Kor- és kórrajz – Késői ébredés –

A csapat, ha teheti, összejön. Jelesebb napokon, de van úgy, hogy csak az év végén. Ilyenkor két-három napig buli van. A zömében 40-60 életév közötti társaság összetétele változó a barátok elfoglaltságától függően, de mindig akad közöttünk több új arc is. Sok éve megy ez így…

A késő éjszakába nyúlt bográcsozás, nótázás, no meg egy két sportember délelőtti úszásának szemlélése után, wellness-szálló aulájában – belesüppedve a böhömnagy fotelba- szürcsölgettem a gőzölgő feketét. Zoltán, aki törvényszolga az USA-ban és sikeres üzletember a szomszéd fotelben ébredezett, felesége csacsogását hallgatva. Mellettük Miklós, immáron dániai vállalkozó, (bérelt autószerelő műhelye és benzinkútja van) lazított, reggeli whiskyjével, mondván: „kutyaharapást szőrivel” -unokahúga Éva rosszalló tekintetétől kísérve. Éva, egyébként könyvelő egy magyarországi multi cégnél. Magánvállalkozásban más cégeknek is könyvel. Az egyiknél ismerte meg újsütetű férjét Andrást, aki biztonsági őr volt az egyik üzletben. Jelenleg munkanélküli.

Kissé odébb Attila, volt kormányhivatalnok, jelenleg járadékos, Klárival, a csapat lelkével -összejöveteleink szervezőjével, máskor házigazdájával- trécselt. Klári, afféle katalizátor a csapatban, neves személyiség.

-Jó reggelt manipulátorok – huppant le melléjük Marcsi évődve – a mai programról, vagy munkáról beszélgettek?

-Nem dolgozunk -felelte Klári a volt rendőrtisztnek – azt tárgyaltuk, hogy felmelegítsük-e a maradék pörköltet, vagy hagyjuk meg az újévre.

-Hagyjuk az újévre -vetette közbe Miklós – a szilveszteri vacsora biztosan bőséges lesz!

-Én a biztosra nem fogadnék – évődött András -, mert ebben az országban csak az biztos, ami elmúlt.

-Az étlap alapján habzsi-dőzsi van -kontrázott Klári – a tulajdonossal alaposan megbeszéltem mindent.

Mindennapi történet

-András, mi ez a negatív felhang – érdeklődött Miklós, a robosztus férfi felé fordulva. – Te ehhez még túl fiatal vagy!

-Az lehet, de veletek ellentétben, nekem most kezdődne a nagybetűs élet, munkával, lakásra való kuporgatással, családalapítással; ami meglehetősen döcögősen megy.

-Ne rébuszolj, mesélj!

-Biztonsági őrként dolgoztam két és fél hónapig – válaszolta András rezignáltan. – Napi négy órára voltam bejelenve a minimálbér arányos részére. Lehúztam egy telephelyen 12-14 órát, 600 Ft/óra bérért. A minimálbér feletti részt zsebből fizették. Egy hónap sem telt el, az engem alkalmazó cég nevet váltott, a következő hónapban szintén. Talán mondanom sem kell, hogy a munka és a munkahely továbbra is ugyanaz maradt. A munkaszerződéseim a főnöknél voltak, dátumozatlanul. A harmadik hónapban megbetegedtem. A takonykórt közöltem a csoportvezetőmmel, aki az mondta: nyugodtan pihenjek. Négy nap után, még lázasam, dolgozni mentem. Ekkor a csoportvezetőm közölte: az egyik tulajdonos helyettem másik embert vett fel.

-Két hónap múltán elhelyezkedtem, egy nevet váltott behajtó cégnél. Úgy látszik, nekem csak névváltókhoz van szerencsém – folytatja kesernyésen. – Költözés, berendezkedés, adatgyűjtés, több ezer levél és email kiküldése, tucatnyi tárgyalás előkészítése és néhány lebonyolítása, továbbá másfél hónap munka után a cégvezető közölte: nem tart igényt a munkámra, mert nem megy az üzlet. Fizetni, csak részben fizetett, legfeljebb a bérem felét, anyagi gondjaira hivatkozva. Gondolhatnátok, hogy nem volt velem elégedett, de nem erről van szó. Belelátva a cég ügyeibe kiderítettem, hogy két elődömmel hasonlóképpen járt el.

-Feljelentetted vagy agyoncsaptad?!

-Nem mentem volna sokra vele – válaszolta Miklós kérdésére –, mert a tulajdonos, folyamatos hitegetése ellenére, nem jelentett be. Másrészt nem akartam magamnak hatósági kellemetlenséget.

-Nehéz tetten érni a hasonlóan működő cégeket – szólt közbe Éva. – Van olyan üzletfelem, akinek négy cége van. Három közülük kiválóan működik, a negyedik, minden év végére, a levesbe megy. Azt megveszi egy külföldi (valami Kaja Ibrahimos), vagy máképpen jutatják csődbe. Az újév, természetesen ismét négy céggel indul… Az alkalmazottak is részben mások…

Zsarolás és csalás kormányáldással

-Magyarországon, a munka világában össznépi csalás van – szólt közbe Miklós. – Nekem ebből volt elegem, amikor felszámoltam hazai vállalkozásom. A közterhek miatt a vállalkozó ügyeskedésre, csalásra kényszerül, ha talpon akar maradni. A munkavállaló, pedig partner ebben, mert meg kell élnie. Hosszabb távon viszont, mindenki rosszul jár. Az állam, mert kevesebb bevételhez jut, a vállalkozó, mert folyamatos a stressz, (Damoklész kardja lóg a feje felett), a munkavállaló, mert kizsákmányoltságának foka az egekbe szökik. Utóbbira jó példa András esete… Dániában, rendesen adózom és tisztességesen fizetem az alkalmazottam, sőt, adok a véleményére. A nyereségem, pedig elegendő a fejlesztésre és a megélhetéshez. Nálunk ez nem menne!

-Kormánytisztviselőként szinte valamennyi társadalmi réteggel volt kapcsolatom az elmúlt években – kapcsolódott a beszélgetésbe Attila. – A klienseim törvényt sértettek. A büntetettek és családtagjaik sorsának megismeréséből kiderült, hogy a munkavállaló törvénytelenségek és igazságtalanságok tömegével találkozik a munka világában. A munkaadó első dolga, hogy titoktartásra kötelezi a munkavállalót a munkabérét illetően. Az üzleti titok munkavállalónak szóló üzenete egyértelmű: ha fecsegsz, kidoblak, vagy bíróság elé citállak. A munkavállaló, tehát befogja a száját, a munkaadó pedig úgy manipulál, ahogy akar. Egy munkáért több helyről kapott éhbér, több hetes próbaidő fizetés nélkül, kevesebb összeg a borítékban, mint a fizetési jegyzéken és még lehetne sorolni trükköket… Szabadság, betegszabadság, a munka-többlet ellenértéke, vagy juttatás, jogszerű munkavállalói bejelentés ismeretlen fogalom ezekben az esetekben. Találkoztam olyan üggyel, amelyben a munkanélküli segély összegét követelte a feketemunkást alkalmazó vállalkozó – a minimálbért el sem érő – munkabér kifizetéséért. És mindez csak a jéghely csúcsa…

Sajnos a jelenlegi rezsim is asszisztál mindehhez. Dilettáns, vagy jogsértő törvényalkotással és gyakorlattal, az érdekképviseletek ellehetetlenítésével, az anyagi javak sajátos osztogatásával, a polgárok zsebében való kotorászással, a pártkatonák hivatalba helyezését szolgáló elbocsájtásokkal.

Az egyik igazságügyi hivatali, majd kormányhivatali kolléganőm – folytatja – két felnőtt gyermekét egyedül nevelte. Az egyik tanult a másik munkanélküli volt. A srácok után tartásdíjat nem kapott és juttatásra sem volt jogosult. A fegyveres testülettől. 65.000 Ft/hó szolgálati nyugdíjjal szerelt le. A hivatalban úgymond nyugdíjasként, 95.000 forint körüli pénzt kapott. Munkáját megbecsülték, jól dolgozott. Az átszervezést követően lényegesen megnőtt a bére, elérte többiekét, de öröme csak 2012. januárig tartott, mert csoportos létszámleépítés keretében, a többi nyugdíjassal együtt, kirúgták. Maradt a csökkentett szolgálati nyugdíj, illetve szolgálati járandóság és a kormányhivatal által kezébe nyomott papír, amelyen az állt: miként kell állást keresni! Az eljárást felesleges minősítenem! Visszaható törvénykezés tilalma, egyenlő bánásmód elve, mint érték, úgy látszik, nem számít a Janus-arcú politikusoknak!

Nyuggerek és Kádár-huszárok

-Vagyis kidobtak titeket, mint „nyuggert”, vagy, mint „kádár-katonát”- veti oda cinikusan Éva.

-Ha a nyugger profit jelent, akitől lehet és célszerű tanulni, aki mögött komoly szakmai múlt van, akkor elfogadom a címkét – felelte Attila visszafogottam. – A Kádár- Lázár- Antall- Boross- Horn- Orbán- Medgyessy- Gyurcsány- katonát is vállalom, mert nem a személyre, rezsimre, hanem a haza üdvére, védelmére és a törvényessége tettem esküt, sok ezer társamhoz hasonlóan. Nem kevés azoknak a kollégáknak a száma, (ide sorolom magam is), akiket a regnáló uralom képviselői, kimagasló munkáért, elismerésben részesítettek. Akkor meddig tart az emlékezet?! Egyébként, a nagy emberek és kutyaütők között, egyedül a Boross értett a közigazgatáshoz. De ez egy külön történet… Attila nagyot húzott a gyümölcsléből, a többiek vigyorától kísérve, mert látszott rajta, hogy neki is hosszúra nyúlt az átbulizott éjszaka.

-Tudjátok – folytatta – a fegyveresek és tűzoltók kirúgásával, és a hozzá társított demagóg dumával a kormány az első fordulót megnyerte. Ezt nyugodtan tehette, mert az eskünk a fennálló jogrend védelméről szól. Még akkor is, ha az uralmon lévők jogot sértenek. Naivitás azt hinni, hogy az említettek nem ismerik a politikusok kétes ügyeit, hiszen ők őrzik, védik őket és környezetüket, biztosítják találkozóikat, vagy kivizsgálják a velük is kapcsolatos ügyeket. A titoktartási kötelezettség jóllehet kötelez, a kérdés csak az, meddig?!

Testhez simuló hófehér fürdőköntösben, nyakában égszínkék törölközővel ismét közénk telepedett Klári. Hollófekete haja a vállára omlott, részben takarva bársonyos bőrét, szép dekoltázsát. A férfi szemek rászegeződtek, de ő úgy tett, mintha nem venné észre ezt.

-Megjöttél szépség! – mondta vigyorogva András – a legfeljebb harmincnak kinéző hölgynek.

-Gondoltam, szaunázok egy kicsit. Remélem néhányan elkísértek, hogy kiizzasszam belőletek a tegnapról maradt alkoholt, mert estére táncolnotok kell! A lányok többsége már ott van, úsznak vagy szaunáznak. A fiúk is ott lebzselnek, csak ti lógtok ki a sorból.

-Rövidesen gyönyörködni fogunk mi is bennetek – fogalmazott helyettünk is Miklós -, csak még világot váltunk egy kicsit.

Elvetett játékszerszerep

-Mielőtt felszámoltam magyarországi vállalkozásom – folytatja korábbi gondolatmenetet Miklós-– szakszervezeti vezetőként is dolgoztam. Az egyik alkalommal, baráti gesztusként, az ismerős rendőrtiszt kettő aktacsomagot tett elém. Ezek ön ellen szóló feljelentések -közölte. Valótlanok, de csak idő kérdése, hogy ellenfelei mikorra kreálnak ön ellen egy meghurcolásra alkalmas anyagot. -Elgondolkoztam a vizsgálótiszt szavain –- folytatta a vállalkozó-, mert ekkorra már több, hasonló rágalmak miatt megnyert, bírósági tárgyalás volt mögöttem. Rá kellett jönnöm, hogy szélmalomharcot folytatok a hatalom ellen. Alapos megfontolás után úgy döntöttem, abbahagyom az érdekvédelmet.

-És Dániáig futottál – évődött Zoltán, arcán kaján vigyorral.

-Ez övön aluli volt -vágott vissza Miklós-, pont te minősítsz, aki átszeled az óceánt, ráadásul a hatalom bugyrában voltál!

-Ne vegyél komolyan – mondta békülékenyen Zoltán-, csak egy labda volt, amit a poénért lecsaptam. Egyébként igazad van, a poén esetemben is ül.

-Fiúk – oldotta a feszültséget Marcsi, kezében gyümölcslés kancsóval- kinek tölthetek? Tudjátok, az igazán nagy ember szerint a „lé” határozza meg a tudatot… Bár, a tudatbefolyásoláshoz mostanság többen „értenek”, mint az érdemi munkához. Egyébként -vált témát-, Kláriék felmelegítették a pörköltet, a többiek már ettek.

-Marcsi, te már túl vagy több főhivatalon – szólította meg Attila- a lé, vagy az elvárható morál jellemzi a hatalmon lévőket?

-Börtönbe akarsz juttatni, vagy csak tudálékoskodsz -válaszolta gunyorosan-, te tudod a legjobban, hogy a titoktartás kötelez! De, komolyra fordítva a szót: indoklás nélkül kirúgott emberek, majd visszamenőleges hatályú törvénykezéssel jogfosztottá vált tömegek, elharácsolt köz- és magánpénzek, trafikolással szerzett hűbéres vagyon, szétvert szakmai és egyéb érdekképviseletek, államhatalmi eszközökkel fenyegetett vállalkozók és ellenzékiek, az uram-bátyámozás térnyerése és még sorolhatnám tovább, minősítik a jelenünket. Az országban sok polgármester, magas beosztású hivatalnok és nem kevés kormánypárti politikus becsülettel teljesít a közösség javát szem előtt tartva, de legfelül gyakran sajátos a helyzet. A saját példámnál maradva: –- ekkor elgondolkozott, szája szegletéből eltűnt a nála megszokott halovány mosoly-– választhattam, beállok a sorba, mert van az a pénz, amiért az elvárásnak megfelelek, vagy veszem a kalapom…,jobban mondva a sálamat.

A többiek kérdő tekintetét látva belekezd történetébe.

-Több mint egy éve az egyik „nagy ember” magához rendelt és felajánlott egy magas beosztást. Még magamhoz sem tértem az ámulatból, amikor fiókjából előhúzott egy ügylistát, amelyekkel úgymond foglalkoznom kell. -És a folyamatban lévő ügyek? –- kérdeztem tőle. -Azokat tedd talonba –- utasított -, ezek élveznek elsőbbséget!

-A közszereplők neveit látva megdöbbentem és gondolkozási időt kértem. Nem volt gyomrom a kreált ügyekhez. Otthon azon tűnődtem, hogy az „első időszakos”nagyfőnök vagy buta, vagy engem néz annak. Amit kínált, magas beosztás, sok pénzért…-amíg megy a szekér, vagy bűnbak szerep, ha nem jól alakulnak a dolgok. Mindkettőre van példa bőven. A lehetőséget köszöntem, de nem fogadtam el. Két hét múltán vehettem a sálam…

-Itt mindenki csomagolt, vette a kalapját, vagy éppen a sálját -vág közbe gúnyosan András- és még ti mondjátok, hogy negatív vagyok. Mögöttetek már van múlt, tudás és tapasztalat… Szeretnék már hallani valami pozitív végkifejletet!

A kis csoportra csönd telepedett, gondolatok cikáznak a fejekben, közben átszűrődött hozzánk a társaság bohémabb részének vidám zsibongása.

-Minden múlandó –töri meg a szótlanságot Attila–, még akkor is, ha sok szemfényvesztő, ezt nem veszi figyelembe. Ahogy mondani szokták: ma nekem, holnap neked… Az együtt, mi közösen fogalomkör, a Parlament egészére jelenleg értelmezhetetlen, mert az esetleges háttéralkuk, letisztult társadalmi morál híján, nem biztos, hogy üdvözítőek. Napjainkban, a közösség ügyeinek titkosítását éljük, lásd trafikolás, földmutyi, amelyek egyrészt törvénytelenek, másrészt, nagy valószínűséggel korrupciót takarnak.

Amerikai magyar

-Zoltán, te elég nagy kacskaringóval keveredtél ki az USA-ba – kapcsolódik be a beszélgetésbe ismételten Éva. – Bejártad a fél világot. Leszűrtél mindebből valamit?

– Minden ország más – mondta – eltérő a kultúra, a szokás- és kapcsolatrendszerrel. A jogrend változatai felettébb érdekesek, ami sokaknak buktató lehet. Tucatnyi magyarnak segítettem hivatalos ügyeik intézésében és beilleszkedésükben az Egyesült Államokban. Megdöbbentő, hogy milyen tájékozatlanok a kinti viszonyokat illetően. Pedig nem kevés a hatósági buktató. – Többségük azt hitte –- folytatta némi töprengés után-, hogy ott minden könnyen megy. Hát nem. Sokan meglepődtek azon, hogy az amerikaiak, évente 52 nappal többet dolgoznak, mint a magyarok. Ott ugyanis a szombat munkanap. GYES, GYED nincs, a szülési szabadság 6 hét. Ezt követően a nő ismét munkába áll. A munkaidő legtöbbször a munka elvégzéséig tart. Jóllehet a bér is ennek megfelelő. Nem utolsó sorban az is tény, hogy az amerikaiak nagyon szorgalmasak. Az egészségügyi biztosítást, óvodai ellátást, oktatást stb. így tudják csak megfizetni. Úgy tűnik, Obamáék közeljövőben több területen szigorítanak…

Magyarországon a melós álmosan kezd hétfőn, pénteken alig várja a munkaidő végét, hogy letegye a lantot, ez kint nem menne.., ott keményen meg kell dolgozni a pénzért.

Magyar és japán morál

– Ez előítélet – vág közbe Miklós- túl régiek az ismereteid a magyarországi viszonyokról. Ráadásul azok is csak részben igazak. Immáron, több mint húsz éve, minden melós kihajtja a lelkét, hogy megélhessen és eltartsa a családját. Már ha van hol dolgoznia! Nagyszüleim a szántóföldeken, szüleim ugyanott, majd fő- és mellékállásban robotoltak, egy életen át, hogy megteremtsék, ami az élethez szükséges…, hogy engem fölneveljenek. Következésképpen én óvatosan bánnék a magyar ember minősítésével; a magyarságra ragasztott címkékkel, hogy mi ilyenek, meg olyanok vagyunk. Dániában, a nyelven kívül, én csak egy közös dolgot, jellemzőt, tapasztaltam a külhoni magyaroknál… ez a honvágy!

-A második világháború után –folytatja Miklós, részben témát váltva– Japánban, amerikai nyomásra és nyugat-német mintára intézményesítették a Roshi Kyogisei-t. Ez a vállalkozás központú rendszer, törvényességet, igazságosságot, nem utolsó sorban részvételi és érdekegyeztetési kötelezettséget feltételez és ír elő a munka világában. Az 1970-es években, amikor Európa szenvedett az olajválságtól – amely az MSZMP vezérei szerint hozzánk is „begyűrűzött,- Japán, 1970-től 1974-ig évente, átlagosan 17% körüli reálbér növekedést produkált. (1974-ben 32% szerző) Vagyis, 5 év alatt, megduplázódtak a munkabérek. Eközben szárnyalt a gazdaság. A japánok többsége mindezt a Roshi Kyiogisei-nek tudta be.

MSZMP-s pártvezérek e módszert, (participációs rendszert), elvetették, mert túl kapitalistának ítélték. Eközben eladósodtunk…A rendszerváltást követő szabadrablásos időszakban, a hatalmon lévőknek sem volt kívánatos, mert túl sok jogosítványt adott a munkavállalóknak és a szakszervezeteknek. És tovább adósodtunk…

Ma bérrabszolgák tömegei, vegetáló vállalkozások, szétvert érdekképviseletek, törvénytelenségek jellemzik hazánkat. Másképp mondva, mindannak az ellenkezőjét tapasztaljuk, ami a Japánt sikeressé tette.

A társaság előtt elfogytak a kávék, kiürültek a kancsók és még néhány boros üveg.

-Menjünk izzadni, majd áztassuk ki az óévet -javasolta András, Miklós felé fordulva- és gyönyörködjünk a lányainkban…

-Van itt néhány jóvágású férfi is – suttogta Éva, Klári felé.

-Itt vagyunk mi – replikázott Zoltán- az elcsípett megjegyzésre.

-Azt majd az esti bulin, a parketten meglátjuk – hangsúlyozta Klári nevetve, és arcára ismét kiült mosolya.

Másnap

A déli harangszó múltán gyülekezni kezdett a társaság. A hölgyeken a megszokottnál haloványabb volt a smink, a férfiak között több volt a borostás. A szálló aulája lassacskán megtelt. A szomszédos étterem nyitott ajtóin kiáramló korhelyleves sajátos szaga tejesen elnyomta az éjszakáról maradt parfümillatárt. Jóllehet, egy-egy arcra ragadt csillámpor, ruhán megbújt konfetti, no meg tegnapihoz képest kicsit mélyebb ráncok, árulkodtak az éjszakai mulatságról. Többen már összepakoltak, autóik az épület előtt parkoltak, útra készen. Zoltánék búcsúzkodtak, indultak a repülőtérre. A többiek is szedelőzködtek. Ők már megebédeltek.

-Kóstoljuk meg mi is a rántott levest – invitálta Éva a ráérőket-, jobb teli gyomorral útnak indulni!

András azonnal mozdult, karjával felénk intve.

-Nézzétek az éjszakai gumimacit – gúnyolódott Miklós – úgy látszik megéhezett!

-Nem csoda, mert átropta az éjszakát – mondta elismerően Klári– és nem csak az asszonyát, hanem a többi lányt is alaposan kifárasztotta…

-Tud az apjuk – suttogta Éva párja fülébe, közben átkarolta annak derekát…

A lassan kiürülő étteremben, kanalazás közben, ismét szóba kerültek a tervek.

-Jelenleg az asszony keres nekem munkahelyet -válaszolta András a felvetett kérdésre-, neki elég nagy az ismeretségi köre. – A barátok közül is többen, felajánlották segítségüket. Remélem, most több szerencsém lesz!

-Miklós, te kinn hosszabb távra tervezel? – folytatta a kérdéseit Klári.

-Most riporterkedsz, vagy kijöttök hozzánk?

-Tavasszal útba ejthetjük Dániát, mert lesz egy skandináv túránk.

-Szívesen látunk benneteket, csak értesítsetek időben, mert a választásokra hazajövünk. A családdal ezt beszéltük meg.

-Véglegesen?!

-A feleségemmel, ezt a lehetőséget is számba vettük, mert a lányunk férjével itthon él. A baba is útban van. Ha lesz kormányváltás -folytatta Miklós- és az új garnitúra érdemi dolgokat tesz, akkor az asszonnyal hazaköltözünk és beindítok egy kisebb vállalkozást. A fiamnak dán barátnője van. Ők, kinti életet terveznek. Ha itthon jól alakulnak a dolgok, akkor átadom neki a dániai vállalkozást.

-Klárival van néhány, jónak tűnő, üzleti ötletünk – szólt közbe Éva -, ami neked is szimpatikus lehet. Nyárra eldől, hogy miként alakulnak a magyarországi dolgok, és addigra te is okosabb leszel..!

-Július közepére, az egyik barátunk tóparti telkére, több napos sátoros bulit tervezünk, – veszi vissza a szót Klári. -Kirándulás, horgászás, (amit fogtok, azt tesszük a bográcsokba) fürdés és a megszokott bulizás a program. Ketten betöltik az 50-et. Nekik meglepetés parti lesz. A többit, majd emailben…

Néhány órával később, két autó indult két irányba: az egyik az óceán partja felé, a másik Pestre. Klári a volán mögül felém sandított, majd megjegyezte: örülök, hogy a barátaink ilyen jó fejek!