Üvölt fölöttem iszonyú hangján a primitív és hazug korszakot teremtő, semmihez sem értő politikai vezető.
Pattog és mutogat székem fölött, fröcsög nyálas nyelve, bár már elég régen elkárhozott a lelke.
És cseszeget tovább, figyelj már, figyelj már, Így kell, nem érted? Közben csapkodja a hátam. Neked az a jó, ha követsz minket harsányan és bátran.
Hinni kell bennünk, a vezért a magasba emelni, nem gyengén és gyáván, ügyetlenül, gyatrán főként nem az ellenzéket követni, ostoba fiacskám.
Tehát érted végre? Felfogtad mi a lényeg? Kövess minket, mert neked ez a jó és mindenhova elvisz a kormányzati álomhajó.
Nem értek egyet, de sajnos hazudnom kell, mert félek, hogy amit felépítettem én, összeomlasztják e látványtervezés közepén!
Eltaposnak és ellehetetlenítenek engem, meggyötörnek és minden olyat tesznek, hogy környezetem is és én is odavesszek!
Mit tegyek hát? Adjam el a lelkem? Mondjam azt, hogy veletek vagyok végig bármit tesztek, emelkedjetek az égig?
Hát nem! Erre nem vagyok képes, akkor sem, ha mindenem odavész, mert szerintem legfontosabb a józan ész!
Persze értem én, hogy elveszítek mindent semmit nem tehetek, mely nekem jó de a kormányzatnak ez is szenzáció.
Szóval semmihez sem értő politikai vezető, engem kerülj el és fröcsögj másnak, mert szerintem az emberek másra vágynak!
Másra vágynak, és hosszú évek óta várnak, és nem szemfényvesztő világban akarnak élni, hanem gond nélkül a jövőbe nézni!
Tudod, semmihez sem értő politikai vezető, hogy iszonyú hangod már nagyon unott, hiszen bagázsod műve már megbukott.
Próbálkoztok, még én is látom ezt jól, hogy harsányan hazudva egyre igyekeztek, de vége hidd el, előbb vagy utóbb veszítetek!
Veszítetek, így nem szemfényvesztés lesz az élet, mert jobbak lesznek a körülmények és végre hazugság helyett jönnek a tények!