Vagy, hogy nem azért foglalkozik velünk a világ, nap, mint nap, mert szembe megyünk a „forgalommal”? Vagy nem ismerjük el, az eddig elért eredményeket? Meg, hogy mi tudunk minden eddiginél jobb utat? Sőt látjuk a jövőt? Hogy miről van szó? Hát kényes! Mielőtt elmondanám, kérem, erősítsen meg abban, hogy akár egy hétköznapi alkalmazott vagyok, nem veszítem el a munkahelyem! Vagy, ha csak egy egyszerű vállalkozó vagyok, nem indul ellenem véletlenszerű adóellenőrzés! Ha pedig már csak egy társadalomra veszélyes nyugdíjas vagyok, nem veszik el, vagy csökkentik a nyugdíjam!

Hogy érthető legyek, biztos, hogy megfogalmazhatom a véleményem? Nem lesz belőle bajom? Szabad elmondanom, hogy én mit gondolok? Szabad ellenvéleményt megfogalmaznom a tiszteletreméltó, Európában első, sőt világviszonylatban példaértékű kormányzatunk véleményével ellentétesen? Végül is nem tudom, félek! Kérem, tényleg erősítsen meg abban, hogy ha véleményt alkotok nem lesz semmi bajom! Tulajdonképpen nem is én vagyok a fontos, hanem a családom, a szeretteim! Őket semmiképp nem szeretném bajba sodorni! Hallottam olyan pletykát, hogy vannak olyanok, akik állítólag, hangsúlyozom „állítólag” azért veszítették el a munkájukat, mert nem értettek egyet a kijelölt iránnyal. Én ezt nem hiszem el, nem feltételezem, hogy demokráciában ilyen, vagy ehhez hasonló előfordulhat! Azt mondja, hogy indokolatlan a félelmem? Azt mondja, hogy ez csak rágalom? Rendben! Mondom:

Úgy érzem sok a baj! Én mindig minden kötelezettségemnek eleget tettem, soha nem tartoztam senkinek, és életvitelszerűen betartottam a jogszabályokat, és a gyerekeimet is erre neveltem! Az adókat, a járulékokat is megfizettem határidőre, a köz- szolgájaként, magánemberként és vállalkozóként is! Dolgoztam a napi nyolc óra helyett tizennégyet, gyakran még többet. Olyan volt a munkám, hogy akár hétvégén, vagy ünnepnap is dolgoznom kellett, persze mindenféle túlórapénz vagy egyéb juttatás nélkül. Még csak le sem csúsztathattam, sőt a szabadságomat is csak részletekben tudtam kivenni! Ne értse félre! Ez nem panasz, szívesen tettem! Már csak azért is, mert azt mondták nekem, hogy csak huszonöt év szolgálati viszonyig kell ezt a fokozott megterhelést elviselnem, utána nyugdíjba mehetek! Igaz akkor még Kádár-huszár voltam, ahogy az Önök tiszteletreméltó, nálam több mint tíz évvel fiatalabb „kiscserkész” államtitkára Répássy Róbert mondta. Vagy ő a furcsa cirkusz egyik bohóca? Értem! „Panem et circenses” Talán annyira nem vagyok naiv, hogy ne tudjam, hogy ez előkészülete volt annak a meglehetősen „szemét” döntésnek, mely alapján elvették a nyugdíjas státuszomat.

Tudja, talán a legszemetebb húzásuk az volt, hogy még ez sem volt elég, még ellenem is hangolták a közvéleményt, hazugságokkal, ostoba érvekkel. Emlékszik? 40 éves lábát lóbáló, horribilis nyugdíjat kapó… Minimum, amit megérdemelnék én és a sorstársaim, hogy megkapjuk áldozatos munkánkért a tiszteletet! Ennek ellenére furcsán szólnak hozzám a „hivatalos népek.” Azt mondják, hogy biztos csalok, vagy azt mondják, hogy biztos becstelen vagyok. Minden intézkedésük, ellenőrzésük ezt sugallja! A hatóságok nem tudják, vagy nem akarják tudni a dolgukat. Nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a vonatkozó jogszabályokat! Ez már olyan érzést kelt az ilyen átlagos polgárokban, mint amilyen én is vagyok, hogy ez valamilyen szándékos zavarkeltés, vagy szándékos szétrombolása a jogbiztonságnak! Az ügyeimet úgy intézik, mintha szívességet tennének nekem.

Igen, befejeztem! Hogy hova menjek? Magukkal kell mennem, mert eljárást indítanak ellenem? Azt mondja, hogy nem a véleményem miatt, hanem más, általam eddig még nem ismert súlyos cselekményeim miatt? Komolyan úgy véli, hogy az lesz az ügyészi vádiratban, hogy nem követtem el bűncselekményt, de a viselkedésem és a magatartásom egyértelműen arra utalt, hogy készültem rá? Nem maradt számomra más, csak a remény, csak a hit! A hit abban, hogy hasonló helyzetekben van kialakult gyakorlat. Három-négy év és megszüntetik az eljárást bűncselekmény hiányában, hacsak nem sikerül a Bíróságokat is ezzel a „demokráciában élsz nem érted?” féle diktatórikus attitűddel igába hajtani!