Amit az EJEB-ről tudni kell

I. szekció

Abel Campos Irodavezető
Renata Degener Irodavezető-helyettes

III. szekció

Stephen Phillips Irodavezető
Fatoş Araci Irodavezető-helyettes

IV. szekció

Marialena Tsirli irodavezető
Andrea Tamietti irodavezető-helyettes

A beadványok iktatása

A kérelem először iktatásra kerül, és a döntéshez szükséges egyéb kiegészítéseket, dokumentumokat vagy információkat a nemzeti bíró mellett előkészítést végző referens kér. Ha a kérelmet befogadták, akkor az ügy egy három bíróból álló tanács elé kerül, amely az elfogadhatóság többnyire formai és eljárási jellegű feltételeit vizsgálja. A testület dönthet (de csak egyhangúlag) úgy, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a panaszt. Ez ellen nincs helye semmilyen jogorvoslatnak, fellebbezésnek. Az elfogadhatóságnak számos előfeltétele van, amelyek közül az egyik legfontosabb a hazai jogorvoslatok teljes kimerítése, ugyanis ez a bíróság nem a hazai bíróságok újabb fellebbezési fóruma,hanem az Egyezmény egyes cikkeiben foglalt emberi jogok érvényesülését vizsgálja.

Intézkedések a befogadott beadványok esetében

Ha a kérelmet elfogadhatónak találják, akkor az egy 7 tagú Kamara elé kerül és érdemben a Kamara hoz döntést (ítéletet) vagy jóváhagyja a felek között létrejött egyezséget, amely utóbbi azonnal végleges és végrehajtható lesz.

A Kamara ítélete ellen bármely fél 3 hónapon belül a Nagykamarához fordulhat. A Nagykamara a fellebbezett ügyekben másodfokon dönt, de ha az Egyezményben foglalt kivételes esetben első fokon már hozzá fordultak, akkor csak az átfogó, elvi jellegű és az Egyezmény értelmezését befolyásoló kérdésekkel foglalkozik.

Az ítélet akkor lesz végleges, ha a Nagykamara döntést hoz vagy a három hónapos fellebbezési határidő eredménytelenül telik el. A véglegesség, amely lényegében a jogerőt jelenti, azt vonja maga után, hogy az államnak az ítéletet végre kell hajtania! Az ítélet nemcsak Egyezménysértést, de gyakran kártérítést (ún. igazságos elégtételt) is megállapít. Az elmarasztalt állam kormányának az euróban megállapított igazságos elégtétel összegét – nemzeti valutájában – az ítélet véglegessé (jogerőssé) válásától számított 3 hónapon belül ki kell fizetnie. A bíróság minden döntése kötelező és végrehajtandó a tagállamoknak!

Az ítéletek végrehajtása kötelező

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a feladata a Bírósági döntés végrehajtásának felügyelete. A Miniszteri Bizottság 6 hónapon belül napirendjére tűzi minden ítélet végrehajtásának ellenőrzését és mindegyikről rendszeres beszámolót kér a Kormányképviselőtől. Ha az államok nem teljesítik az ítéletekből származó kötelezettségeiket, annak elsősorban diplomácia és viszonylag szűk körű jogi, illetve nemzetközi jogi szankciói vannak, pl.végső szankciója lehet az Európa Tanácsból való kizárás.

Bírák összeférhetetlensége

A bírák elzárkózhatnak a részvételtől bizonyos ügyekben. Nem csak elzárkózhatnak, hanem egyenesen kötelességük elzárkózni az olyan ügyben való eljárástól, melyekben korábban valamilyen minőségben már részt vettek. Az érintettet az ilyen eljárásokban másik bíró váltja fel; ha a nemzeti bíró mond le a részvételről, a Szerződő Fél ad hoc bírót delegál helyette. Az ad hoc bírát az érintett kormányzat jelöli ki, ha nemzeti bírája akadályoztatás, a fentiek szerinti lemondás vagy érintettség miatt nem vehet részt az eljárásban.

Az EJEB hatásköre

A Bíróság nem kezdeményezhet eljárásokat saját hatáskörében. Illetékessége az Emberi Jogok Európai Egyezményének vélelmezett sérelmével összefüggő ügyekre korlátozódik, melyekről egyéni vagy államközi beadványokból szerez tudomást.

Az Egyezmény a beadványoknak két fő típusát különbözteti meg: a természetes személy, személyek csoportja, gazdasági társaság vagy nem kormányzati szervezet által vélelmezett jogsérelem miatt benyújtott egyéni kérelmet, és a Szerződő Felek vitáján alapuló államok közötti ügyeket. A Bíróság létrejötte óta a beadványok döntő többségét egyéni kérelmezők egyszeri vagy ismételt egyezménysértést vélelmező, a Bírósághoz közvetlenül benyújtott panaszai teszik ki. Eljárni csak olyan államokkal szemben lehet, melyek az Egyezményt megerősítették. Az Egyezményen kívüli államok vagy magánszemélyek ellen benyújtott kérelmek elfogadhatatlannak minősülnek.

Magánszemélyek közvetlenül is benyújthatják kérelmüket. Jogi képviselőre az eljárás megindításához nincs szükség: elég a kérelmezői űrlapot értelemszerűen kitölteni és a szükséges iratokat benyújtani. Az iratok Bírósághoz való benyújtása mindazonáltal nem garantálja sem a kérelem elfogadhatóságát, sem az ügy kérelmező által remélt végkimenetelét. Az Egyezmény célja, hogy a Bíróság „bárkinek” elérhető legyen – azoknak is, akik valamely tagállam eldugott zugában élnek, illetve vagyontalanok. Ez az oka annak, hogy a Bíróság nem tart igényt eljárási illetékre. A Bíróság elé kerülő ügyek túlnyomó többsége magánszemély által benyújtott egyéni kérelem. Államok is élhetnek beadvánnyal az Egyezmény más Szerződő Feleivel szemben; ez utóbbit nevezzük államközi beadványnak.

Az eljárás menete

Az eljárás megindításának nem feltétele a jogi képviselő; ügyével bárki közvetlenül fordulhat a Bírósághoz. Az ügyvédi közreműködés azután válik szükségessé, hogy a Bíróság a panaszt az ügyben érintett állam kormányának megküldi észrevételezésre. A kérelmezők az ügynek ebben a szakaszában folyamodhatnak jogsegélyért, ha szükséges. Beadvánnyal nem csak arra külön felhatalmazott ügyvédek élhetnek a Bíróság felé. A kérelmezőt bárki képviselheti, aki az Egyezmény tagországainak valamelyikében jogosult ügyvédi tevékenységet folytatni, vagy akit a Kamara elnöke erre felhatalmaz.

A Bírósághoz benyújtott ügyek elbírálásának két fázisa van: az elfogadhatósági szakasz és az érdemi szakasz. A beadványok feldolgozásának is megvannak a maga fázisai. Ha a beadvány eleve nyilvánvalóan elfogadhatatlan, egyesbíró is elutasíthatja azt ; döntésével szemben fellebbezésnek helye nincs. Azokban az ügyekben, melyekhez hasonlót a Bíróság esetjogi gyakorlata már ismer, a Háromtagú Bizottság dönt vagy ítélkezik. A Kamara eljárásában az ügyet a Bíróság eljuttatja a perelt kormányhoz, hogy az megtehesse észrevételeit. Az észrevételeket mindkét félnek írásban kell megtennie. A Bíróság ezt követően dönt arról, szükséges-e a nyilvános tárgyalás – ezek az ügyek azonban a vizsgált ügyszámnak csak töredékét teszik ki. A Kamara mindezek után meghozza ítéletét, mely csak a három hónap elteltével válik véglegessé. Ez idő alatt a kérelmező és a kormány is kérheti az ügy Nagykamara elé terjesztését, újbóli megfontolás céljából. Ha a Nagykamara bírói szűrőtestülete a kérelemnek helyt ad, az ügy ismételt vizsgálatra és nyilvános tárgyalásra kerül. A Nagykamara ítélete minden esetben végleges.

Az elfogadhatóság feltétele

Hogy a beadvány a Bíróság által elfogadhatónak minősüljön, bizonyos feltételeknek kell teljesülniük; ezek hiányában kivizsgálására sem kerül sor. Ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták. Ennek oka az, hogy az államnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy a vélelmezett jogsértés áldozatának saját hatáskörében rendezze a helyzetét. A kérelemnek egy vagy több Egyezményben meghatározott jog sérelmére kell hivatkoznia. A Bíróság illetékessége egyéb jogok sérelmének kivizsgálására nem terjed ki. A kérelmet az ügyben hozott utolsó bírói döntést – az esetek többségében az érintett állam legfelsőbb bíróságának ítéletét – követő hat hónapon belül kell a Bírósághoz benyújtani. Kérelmező csak a vélelmezett egyezménysértés személyes és közvetlen áldozata lehet, aki a történtek során jelentős sérelmet szenvedett. Nem árt ehelyütt elismételni, hogy beadvánnyal élni csak az Egyezmény egy vagy több tagországának vonatkozásában lehet, más államok vagy magánszemélyek vonatkozásában nem.

Nem kormányzati szervek és államok is fordulhatnak beadvánnyal a Bírósághoz, melynek elnöke beavatkozóként is engedélyezheti részvételüket az eljárásban. A Bíróság elnöke az eljárásban félként részt nem vevő bármely más Szerződő Felet vagy bármely érintett személyt, aki nem kérelmező, feljogosíthat az eljárásban való részvételre. Ezt beavatkozásnak nevezzük. Az érintett személy vagy állam az ügyben írásos észrevételeket tehet, és részt vehet a nyilvános tárgyalásokon.

Speciális eljárás

Kivételes, illetve indokolt esetekben a Bíróság tényfeltárást is kezdeményezhet, és elküldheti képviselőit az érintett országokba, hogy az ottani viszonyokról és az ügyben történtekről tisztább képet kapjon. A Bíróság képviselői a helyszíni vizsgálódás során tanúkat is meghallgathatnak. A Bíróság olykor szakértői segítséget is igénybe vesz – például orvos-szakértőket a börtönbüntetésüket töltő kérelmezők vizsgálatához.

A Bíróság munkájának legjavát írásban végzi, de bizonyos esetekben nyilvános tárgyalást is elrendelhet.

Ezek helyszíne a Bíróság strasbourgi épülete. A tárgyalások nyilvánosak, hacsak a Kamara vagy a Nagykamara elnöke a körülményekre való tekintettel másképpen nem határoz. A sajtó képviselői és az érdeklődők általában jelen lehetnek; az előbbieknek a belépéshez csak újságíró igazolványukat kell felmutatniuk. A tárgyalásokat kamera rögzíti, a felvételek a tárgynapon (hely idő szerinti) 1430 órától elérhetők a Bíróság weboldalán.

Az érintett tagállam kormányának saját álláspontja mellett felsorakoztatott érveit, amelyek szerint az ügy érdemének tárgyalásába a Bíróságnak nem kellene belebocsátkoznia. Békés megegyezés alatt az érintett felek közti egyezség értendő, mely véget vet a kérelem nyomán indult eljárásnak. Ha az érintettek vitájuk ilyen módon történő lezárása mellett döntenek, az állam rendszerint pénzzel kártalanítja a kérelmezőt. A békés megegyezés feltételeinek áttekintését követően, amennyiben az emberi jogok sérelmének általában vett veszélye nem igényli az eljárás folytatását, a Bíróság törli az ügyet a lajstromából. A Bíróság az eljárás bármely szakaszában pártolja a békés megegyezést. Amennyiben erre nem kerül sor, a beadvány nyomán indult eljárás ítélethozatalig folytatódik.

A Bíróság egyes ügyekben dönthet úgy, hogy az érintett tagállamnak már az ügy kivizsgálása folyamán intézkedéseket ír elő. Az államnak rendszerint tartózkodnia kell valamely tervezett lépés megtételétől, például olyan személyek visszatoloncolásától hazájukba, akiket ott állításuk szerint halál vagy kínzás fenyeget. A Bíróság mindig zárt ajtók mögött tanácskozik.

Az érintett állam együttműködési kötelezettsége

Vannak esetek, melyekben az érintett állam hiányos tájékoztatást ad a Bíróságnak, vagy egyenesen megtagadja az eljárás lefolytatásához szükséges adatokba és iratokba való betekintést. Ilyenkor a Bíróság az Egyezmény 38. cikkében foglaltak szerinti, a Bírósággal való együttműködési kötelezettség elmulasztását is az állam terhére rója. A Bíróság egyetlen eljárásának időtartamát sem lehet megjósolni. A Bíróság törekszik arra, hogy az ügyeket az elfogadásukat követő három éven belül lezárja, egyes eljárások azonban ennél rövidebb vagy hosszabb időt vesznek igénybe. A Bíróság eljárásának időtartama nyilvánvalóan függ az ügy természetétől, attól, hogy a Bíróság mely testülete jár el, az érintett felek együttműködési készségétől és számos más tényezőtől, így attól is, hogy sor kerül-e tárgyalásra vagy nagykamarai felterjesztésre.

Egyes beadványok természetüknél fogva sürgősek, ezért kiemelten kezelendők, különösen azokban az esetekben, mikor a kérelmező testi épségét – állítása szerint – közvetlen veszély fenyegeti.

A határozatokat általában az egyesbírók, a Háromtagú Bizottságok vagy a Kamarák hozzák. Ezek kizárólag a kérelmek elfogadhatóságát érintik, azok érdemét nem. Főszabályként azonban a Kamarák ítéletükben az elfogadhatóság és az érdem felől is döntenek. A jogsértést megállapító ítéletek kötelezik a tagállamokat, melyek kötelesek az azokban foglaltak szerint eljárni. Az ítéletek végrehajtását – különösen a kérelmezők által elszenvedett sérelmek ellensúlyozására a Bíróság által megszabott pénzösszeg mielőbbi folyósítását – az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenőrzi. Az elfogadhatóságra vonatkozó határozatok, továbbá a Háromtagú Bizottságok és a Nagykamara által hozott ítéletek véglegesek, ellenük fellebbezésnek helye nincs. A kamarai ítéletekkel szemben a felek három hónapon belül jogorvoslati kérelemmel élhetnek, kérvén az ügy Nagykamara elé terjesztését, újbóli mérlegelés céljából. A nagykamarai felterjesztés indokoltságáról bírói szűrőtestület dönt.

Amikor a Bíróság ítéletét hoz, eljuttatja azt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságához, mely kapcsolatba lép az érintett tagországgal, és annak az ítélet végrehajtásért felelős kormányszervével. Meghatározzák a végrehajtás módját, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hasonló egyezménysértés a jövőben ne fordulhasson elő. Ezt általános intézkedésekkel – jobbára törvénymódosítással – érik el, de szükség szerint egyedi intézkedéseket is foganatosíthatnak. Amennyiben a jogsértés ténye bizonyossá válik, az érintett államnak mindent meg kell tennie az ismétlődés ellen, hogy a Bíróság további elmarasztaló ítéleteit elkerülje. Ehhez esetenként törvényeken is módosítania kell, hogy azok összhangba kerüljenek az Egyezményben foglaltakkal. Ha a Bíróság elmarasztalja az államot és megállapítja a panaszos jogainak sérelmét, jogos elégtétel – a jogsértés mértékével arányos pénzösszeg – megfizetésére kötelezi az államot. A Miniszteri Bizottság gondoskodik arról, hogy a Bíróság által megítélt összeget a sértett fél ténylegesen megkapja.

Új eljárási menet – “pilot judgement”

Az utóbbi években a Bíróság új eljárást dolgozott ki, hogy megbirkózhasson a nagyon hasonló okokra, azaz „rendszerproblémákra” (a nemzeti törvények Egyezménnyel össze nem egyeztethető elemeire) visszavezethető beadványok özönével. A Bíróság egy ideje azt a módszert alkalmazza, hogy kiválaszt néhány ilyen ügyet, és míg azokat vizsgálja, a többi hasonlót felfüggeszti, azaz elbírálásukat elhalasztja. Amikor a típusügyben ítéletet hirdet, felhívja az érintett kormány figyelmét a nemzeti törvények Egyezményhez igazításának szükségességére, és meghatározza az ehhez szükséges általános lépéseket. A további hasonló ügyekkel a Bíróság csak ezután foglalkozik.

A bírók véleménye nem szükségképp egyezik azokról az ügyekről, melyekben eljárnak. Ha megfogalmazzák a magukét, az az ítélet függelékébe is bekerül. Rendszerint arra világítanak rá, miért szavaztak a többségi álláspont mellett (egyező vélemény), vagy miben tér el álláspontjuk a bírók többségétől (különvélemény).

A Bíróságról elmondható, hogy saját sikerének csapdájába esett: évente több mint 50 ezer új kérelmet fogad. Bizonyos ítéleteinek messzemenő következményei és tevékenysége elismertségének okán egyre ismertebb a tagországok lakóinak körében. Ez évről évre növeli az ügyek számát, melyekben el kell járnia. A Bíróság létrejötte óta megállapított jogsértések mintegy felét az Egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes tárgyaláshoz és ésszerű időn belüli határozathozatalhoz fűződő jogok sérelme képezte. A Bíróság által feltárt összes jogsértés 58 százaléka az Egyezmény 6. cikkével (méltányos eljárás) vagy az 1. jegyzőkönyv 1. cikkével (tulajdon védelme) függ össze. A Bíróság az ügyek 11 százalékában állapította meg az Egyezmény 2. és 3. cikkében meghatározott jogok (élethez való jog ill. kínzás és embertelen bánásmód tilalma) súlyos sérelmét.

Az államok többsége eleget tesz a Bíróság kívánalmainak az ideiglenes intézkedések vonatkozásában, de akadnak olyanok is, amelyek nem tartják azokat tiszteletben. Azoknak az államoknak, melyek erre az útra lépnek, a Bíróság az Egyezmény 34. cikkében foglaltak (egyéni kérelem joga) sérelmét is a megállapítja a terhükre. A Bíróságnak értelemszerűen mind gyakrabban kell olyan ügyekben döntenie, melyek az Egyezmény 1950-es aláírásakor nem voltak előre láthatóak. Az elmúlt fél évszázadban a Bíróság számos társadalmi jelentőségű ügyben hozott ítéletet; ezek tárgya volt egyebek mellett az abortusz, az eutanázia, a kényszermotozás, a házi-rabszolgaság, a leszármazás megismerésének joga akkor is, ha az anya anonim módon szült, az iszlám fejkendő közintézményekben és egyetemeken való viselése, az újságírók forrásainak védelme, a romák diszkriminációja, továbbá a környezet védelme.

A 14. jegyzőkönyv célja a Bíróság hosszútávú hatékonyságának biztosítása a beadványok rostálásának és feldolgozásának ésszerűsítésével. Konkrétabban: új ítélkező testületek felállítását teszi lehetővé a legegyszerűbb ügyek kezelésére, bővíti az elfogadhatóság követelményeinek körét (a „jelentős hátrány“ fogalmával) és kilenc évre növeli a bírák hivatali mandátumát, akik ezután nem válaszhatók újra. A jegyzőkönyv 2010 június 1. óta hatályos. A 14. jegyzőkönyvön túl további reformok is időszerűek az Egyezmény rendszerében, melyekről a Bölcsek Társasága elnevezésű jogászcsoport már 2006 novemberében referált az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának. Ez egyebek közt új jogi szűrőtestület felállítását, továbbá egy olyan szervezeti Statútum kidolgozását javasolta, melyet az egyezménymódosításhoz szükséges nemzetközi jogi folyamatnál rugalmasabban lehetne módosítani. Az Európa Tanács Emberi Jogi Szakbizottsága jelenleg is mérlegeli az asztalára tett javaslatokat.

Egyes Államok olyan nyilatkozatot, ill. fenntartást tettek, amelyek befolyásolják az Egyezmény és Jegyzőkönyvei alapján fennálló kötelezettségeiket.

A Bíróság kizárólag az Egyezményben vagy a Kiegészítő Jegyzőkönyvekben felsorolt jogokra vonatkozó kérelmekkel foglalkozhat. A Bíróság tehát nem fellebbviteli bíróság a nemzeti bíróságok határozatainak tekintetében, és nem változtathatja meg vagy helyezheti hatályon kívül azokat; úgyszintén nem avatkozhat be közvetlenül a kérelmező érdekében a bepanaszolt hatóságnál.

Az EJEB kizárólag a fenti táblázatban szereplő államok ellen benyújtott kérelmeket fogadhat el, és nem foglalkozhat bizonyos időpontok előtti eseményekre vonatkozó panaszokkal.

Az eljárás általában írásban zajlik. A Bíróság csak kivételes esetben tart tárgyalást, és a kérelmezőt írásban értesítik a Bíróság határozatairól. Bár az eljárás első szakaszában nem szükséges az ügyvédi képviselet, a kérelmezőnek szüksége lehet ügyvédre, miután panaszáról tájékoztatták az érintett állam kormányát. Amennyiben kivételes esetben az eljárás során a Bíróság tárgyalást tart, azon a francia, illetve angol nyelvet magas szinten beszélő jogi képviselő tud csak eljárni. A kérelmek legnagyobb részét ugyanakkor még a kormány tájékoztatása előtt elfogadhatatlannak nyilvánítják. A kérelmezőnek csak saját költségeit kell viselnie (ügyvédi díj, ill. a levelezéssel, fénymásolással kapcsolatos költségek). Miután kérelmét benyújtotta, a kérelmező ingyenes jogi segítségnyújtás iránti kérelmet terjeszthet elő, amelynek keretében ügyvédi képviseletet kaphat. Ez azonban nem jár alanyi jogon, és nem döntenek róla azonnal, hanem csak az eljárás későbbi szakaszában.