Főhősnőnk korábban vendéglátással foglalkozott és befektetőket keresett üzleti terve megvalósításához. Egy ügyvédhez fordult segítségért. Az ügyvéd össze is hozta egy olyan személlyel, aki állítása szerint gazdag ember és szívesen fektetne be. 50 millió Ft összegről volt szó. Annak érdekében, hogy a befektetési ügylet minél hamarabb megvalósulhasson, főhősnőnk tulajdonát képező ingatlant bevonták fedezetként. Az ügyvéd azonban átvágta főhősnőnket, így se pénz se ingatlan. Na de nézzük a részleteket:

Az ügyvéd ígérete ellenére egy fillér összeget sem adtak főhősnőnknek, azonban minden iratot, még közjegyző előtt is aláírattak vele. Miért is ne bízott volna meg egy ügyvédben? Nem kapott egy vasat sem, de az álbefektető már követelte a jussát! Főhősnőnk reklamálására az ügyvéd meglepő módon reagált, hirtelen azt kezdte el mondogatni, hogy az általa hozott befektető egy csaló, aki szándékosan félrevezetette őket, ezt sajnos ő sem vette észre, de a továbbiakban kezébe veszi az ügyet és elrendezi, csak főhősnőnk adjon neki 500.000 Ft összeget. Miután főhősnőnk tájékoztatta az az ügyvédet, hogy sajnálatosan nem rendelkezik ezzel az összeggel. Az ügyvéd erre azt mondta, hogy nem lényeges, elfogad bútorokat is a munkadíja fejében.

Na de az “álbefektető” villámgyorsan végrehajtási eljárást kezdeményezett, így az ingatlanban található bútorok lefoglalását megkezdte a végrehajtó. Ezt közölte is főhősnőnk az ügyvéddel, hogy nem tud bútorokat adni, hiszen lefoglalás alatt állnak. Az ügyvéd erre úgy reagált, hogy ez nem probléma, ő ezt problémamentesen el tudja intézni! A bútorokat el is szállította, de az “álbefeltető” ügyében semmit sem intézett. Azt mondta, hogy ezt azért nem tudja megtenni, mert az “álbefektető” ismeretlen helyre távozott. A megoldás erre a meglehetősen kellemetlen helyzetre az lett volna, ha az “álbefektető” aláírja azt a nyilatkozatot, melyben kijelenti, hogy a pénz átadása nem történt meg, ezért hozzájárul, hogy a Földhivatalnál a széljegyzet törlésre kerüljön, és az ezzel összefüggő költségeket maradéktalanul megfizeti. Ezen nyilatkozat nem került aláírásra.

Egyértelművé vált, hogy az “álbefektető” egyértelmű törekvése volt, hogy megszerezze az ingatlant. A tipikus lakásmaffia módszert alkalmazó “álbefektető” ismeretlen módon elérte, hogy főhősnőnket a lakásából 2007. július 4-én a végrehajtó kilakoltassa. A végrehajtó lefoglalta a lakásban fellelhető ingóságokat is. Ezeket az ingóságokat azonban érthetetlen módon megsemmisítette.

Eddig semmilyen hatóság, főhősnönk többszöri kérése ellenére sem vizsgálta, hogy ezt a végrehajtó miért tette, milyen jogszabályi felhatalmazás alapján semmisítette meg a lefoglalt ingóságokat? Úgy vélte, hogy a végrehajtónak ehhez nem volt jogalapja, de a vonatkozó jogszabályok sem teszik ezt lehetővé.

A végrehajtó rosszhiszeműségét támasztja alá az is, hogy az árverési hirdetményt arra címre küldte, ahonnan ő lakoltatta ki főhősnőnket! Miért tette ezt? Mi volt ezzel a célja?

Továbbá büntetőjogi vonatkozású kérdéseket is felvet, hogy az „állítólagos megsemmisítésen” túl, még meglehetősen magas költségeket is felszámolt a végrehajtó. A letiltási lapon látható, hogy a legnagyobb összeg a készkiadásra van felszámolva, majdnem 4 millió forint. Azt azonban, hogy mit takar ez az indokolatlanul magas összeg, nem közölte senki semmilyen formában, nem mutattak erről elszámolást sem. Amennyiben ebben az összegben jutalék is felszámításra került volna, akkor annak jogossága biztos nem áll fenn, hiszen a Vht. 254 §. (4) bekezdése alapján jutalék felszámítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a végrehajtás egészben, vagy részben eredményes.

És ezzel történetünk még nem ért véget, ugyanis az “álbefektető” az ingatlanban lakik, de az ingatlan főhősnönk nevén maradt, minden költséget neki postáznak, sőt a nyugdíjából is vonnak költséget, melyet az “álbefektető” nem fizet!

Főhősnőnk próbálkozott, próbálkozott! Kereste igazát, de eddig hiába!

Eddig egyetlen hatóság sem látott e történetben jogsértést!