Utószó, Karinthy Frigyes után szabadon…

Utószó, Karinthy Frigyes után szabadon…

Nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek.

Igazat mondani próbáltam bár, de a torkomat, szorítod, hogy hazudjak már

A sok simlidet, melyet nem akarsz, hogy is merjek titkosítottad, mert félsz, hogy megvetlek

A titkot, amiért itthonban megválasztottak téged saját mocskodban

a hazug szót, titkot, valótlan csodát, hogy jól átvágd az embereket és fülükbe súgd: add tovább.

Nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek.

Mert te és a barátod nyert, tudom de a valóság megrekedt a félúton.

A sok hazugságot tán igaznak gondolod, ne próbálj tagadni, hisz gazdagodsz te és a rokonod.

És a barátod, ki sok mindent itt hagyott, de a legtöbbet érdemtelenül tőled kapott.

Nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek

A bagázsod csak rám nézett hitetlen, nevetni kezdett és el vette mindenem.

Kisemmizett voltam és elszántam magam, hogy szólok a jogállamnak, hogy elegem van.

De sajnos a jogállam ezt nem vette semmibe, sőt azt mondták, hogy barátom eredj a fenébe!

Így hiába vártam ebben a jogi mocsokban, hogy elégtételt kapjak akár csak nyomokban.

Nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek

Hazudok? Nem! Szerintem te vagy a hamis, és tolvaj vagy meg egy igazi hazug is

Mert várom az igazságot és enyém a jóság, de, látszik, hogy hazudtál, mert kilóg a lóláb

Tudom, hogy nagy dolog, hogy egyáltalán vagyok a te fényed is itt van, bár egyre tompábban ragyog!

Én nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, de te rosszabb vagy minden réginél!

Azt hiszed, hogy nagy embernek vagy rokona és őse, nagy embernek vagy utódja, vagy ismerőse?

Nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek

Hazudnék én, mint a déli harang, mely nem ismeri el, hogy durva a hang!

Én elmondanám, ha tudnám, az út hova vezet, ha valaki is nyújtana segítő kezet.

Mindenkinek fontos, hogy szóljon és lásson a porból kimászva ne hazug eredményt várjon!

Ez persze csak egy ostoba álom, hogy magyar többség is melléd álljon.

Ti csak fújjátok a primitív szólamot, hogy csak a mostani építheti a holnapot!

Ma csak egy szószék van melyre nehogy ellenzéki álljon, erővel nem engeditek, hogy az igazság ismertté váljon.

Még nem tudom, mit mondok majd én, mások is értik-e, eme primitív világ küszöbén, hogy az ostoba hazugságnak senki ne dőljön be mert csak az igazságnak lehet érdemi jövője.

Ma örömhírt, jó hírt, régóta sajnos nem kapok, maximum más országban dolgozom vagy tanulok!

Tehát nem mondhatok igazat senkinek, hazudok hát mindenkinek.

2019-11-28T14:44:58+01:002015. április 9.|2015 Írások, KNOE magazin|