, akkor hiába volt egészségkárosodás a nyugdíjazás indoka, nem volt jogosult a 16% megtartására.
• III/9. Ebben a pontban megfogalmazottak szerint a kereső tevékenység esetén életbe lépő kereset korlát (minimálbér 18 szorosát meghaladó kereset) nem érinti a kérelmezőt sem állja meg a helyét, hiszen nincs kivétel ezen szabály alól a korkedvezményes járandóságosok esetében.
• III/11. Nem igaz az sem, hogy a kérelmező ellátásra való jogosultságát a jogszabályváltozás nem érintette, hiszen az 1949. évi XX. törvény 70/E. §. (3) alapján
• „(3) Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”
• Ez azonban azt jelenti, hogy igen is változott az ellátásra való jogosultság, hiszen, a fenti jogszabályi hely alapján, amit a 4.-ik alaptörvény módosításba is beemeltek, az ellátás bármikor csökkenthető és megszüntethető. Itt is hivatkoznak arra, hogy nem történt többlet befizetés, de mint már korábban jeleztem ez nem igaz. Ráadásul a korkedvezményes nyugdíjra jogosító munkakörök azért kerültek megállapításra, mert azon munkakörökben olyan fizikai és pszichikai megterhelés éri a dolgozókat, ami sokszoros igénybevételt jelent. Ráadásul a rendvédelem és a honvédelem területén dolgozó esetében még egyéb korlátozásokat is el kellett viselniük, aminek a kompenzálását is jelentette a korkedvezményes nyugdíj összege. Ezért került sor a korkedvezmény intézményének bevezetésére. A rendőrség és a honvédség állományába tartozó személyek az általános szabályok szerint, az általános nyugdíjbiztosítási rendszerbe fizették nyugdíjjárulékukat, és ennek megfelelően továbbra is jogosultak arra, hogy az általános szabályok szerint részesüljenek társadalombiztosítási nyugdíjban a Nyugdíjbiztosítási Alapból a nyugdíjkorhatár betöltése után.
• A szolgálati nyugdíjban, illetve 2012 óta szolgálati járandóságban részesülök ellátásának fedezetét a központi költségvetés biztosította, nem a biztosítottak járulék befizetéseiből összeadódó szolgálati nyugdíjbiztosítási alap, tehát a szolgálati nyugdíjak korábbi rendszere Magyarországon nem tekinthető az ún. foglalkoztatási nyugdíj egyik formájának ("occupational pension scheme"), Ezt a helyzetet Magyarországon az is súlyosbította, hogy a rendszerváltást követően számos olyan, egyes foglalkozási ágak (bányászok, katonák, rendőrök) részére biztosított privilegizált juttatási forma is fennmaradt, amelyet nyugdíj elnevezéssel illettek (hiszen korábban az időskori nyugdíjakkal együtt ezeket az ellátásokat is a központi állami költségvetésből finanszírozták), de külön járulékfizetés sem a munkáltatók, sem a munkavállalók oldaláról nem fedezte ezeket a kiadásokat a Nyugdíjbiztosítási Alapban. A tényállásban kifejti a kormány válasza, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapot 2008-tól hitelből finanszírozták és ezért volt szükség a korkedvezményes nyugdíjak átalakítására, vagyis önmagának mond ellent a válasz, hiszen a 11-ik pontban meg azt írja, hogy nem a Nyugdíj Alap finanszírozta, így nem tekinthető foglalkoztatási nyugdíjnak.
• A magyar állam válasza sajnálatosan félrevezetni igyekszik a Strasbourgi bíróságot, hiszen olyan privilegizált helyzetet fogalmaz meg az érintettek előnyére, mely a Kádár rendszerből „átmentett” hihetetlen juttatásokról beszél. Ez nem igaz, hiszen ebben a rendszerben a szolgálati nyugdíjasoknak több alapjogáról le kellett mondani, korlátozták a mozgási az utazási szabadságot és túlóra díj nélkül Magyarországon egy átlagos fizetésért végeztek heti akár 70-80 munkaórát is! Gyakori volt a rendőrség állományában tartozóknál, hogy teljesen váratlan időpontban rendelték be az állományt, a bűnügyi nyomozók akár több napig sem mehettek haza és túlterheltek voltak, a havi 40-50 bűnüggyel! A dr. Tallódi Zoltán által megfogalmazottak a kormányzat által elkezdett indokolatlan negatív kampány érveire épül, mely ezt a réteget pusztán azért, mert szakmai tevékenységük egy részét a szocialista társadalmi rendszer idején végezték! Ez olyan sértő, a médiában megjelent jelzőkkel illette ezt a réteget, hogy Kádár-huszárok! Az igazságügyi-államtitkár dr. Répássy Róbert így fogalmazott: „Amikor védik a már szolgálati nyugdíjba vonult rendőröket, akkor többek közt azokat védik, akik rendőrként szolgáltak a Kádár-rendszerben. Mi a logikai különbségtétel mondjuk egy Kádár-huszár és egy tanácselnök között?" Hasonló kijelentéseket tett Navracsics Tibor és Orbán Viktor is! Álláspontunk szerint a célja a kormányzatnak a korábbi rendszerben is dolgozó réteggel való leszámolás volt a célja, és nem a társadalmi igazságosság. A válasz írójának az „erős érdekképviseletre” utalása is valótlan, ugyanis az előző rendszerben a szakszervezetek tevékenysége jelképes volt, a korhatár előtt nyugdíjak megszüntetésénél pedig az érdekvédelmi szervezetekkel a kormányzat nem is tárgyalt. Az érdekvédelmi célból alakult szervezeteket, mint a KNOÉ és az SZB meg sem hallgatták, annak ellenére, hogy létezésükről tudtak, hiszen a törvény elfogadása előtt az összes országgyűlési képviselőnek a KNOÉ az SZ-vel egyeztetve levelet írt, melyben felhívta a figyelmet a törvény negatív hatásaira és annak igazságtalanságára, melyet visszaható hatállyal hoztak meg.

• A bedvány tartalma könnyen megismerhető volt, nem volt sok ezer, egymástól eltérő tartalmú beadvány
• Az Önök ügyében maradt juttatás, csak a mindenkori jövedelemadóval csökkentve. Ez, ha jól vagyok tájékoztatva 16%-os csökkenést eredményezett. A Nagy Belane egy fillért sem kapott, mert megvonták a rokkant nyugdíjas státuszát.
• Az ECHR döntése arra vonatkozott, hogy Nagy Béláné megélhetése ellehetlenült, az Önöké azonban nem. Ez szerepelt az ítéletben!
• Összességében, és itt nem kell hosszas elemzést végeznük, a kér ügy csak nagyon távolról hasonlítható össze!

• Másképp látom a "pilot judgement" eljárást a korkedvezményes nyugdíj ügyében! Úgy vélem, hogy elég részletesen ismerem az ügyet, részletesen ismerem a KNOÉ beadványát és ismerem az átlag nyugdíjakat is, hiszen részt vettem én is a KNOÉ beadványának elkészítésében! Kuti Lászlót a Metropolitan police által tartott kiképzésről ismerem, és Ő kért fel arra, hogy nyújtsak segítséget a bedvány elkészítésében. Az Egyezményt jól ismerem. A javaslataim ennek tükrében tettem meg, hogy az Egyezményt korábban módosította az 1970. szeptember 21-én hatályba lépett Harmadik, az 1971. december 20-án hatályba lépett Ötödik és az 1990. január 1-jén hatályba lépett Nyolcadik Kiegészítő Jegyzőkönyv. Szövege tartalmazza a Második Kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseit is, amely – 5. Cikke (3) bekezdésének értelmében – az 1970. szeptember hó 21. napján történt hatályba lépésével az Egyezmény szerves részévé vált. A Tizenegyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 1998. november 1-jei hatályba lépésével felváltotta az e jegyzőkönyvek által módosított vagy beillesztett összes rendelkezést. Ezzel az időponttal az 1994. október 1-jén hatályba lépett Kilencedik Kiegészítő Jegyzőkönyv hatályát veszítette, és a Tizedik Kiegészítő Jegyzőkönyv tárgytalanná vált. Mindezek figyelembe vételével, a KNOÉ beadványa a következő szempontokat tartalmazta:
• Sérült az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke „Tulajdon védelme”
• Sérült az Egyezmény 7. cikke „Törvényi Rendelkezés nélküli büntetés kiszabásának tilalma”
• Sérült az Egyezmény 13. cikke „Hatékony jogorvoslathoz való jog”
• Sérült az Egyezmény 14. cikke „Megkülönböztetés tilalma”
• Sérült az Egyezmény Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke „A megkülönböztetés általános tilalma”

• Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták.
• A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelemmel nem foglalkozik, ha az
  névtelen; vagy
  lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bíróság már megvizsgált, illetve amelyet már más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak és az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új adatokat.
• A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy
• a kérelem az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen, nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül; vagy
• a kérelmező nem szenvedett jelentős hátrányt, kivéve, ha az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszi szükségessé, és azzal a feltétellel, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amelyet hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően.
• A Bíróság elutasít minden olyan kérelmet, amelyet e Cikk alapján elfogadhatatlannak tart. Ezt az eljárás bármely szakaszában megteheti.

• A kiválasztott un. „pilot” ügyek olyan személyek beadványai voltak, kiknek a nyugdíja magas volt. Ráadásul nem tükrözték teljesen egyértelműen, Magyarországon e réteget ért joghátrányokat, és társadalmi következményeket. Miért is nem? Ki és miért választotta ki ezeket az ügyeket, milyen indokok alapján és milyen megfontolásból? Joggal vetődik fel a kérdés: Nem olyan ügyeket kellett volna kiválasztani, amelyek a nagy mennyiségű beadványok különbözőségét, valós tartalmát, és az igazi problémát átláthatóvá tették volna a bírák számára?
• A pilot ügyek elbírálásában részt vett az a magyar bíró (Sajó András), aki korábban Magyarországon, egy olyan elfogult esszét írt, melyben markánsan foglalkozott a korhatár előtti és a rokkant nyugdíjakkal „Az állam működési zavarainak társadalmi újratermelése” címmel. Sajnálatosan le kell szögeznünk, hogy Sajó úr ismeretei a kérdést illetően hiányosak, helyenként tévesek, és meglehetősen elfogultak. Ez az esszéje, megjelent a Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július–augusztus (690–711. o.) Kérdés az, hogy ezek alapján elvárható-e az elfogulatlan bíráskodás Sajó Andrástól? Egyáltalán milyen mértékű volt a szerepe a döntésben? Sőt felvetjük, hogy nem kellett volna elfogultsági okokra hivatkozva kérnie, hogy a pártatlan döntés érdekében ne vegyen részt a döntésben? Idézet az esszéből:

• E réteg nyugdíjas státuszának megszüntetése úgy történt, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak az érintettek részére!
• Miért csak az 57 év alattiakat érintette? (kor szerinti diszkrimináció)
• Nem vették figyelembe azt sem, hogy sokakat pl. a szolgálati nyugdíjasok közül a magyar állam kényszerített nyugdíjba.
• Úgy is megfogalmazhatjuk a velünk történteket, hogy a magyar állam intézkedése nyomán egy biztos nyugdíjas státuszból egy bizonytalan, meghatározhatatlan bizonytalan státuszba taszított minket. Miért fűződik ehhez bárkinek érdeke? Hacsak nem politikai döntésről van szó!
• Sok korkedvezményes nyugdíjas alacsony fizetésért számtalan túlmunkát végzett, térítés nélkül. Mindenképpen jogos kompenzáció volt a 25 éves szolgálati viszony utáni nyugdíj lehetősége.
• Az érintett réteg jogszerűen megszerezte a nyugdíjas státuszát. Miért nem érvényesül a szerzett jogok védelme? Ezzel sem foglalkozott érdemben az EJEB! Miért nem?
• A nyugdíj (szerzett jog) elvételével (visszaható hatály) megszűnt számtalan kedvezmény
• Érthetetlen az is, hogy miért nem sérül az érintett réteg tisztességes eljáráshoz fűződő joga? Szakértői vélemények szerint az EJEB úgy foglalt állást direkt illetve indirekt módon (csak következtetéseken alapul), hogy az Egyezmény szerint elfogadhatatlan a beadvány, mintha „csak” a magyar állam „enyhe mértékben” megadóztatta volna a nyugdíjakat. Miért kerülte el a képzett jogtudósok figyelmét, hogy a magyar állam a múltban jogosan megszerzett nyugdíjas státuszt a jelenben vette el! Nem indokolta meg, hogy ez miért nem visszaható hatályú jogalkotás volt, melyet az Egyezmény tilt?A nyugdíj helyett pedig egy „járandóságot” ad, mely a törvény szerint bármikor csökkenthető vagy megvonható!
• Joggal vethetjük fel azt is, hogy a KNOÉ beadványa alapján észlelnie kellett volna az EJEB bíráinak azt is, hogy a törvénnyel a magyar állam egyértelműen e réteg ellehetetlenítésére törekedett. Tágabb értelemben kijelenthetjük, hogy politikai döntés született. A beadványunkban ezeket a tényeket ki is emeltük
• Nem lényegtelen az a kérdés sem, hogy a meglehetősen felületes döntéshez miért volt szükség 2,5 évre? Főként azért is jogos a kérdés, mert a beadvány több felvetésével nem foglalkozott a Bíróság, még annak a gyanúját is felébresztve ezzel, hogy a beadványt el sem olvasták.

• Értelmezheti-e az Egyezményt sajátosan az EJEB? Megteheti, hogy amit akar figyelembe vesz, amit akar nem?
• Van joga a beadványokat elfogadhatatlannak nyilvánítani részletes indokolás nélkül?
• Köteles vagy nem az EJEB a beadványokat tartalmuk szerint elbírálni?
• Részt vehet a döntésben nyilvánvalóan elfogult bíró?

• Levélben kérjük Dean Spielmannt az EJEB elnökét, hogy vizsgálja ki, hogy a döntésük valóban megfelelt a vonatkozó jogszabályi környezetnek?
• Levélben tájékoztatjuk Zeid Ra'ad Al Husseint, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosát a történtekről.
• Tájékoztatjuk szintén levélben Nils Muižnieks-t az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát és kérjük, hogy vizsgálják felül az EJEB döntését.

• A bírák ellen, az EJEB elnökénél, panaszt jelentünk be elfogultság miatt, tekintettel arra, hogy nem a bedványnak megfelelően, és nem az egyezményben foglaltaknak megfelelően foglaltak állást, sőt több, a beadványban szereplő állítást ignoráltak, (figyelmen kívül hagytak), illetve máshogy értelmeztek. Ez azért is értelmezhetetlen, mert az EJEB 47 bírája szakmailag meglehetősen felkészült
• Az Európa Tanácshoz fordulunk panaszunkkal és kérjük az EJEB eljárásának kivizsgálását, annak jogszerűségének értelmezését!
• Az ENSZ illetékes szervéhez fordulunk és kérjük az ügyünkkel összefüggésben a segítségüket, és annak megfogalmnazását, hogy az Egyezményben foglaltak megsértésének orvoslására létrehozott EJEB valóban ennek megfelelően járt-e el

• Európai Bizottság új megválasztott elnökének írunk, melyben kérjük, hogy az Európai Unió intézményei segítsenek! - Az EJEB döntése az EU intézményeit nem kötelezi! -
• Az Európai Parlament frissen megválasztott tagjainak, valamint szakbizottságának segítségét kérjük. (Valamennyi képviselőnek levelet írunk és részletesen tájékoztatjuk)

• Mind a hét bíró ellen panaszt jelentünk be elfogultság miatt, tekintettel arra, hogy nem a bedványnak megfelelően, és nem az egyezményben foglaltaknak megfelelően foglaltak állást, sőt több, a beadványban szereplő állítást ignoráltak, (figyelmen kívül hagytak)
• Az Európa Tanácshoz fordulunk észrevételeinkkel és kérjük az EJEB eljárásának kivizsgálását, annak jogszerűségének értelmezését!
• Az ENSZ illetékes szervéhez fordulunk és kérjük az ügyünkkel összefüggésben a segítségüket
• Az Európai Bizottság új megválasztott elnökének írunk, melyben a támogatását kérjük! (Ez megtörtént, a tagi felületen olvasható!)
• A KNOÉ soha nem adja fel!!!!!!!!!!

• Guido Raimondi (Olaszország) az EJEB 2. csoportjának a vezetője
• Işıl Karakaş (Törökország) az EJEB 2. csoportjának vezető-helyettese
• Sajó András (Magyarország) Bíró
• Nebojša Vučinić (Montenegró) Bíró
• Egidijus Kūris (Litvánia) Bíró
• Robert Spano (Izland) Bíró
• Jon Fridrik Kjølbro (Dánia) Bíró
• Stanley Naismith (Egyesült Királyság) irodavezető

• Miért nem hangsúlyozza a közlemény, hogy ezt a döntését az összes bedványra vonatkoztatja? Idézem: "A három beadvány fő problémája...." hol van itt szó arról, hogy ez pilot eljárás?
• Miért úgy fogalmazott az EJEB, hogy "ezen beadványokat el kell utasítania"?
• Két okra hivatkozik az EJEB. A tulajdonhoz való jogra és a diszkrimináció tilamára. Csak a KNOÉ beadványa ennek többszörösét tartalmazza! Nem szokványos az EJEB ilyen döntése. A keresethez kötöttség elve alapján, mindent cáfolnia kellene!
• Hogy lehetséges, hogy nem lehet a nagykamarához fellebbezni? Rendelkezett erről az EJEB? (Az iratban nincs benne)

• • Miért nem döntöttek még ügyünkben?

Erre a kérdésre csak részben tudunk választ adni! Az Európai Unió parlamentje, valamint az Európai Bizottság arra az állápontra helyezkedett, hogy elkülöníti a vonatkozó Uniós jogszabályok figyelembevételével (aquis communautaire), hogy a kor szerinti diszkriminációt és a "társadalombiztosítási átalakítást" külön kezeli. Úgy vélték, hogy a kor szerinti diszkrimációt elkülönítik a társadalombiztosítási átalakítástól! Az utóbbit nem minősítik EU-s jogszabálysértésnek, hanem tagállami kompetenciának minősítik. "Minden tagállam úgy alakítja át a társadalmibiztosítási rendszerét, ahogy akarja!" Az Európai Bizottságon belül is vita van erről, hiszen soha semelyik Uniós országban nem merült fel még ehhez hasonló, hogy meddig terjed az ilyen vonatkozású átalakítás határa! Utoljára, amikor sikerült Andor Lászlóval személyesen beszélnünk, pont ennek részleteit igyekeztünk kifejteni, hogy mi hogyan látjuk és mi hogyan éljük meg ennek konzekvenciáit! Reméljük lesz érdemi eredmény!

• A KNOÉ a Petíciós Bizottság ülésén nem fejtette ki elég részletesen, hogy a nyugdíjunk elvétele visszamenőlegesen történt.