Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) alapelveiben fogalmazza meg a jogalkotó, hogy a törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. Az Art. az ellenőrzést - a korábbi szabályozástól eltérően - az adóigazgatási eljárás részeként határozza meg. A törvény értelmében az ellenőrzés feladata a közterhekhez való hozzájárulás biztosítása, célja az adókötelezettség teljesítésének vagy megsértésének megállapítása.

Sajnálatosan azonban furcsaságok tapasztalhatóak a NAV tevékenységében. Ilyen a vagyonosodási vizsgálatok során alkalmazott „készpénz-egyenleg” módszer. Ez egy olyan becslési módszer, melyet öncélúan alkalmaznak, ugyanis a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé! Mégis alkalmazzák. Tehát ezt a szemléletet a NAV jogszabályi alapok nélkül alkalmazza.

Magyarországon a Bíróságok is elfogadják a NAV véleményét, még akkor is, ha azt nem megfelelő képzettségű, nem megfelelő felkészültségű adóellenőr készítette! Nem igazságügyi adószakértőnek kellene ezt megtennie, ha egyáltalán becslésre van szükség? Én nem hiszem, hogy ez egy normális eljárás.

Rendelkezik az Art. továbbá arról, hogy becslés az alábbi esetekben alkalmazható:

  • a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
  • ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
  • ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
  • ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta,

Összességében megfogalmazhatjuk, hogy ez a módszer a megfelelő adóalap megállapítására alkalmas! A „készpénz-egyenleg” módszer alkalmazásával ellenőrizte az Adóhatóság S. I. Balatonlellei volt vállalkozót, és teljesen ellehetetlenítették. Erről korábban már írtunk! Ez esetben sem vette figyelembe a NAV S. I. vállalkozásához kapcsolódó bankszámlán a nyitó egyenleget, sőt a vállalkozás pénztárában adott év január 1.-jén található összeget sem. Egyébként ezekből a pénzekből árubeszerzés történt, de a NAV a vállalkozói betétet nem állította szemben ezen kiadással, (holott a bankszámlán, és a házipénztárban lévő összeg erre fedezetet biztosított) majd megállapította, hogy ennek a vállalkozói betétnek az összege a vállalkozó adózott jövedelméből nem származhatott és adóhiányt állapított meg! Építési vállalkozásról volt szó, és meglehetősen komoly összegekről!

Az Adóhatóság jogszabálysértő eljárása S. I.-t teljesen ellehetetlenítette, a cégét felszámolták, a foglalkoztatott dolgozói az utcára kerültek, mely össztársadalmi vonatkozásban is erős kételyeket ébreszt a túlzott jogosítványokkal rendelkező Adóhatóság eljárásával összefüggésben!