KISKIRÁLYOK MÁRPEDIG VANNAK!

Írásom első részében említettem, hogy Stefánon kívül, más vállalkozók is áldozatai lettek, “az azt csinálok, amit akarok a hatóság úgyis velem van” helyi hatásnak. Szvít, aki a hatóságokkal kiváló kapcsolatban áll, elszámolási vitába keveredett egy helyi vállalkozóval, nevezzük őt Gétnek, melyből bírósági ügy kerekedett. Gét úgy ítélte meg, hogy Szvítnek, adóhatóságra tartozó ügyletei is vannak, természetesen arra, gondolva, hogy ez neki a bírósági ügyben segíteni fog.

Tette tehát, hogy az adóhatósághoz fordult, és közérdekű bejelentést tett. Sokáig nem történt semmi, ezért kíváncsi volt az eredményre, hát érdeklődött. Teljesen jogszerűen arról tájékoztatták, hogy az ellenőrzést lefolytatták, de annak eredményéről nem kaphat tájékoztatást. Még ügyszámot is közöltek vele!

Gét ezt tudomásul vette, és a folyamatos perében kérte a Bíróságot, hogy szerezze be az adóhatósági vizsgálat eredményét, hiszen az segítség az ő ügyében. A Bíróság ennek az indítványnak nyögvenyelősen, időt húzva tett csak eleget. (ez is meglehetősen érdekes) Végső soron bekérte a vizsgálat eredményét. No ez eddig akár egy szokványos, hétköznapi történet is lehetne, de láss csodát! Megérkezett az adóhatósági válasz. Nincs náluk nyoma, hogy bármilyen ellenőrzést folytattak volna Szvíttel szemben.

Mindenesetre furcsa nem?

Gét vállalkozóként dolgozik, önmagát jól képzett, felkészült és nagy gyakorlattal rendelkezőnek tartja és kijelentette, hogy munkájával összefüggésben soha semmilyen problémája nem volt: A baj akkor kezdődött, amikor Szvíttel össze nem hozta a sors. Szvít az a helyi, komoly hírű széles kapcsolati rendszerrel rendelkező pénzember, akivel Stefán is és Gét is szerződéses jogviszonyba lépett.

Vélelmezhetően emlékeznek arra a tisztelt olvasók, – hiszen cikkem első részében írtam – hogy ez a Szvít és ügyvédje életvitelszerű visszaélése, több vállalkozót is érintett!

Gét megfogalmazta, hogy szerinte Szvít nem olyan okos, hogy ügyeit egyedül rendezze, ebben szüksége van ügyvédje segítségére, akiről az a hír járja, hogy széles kapcsolatai révén mindent el tud intézni és minden pert megnyer. Erről is írtam cikkem első részében. Megfogalmazhatjuk, hogy Szvít a neki dolgozó vállalkozókat már-már életvitelszerűen nem fizeti ki, majd az általa vagy a vállalkozók által indított kereseteket ügyvédje segítségével megnyeri!

Gét személyes találkozó során elmondta nekünk azt is, hogy Szvít, számára és más vállalkozók számára is sorozatos jogsérelmet okoznak ezek, a meglehetősen „érdekes” peres eljárások.

Tulajdonképpen egyértelműen visszaköszöntek Stefánnal történtek, hiszen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (korábban APEH) meglehetősen hosszú és makacs ellenőrzést tartott, amivel az 1. részben foglalkoztunk!

A bármilyen szintű eljárás mindíg úgy fejeződik be, hogy az ügyvéd által képviselt Szvítnek és kemény bírságokat szabnak ki. Senkit nem érdekel, hogy a megbírságolt cégeknél vagy magánvállalkozásánál szabályosan folyik a gazdálkodás, vagy nem! “Én vagyok a hatóság és azt teszek, amit akarok” elv érvényesül újra és újra!

Az érdekelt vállalkozók próbálnak bár jogorvoslati lehetőségeikkel élni, de hiába. Gét szerint Szvít ezen a módon kívánja „móresre tanítani” ellenfeleit, tudatosítva bennük, hogy nem jó vele kikezdeni. Ezen állítását arra alapítja, hogy ez nem csak vele történt, hanem több másik helyi vállalkozóval is.

Az átlag ember abban a hitben van, hogy az adóhatóság szabályosan, a hatályos jogszabályoknak megfelelő módon folytatja le az eljárásait. Tényleg így lenne? Senkit nem érdekelt pl. Stefántól átvett majd eltüntetett nagy mennyiségű cégirat. Persze, a hivatali helyzetével visszaélő kormánytisztviselő pontosan tudja, hogy a gazdálkodási folyamat a hiányos iratokból nem látható tényszerűen, az nem mutatja, nem mutathatja a valós helyzetet. Így bírságolhat, amennyire csak akar!

Hiába a reklamáció akár szóban vagy írásban az ügyintéző lekezelő módon bírálja azt el, természetesen olyan tartalommal, hogy a hatóság semmiért nem felelős, minden a legnagyobb rendben, felelős a vállalkozó és a vállalkozó és harmadszor is a vállalkozó. Természetesen a hatósági ügyintéző, a hamis tartalmú jegyzőkönyvek elkészítésétől sem riad vissza, ugysem lehet semmi baja! Ezt Stefán is megerősítette, hogy valótlan adatokat tartalmazó jegyzőkönyvet kapott a NAV-tól! Egyértelműen úgy tűnik, hogy az ellenőrzést folytató személyek határozottan marasztalására törekedtek és az ehhez szükséges iratokat kiválogatták, a többit eltüntették, önmagukat pedig hamisított jegyzőkönyvvel próbálják mentesíteni.

Összességében bárki bármilyen jogorvoslati eljárást kezdeményezett az igazság kiderítése érdekében, hatalmi pozícióból utasították el. Stefán pl. azt sérelmezte, hogy az 5744570600 számú másodfokú határozattal lezárt ügyben az Adóhatóság által elkövetett sorozatos jogszabálysértéseket senki nem vizsgálta ki, hiába kérte! Arra is hiába kért magyarázatot, hogy miért történt az, hogy 2006.12.20. napja óta folyamatosan különböző adónemekben, vizsgálják vállalkozó tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy 3,5 évig folyamatosan foglalkoztak vállalkozásával.

És még nincs vége. A Bíróság meg sem hallgatta indítványait, és gyanús részlehajló módon mindig mindenben Szvít, illetve ügyvédje nyert.

Az érintett vállalkozók határozott meggyőződése, hogy a törvényes határidők betartása az adóhatóság részére is kötelező érvényű. Az adóhatóság ellenőrzései során betartandó határidőket az Art. 92. §-a szabályozza, és nem a NAV által hivatkozott Ket.paragrafusa. Ez esetben is látszik az adóhatóság visszaélése, ugyanis az egyik jogszabályból átcsaptak egy másikba.

Stefán ügyében a törvényes határidő lejárt, így az Art. 92. § (12) bekezdésében foglaltak alapján jogtalan volt az első fokú határozat meghozatala is.

Esetében még a (12) bek. előírásait is figyelmen kívül hagyták, mely szerint az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet.

A 4007592278-as másodfokú határozat ellen benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelme vonatkozásában is figyelmen kívül hagyták a jogszabályokat! Ebben az esetben sem teljesült a jogszabályban megfogalmazott azon elvárás, hogy a hosszabbításra a határidő lejárta előtt kell sort keríteni.

Szóval a másodfokú határozatban sem vettek figyelembe tényeket! Utólag átolvasva ezt a határozatot tökéletesen látszik, hogy marasztalása volt a cél bármi áron.

Stefán hiába észrevételezte, hogy az ellenőrzést foganatosító személyek a másodfokú határozat 14. oldalának 6. pontjában foglaltak szerint, figyelmen kívül hagytak bank számla egyenleget és a házi pénztár készpénz állományát, mely elég konkrét adat. Észrevételeire válaszul egy Áfa ellenőrzés is elkezdődött.

Az Adóhivatal 3,5 évet foglalkozott Stefán egyéni vállalkozásával is, ami felettébb érdekes hiszen ilyen eset nem igen fordul elő. ÚHa minden adózóval ennyit foglalkozna az Adóhatóság, akkor a jelenlegi revizori állomány többszörösét kellene foglalkoztatniuk.

Az eljárásaik során folyamatosan úgy érezte, hogy semmi olyan információt, iratanyagot, mely azt bizonyítaná, hogy nem volt adóhiánya nem vesznek figyelembe, sőt azokat az iratanyagokat, amik ezt támasztanák alá egyszerűen eltüntették, bár tőle átvették. Ezt már több esetben is jelezte, de erre vonatkozóan még érdemi választ sem kapott.

A két vállalkozó esete megdöbbentett minket! A két vállalkozó további harcát figyelemmel kísérjük és tájékoztatjuk olvasóinkat.