Rendőrelmeszelés

Recept: Végy egy nyugdíjas tanárnőt, mondjuk Takács Albertnét, (akit látatlanul is mindenki tisztel) és nevében írj egy feljelentést, amelyben jogosulatlan gépjárműhasználattal, kocsmázással, jogtalan előnyszerzéssel vádolsz meg egy aktív rendőrtisztet, részletes személyleírást adva róla. Támadd a rendőrséget is, pazarlással vádolva. Gondosan ügyelj arra, hogy a feljelentőt ne lehessen fellelni. Az sem baj, ha a levelet az állományilletékes parancsnoknak címzed, az ügyviteli szabályzat szerint, mert így biztosan befogadják az illetékesek…

Ezt követően beindul a rendszer.

A Központi Nyomozó Főügyészség célirányosan teszi a dolgát, kínosan ügyelve arra, hogy csak a vádlott ellen gyűljenek a terhelő anyagok! ( Ez az ügyészség dolga?!) Pedig, már a nyomozás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a fejétől bűzlik a hal, de a farkától pucolják.

Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete szerint dr. H. Ferenc rendőr alezredes bűnös, folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétségében, ezért 70 napi tétel – napi tételenként 3000 Ft- pénzbüntetésre ítéli. A 210 000 Ft pénzbüntetést, meg nem fizetés esetén, fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell változtatni.

A készenléti rendőrség parancsnoka a fenti összeget még megfejelte 89539 Ft polgárjogi igénnyel.

A törvényszéki iratok szerint, a rendőrezred készenléti gépkocsijait 8 hónap alatt, 26 alkalommal használta az alezredes

dr. H. Ferenc rendőr alezredes az eljárás folyamán és azt követően is tagadta a bűnösségét. Állítása szerint a szolgálati gépjárművet engedéllyel és szolgálati érdekből vette igénybe. Többször kérte az engedélykérésekről szóló telefonos hanganyagok kiadását vagy bemutatását.

És láss csodát, a rendőrezred ezt nem tudta produkálni, mondván, törölték a régebbi hanganyagot.

Tételezzük fel, hogy az egyik „kutyabarát” telefonon közli a rendőrezreddel, hogy ő terjesztette el a médiában, hogy Viktorunk molesztálta a fehér kutyát (ami nyilvánvaló rágalom); 1-2 hónap múltán a zsaruk már nem tudják kiadni a beismerést bizonyító hanganyagot. (Nesze neked terrorfenyegetettség!)

Másrészt, aki volt katona az tudja, hogy az egységügyeletes vagy, ahogy a zsaruknál van, az ügyeletvezető tudta és engedélye nélkül jármű nem hagyhatja el az objektumot. Ha mégis, azt jelentik a parancsnoknak, aki másnap már meg is fenyíti a szabálysértőt.

Ha, a Készenléti Rendőrezred parancsnoka így tett volna, a nyilvános törvényszéki tárgyaláson, megkíméli alakulatát a lejáratástól.

A jelentési lánc ugyanis működik. Meglétét erősítette az egyik szolgálatvezető tanúvallomása, miszerint az igénybevételt követően jelentési kötelezettségük van az ügyeleten. És ekkor még nem beszéltem az autókba szerelt GPS-ről, amellyel folyamatosan figyelemmel kísérik a járművet és a rádióról, amellyel az ügyelet kapcsolatot tart a gépkocsivezetővel. További biztosíték a gépkocsik menetlevele, bár abban úgy látszik, csak azt rögzítik, hol szállt ki az utas (utasok) a járműből. Hogy ki, vagy kik, az nem érdekes!? Tucatnyi tanú közül többen a személyekről érdemben nem tudtak nyilatkozni. Az ok kézenfekvő: sok a szállítás.

A tábornok tehát 26 alkalommal mulasztott. (Mert, ahogy az írva van: a parancsnok teljes és oszthatatlan felelősséggel tartozik mindazért, amit megtett, vagy megtenni elmulasztott.) Márpedig ő mulasztott.

Tanúvallomásában „elmondta, hogy az esetről úgy szerzett tudomást, hogy kapott egy névtelen levelet, talán nem is névtelen levél volt, hanem aláírták nyugdíjas tanárnőként…”

Az előbbiek, a jelentési és ellenőrzési kötelezettségek ismeretében nevetséges a parancsnok állítása. Ha pedig valósak a tábornok szavai, akkor komoly irányítási és vezetési problémák vannak -az elitnek titulált- rendőrezrednél.

Túlmunkát is mesébe illő módon kezelik az alakulatnál. Idézet a törvényszéki iratból a tábornokra vonatkozóan: „ A tanú elmondta, hogy a Készenléti Rendőrségen kialakult egy olyan értékrend, ami ezt az áldozatvállalást, a napi 12-14 óra többletszolgálatot belülről jövő kötelezettségként fogalmazza meg.”

Lentebb: „Ha mindenkit hazaszállítanánk, aki elfáradt a munkában, akkor taxiállomás lennénk.” Később: „Álláspontja szerint az, hogy az általa meghatározott feladatok elvégzésére tevékenykedjen 12-16 órát azonos színvonalon, majd kér engedélyt, hogy hazavigyék, az nem szolgálati érdek.”

Vagyis, 16 óra munka után a dolgozó hazabumlizik, a családja már alszik, „még a gyereket sem tudja felpofozni”, majd másnap belekezd az újabb „áldozatvállalásba”.

Ezek után biztos vagyok abban is, hogy a tábornok keveset buszozik…

A munkavállalók a Robotzsaru rendszerben rögzítik munkaidejüket. Ez maximálisan 12 óra lehet. Az e fölötti rész túlmunka, amelynek elszámolásához parancsnoki engedély kell.

Mi ez, ha nem intézményesített csalás, hiszen a parancsnok elvárja az „áldozatvállalást”, de nem ad engedélyt a túlmunkára, következésképp nem fizet érte.

(Más helyeken a fizetetlen túlmunka esetén bevett gyakorlat a dolgozók hazaszállítása. Mint mondják, legalább ennyit!)

Újabb „gyöngyszem” a következő főtiszt. (idézet az törvényszéki iratból) „…r. ezredes tanú -a Készenléti Rendőrség bevetési főosztályának vezetőjeként a vádlott közvetlen szolgálati elöljárója – a tárgyaláson tett vallomásában elmondta, hogy csak a kivizsgáláskor szembesült azzal, hogy rendszeresen a szolgálati időt meghaladóan bent tartózkodott a vádlott a szolgálati helyén ellentételezés nélkül. Elmondta azt is, hogy szolgálati elöljáróként köteles volt a vádlott tevékenységének az ellenőrzése és megítélése,..”

Ezek után az sem meglepő, hogy később így folytatta: „A tanú határozottan állította, hogy a vádlott 2012. július 1 napját követő időszakban egyetlen alkalommal sem jelezte felé, hogy szolgálati feladatait csak úgy tudja teljesíteni, hogy az otthonából a szolgálati helyére történő bevonulása, illetve a szolgálati helyéről való hazatávozása csak szolgálati gépjármű igénybevételével oldható meg.”

Talán nem késő felvilágosítani az ezredest, hogy beosztottja 2012. november hónapban, több héten keresztül, az ezred szolgálati gépkocsiját használta a laktanyába be- és hazautazásra, mert részleges izom és ínszalag szakadás mellett a munkahelyén dolgozott, közben orvosi kezelés alatt állt.

Furcsa módon a fegyelmi tisztek a parancsnokok és az ügyészség is eltekintett ettől a ténytől.

Felmerül a kérdés, ezeket a szállításokat ki engedélyezte, ha nem engedélyezték miért nincs a vádiratban, majd az ítéletben?

Sokat látott hadtestparancsnokom erre azt mondaná: ment a sumákolás…

A rendőrtisztet pedig kinyírták, függetlenül attól, hogy kiválóan látta el, több ember helyett, a feladatát.

A kinyírás szó nem túlzó, ugyanis a rendőrezred pszichológusa 2016.03.25. napján a jogászdoktori címmel és magas IQ-val bíró alezredest szolgálatra alkalmatlannak minősítette. Többek között „a személyiség érettségének nem megfelelő szintje” miatt.

Bravó, pszichológus (?!) hölgy!

2016.03.30. napján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, így az jogerőre emelkedett.

Az ítélet kihirdetését követően, immáron a folyosón, megkérdeztem az Ítélőtábla bíráját: az elítélt, mit tehetett volna másképp?

A tábornok válasza: írásbeli engedély kér!

Zsarukáim! Ez van! Ha, valami nagykutyának véditek a hátulját, ne felejtsetek el írásbeli engedélyt kérni az esetleges intézkedéshez, mert egyébként könnyen elmeszelnek titeket!

Szomorú! Nem?

Ónodi János