Segédanyagok

Az Európai Parlament az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós szerv és a világ egyik legnagyobb demokratikus közgyűlése. 764 tagja az EU 500 millió polgárát képviseli. Ötévente választják őket a 28 tagállam választópolgárai. Megválasztásuk után a képviselők politikai irányvonalak mentén szerveződnek. Képviselőcsoportokat alkotnak, hogy jobban meg tudják védeni álláspontjaikat. Jelenleg hét képviselőcsoport működik. A részletes parlamenti munka nagy része szakbizottságokban zajlik, amelyek a későbbiekben a plenáris ülésen megszavazandó jelentéseket készítenek. A Parlament eljárási szabályzata meghatározza a parlamenti munka részletes keretét. Mivel a közgyűlés az összes európai polgár képviselője, soknyelvűsége az egyik legfontosabb szemponttá vált. A parlamenti dokumentumok az EU minden hivatalos nyelvén megjelennek, továbbá valamennyi képviselőnek jogában áll, hogy az általa választott hivatalos nyelven szólaljon fel.

Az Európai Parlament székhelye:

• Strasbourg: a hivatalos székhely és a plenáris ülések székhelye
• Brüsszel: a szakbizottsági ülések, a politikai frakciók találkozói és a „rövid” plenáris ülések helyszíne
• Luxemburg: a főtitkárság otthona

Évi 12-szer, általában egy hétig tartó plenáris ülés Strasbourgban, időnként rövid, 1-2 napos plenáris ülések Brüsszelben (évente 4-5 alkalommal), két héten át szakbizottsági ülések Brüsszelben, egy héten át a politikai csoportok megbeszélései Brüsszelben, havonta legalább 2-3 napot a képviselők választókörzetükben töltenek

A képviselők nem országuk, hanem politikai frakcióik szerint foglalnak helyet a parlamentben. Munkájukat a politikai csoportokban egyeztetett álláspontok és feladatok szerint végzik.

KÜLÜGY

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP). Ebben az összefüggésben a bizottságot biztonság- és védelempolitikai albizottság támogatja,
• a hatáskörébe tartozó ügyekben az Európai Unió egyéb intézményeivel és szerveivel, az ENSZ-szel és egyéb nemzetközi szervezetekkel, valamint parlamentközi közgyűlésekkel való kapcsolattartás,
• a politikai kapcsolatok megerősítése harmadik – különösen az Unióval közvetlenül szomszédos – országokkal együttműködési és támogatási programok, illetve nemzetközi megállapodások, úgymint társulási és partnerségi megállapodások révén,
• az európai államok Unióhoz történő csatlakozására vonatkozó tárgyalások megnyitása, figyelemmel kísérése és lezárása,
• harmadik országokban az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét és a demokratikus értékek támogatását érintő ügyek.
• Ezzel összefüggésben a bizottságot emberi jogi albizottság segíti. A vonatkozó szabályok sérelme nélkül az egyéb bizottságok, illetve szervek ezen területen hatáskörrel rendelkező képviselőit, illetve tagjait hívják meg az albizottság ülésein való részvételre.

A bizottság koordinálja a hatáskörébe tartozó parlamenti vegyes bizottságok és parlamenti együttműködési bizottságok, valamint a parlamentközi küldöttségek és eseti küldöttségek, továbbá a választási megfigyelők munkáját.

EMBERI JOGOK

Az Emberi Jogi Albizottság a Külügyi Bizottság albizottsága. Hatáskörét a Külügyi Bizottság hatásköréről szóló ötödik bekezdés ismerteti:

• “harmadik országokban az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét és a demokratikus értékek támogatását érintő ügyek. Ezzel összefüggésben a bizottságot emberi jogi albizottság segíti. A vonatkozó szabályok sérelme nélkül az egyéb bizottságok, illetve szervek ezen területen hatáskörrel rendelkező képviselőit, illetve tagjait hívják meg az albizottság ülésein való részvételre.”

BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA

A Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság a Külügyi Bizottság albizottsága. Hatáskörét a Külügyi Bizottság hatásköréről szóló első bekezdés ismerteti:

• „A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki: a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP). Ezzel összefüggésben a bizottságot biztonság- és védelempolitikai albizottság támogatja.”

FEJLESZTÉS

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

az Unió fejlesztési és együttműködési politikájának fejlesztése, végrehajtása és ellenőrzése, különösen:

• fejlődő országokkal kétoldalú, illetve az illetékes nemzetközi szervezetekben és parlamentközi fórumokon folytatott politikai párbeszéd,
• a fejlődő országoknak nyújtott támogatás, és együttműködési megállapodások a fejlődő országokkal,
• a demokratikus értékek, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok támogatása a fejlődő országokban,
• az AKCS–EU partnerségi megállapodással kapcsolatos ügyek és az illetékes szervekkel való kapcsolattartás,
• a Parlament részvétele a választási megfigyelő missziókban, adott esetben más illetékes bizottságokkal, illetve küldöttségekkel együttműködve.

A bizottság koordinálja a hatáskörébe tartozó parlamentközi és eseti küldöttségek munkáját.

NEMZETKÖZI KERESKEDELEM

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• Az Unió közös kereskedelempolitikájának és külső gazdasági kapcsolatainak létrehozásával és végrehajtásával kapcsolatos ügyek, különösen:
• a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel való pénzügyi, gazdasági és kereskedelmi kapcsolattartás,
• a nemzetközi jog által szabályozott területekre vonatkozó műszaki harmonizációs és szabványosítási intézkedések,
• kapcsolatok az illetékes nemzetközi szervezetekkel, valamint az Unión kívül a regionális gazdasági és kereskedelmi integrációt támogató szervezetekkel,
• a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) való kapcsolattartás, beleértve annak parlamenti közgyűlését.

A bizottság kapcsolatot tart fenn a harmadik országokkal fennálló kapcsolatok gazdasági és kereskedelmi vonatkozásaiért felelős parlamentközi és eseti küldöttségekkel.

KÖLTSÉGVETÉS

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az Unió bevételeinek és kiadásainak többéves pénzügyi kerete és az Unió saját forrásainak rendszere,
• a Parlament költségvetési előjogai, azaz az Unió költségvetésének, valamint az e területre vonatkozó intézményközi megállapodások tárgyalása és végrehajtása,
• a Parlament költségvetési előirányzatai az Eljárási Szabályzatban megállapított eljárásoknak megfelelően,
• a decentralizált szervek költségvetése,
• az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységei,
• az Európai Fejlesztési Alap bevonása a költségvetésbe, az AKCS-EU partnerségi megállapodásért felelős bizottság hatásköreinek sérelme nélkül,
• valamennyi közösségi jogi aktus többéves pénzügyi keretre gyakorolt pénzügyi hatásai, illetve az azzal való összeegyeztethetősége az illetékes bizottság hatásköreinek sérelme nélkül,
• a 78. cikk (1) bekezdése ellenében a folyó költségvetés nyomon követése és végrehajtásának értékelése, az előirányzatok átcsoportosítása, a létszámtervre vonatkozó eljárások, igazgatási előirányzatok, valamint az épületekkel kapcsolatos, jelentős pénzügyi hatással járó projektekre vonatkozó vélemények,
• a költségvetési rendelet, kivéve a költségvetés végrehajtásával, irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos ügyeket.

KÖLTSÉGVETÉS-ELLENŐRZÉS

A bizottság hatásköre a következőre terjed ki:

• a költségvetés, az Unió és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtására, és a Parlamenti döntések a mentesítés, beleértve a belső mentesítési eljárást, és minden más kísérő vagy intézkedések végrehajtást;
• az Unió, az Unió finanszírozott intézményeinek könyvvizsgálata számláinak lezárása, többek között az előirányzatok átvitelét és az egyenlegek elkészítését végző szerveknél is
• az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységek ellenőrzésére;
• az Unió politikáinak végrehajtása érdekében szükséges finanszírozás ellenőrzése, amely magában foglalja a Bizottság költségvetés-ellenőrzéseit, a szakbizottságok külön jelentéseinek vizsgálata, a bíróság költséghatékonyságának felügyelete

GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS ÜGYEK

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az Unió gazdasági és monetáris politikái, a Gazdasági és Monetáris Unió működése, és az európai monetáris és pénzügyi rendszer (beleértve a megfelelő intézményekkel, illetve szervezetekkel való kapcsolattartást),
• a tőke és a kifizetések szabad mozgása (a határokon átnyúló fizetési műveletek, az egységes fizetési térség, a fizetési mérleg, a tőkemozgások, a hitelnyújtási és hitelfelvételi politika, a harmadik országokból származó tőke mozgásának ellenőrzése, az Uniós tőke exportjának ösztönzésére szolgáló intézkedések),
• a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer (beleértve a pénzügyi és monetáris intézményekkel és szervezetekkel való kapcsolattartást),
• a versenyre, valamint az állami támogatásra vonatkozó szabályok,
• adórendelkezések,
• a pénzügyi szolgáltatások, intézmények és piacok szabályozása és felügyelete, beleértve a pénzügyi jelentéseket, a könyvvizsgálatot, a számviteli szabályokat, a vállalatirányítást és egyéb társasági jogra vonatkozó ügyeket, amelyek a pénzügyi szolgáltatásokat különösen érintik.

FOGLALKOZTATÁS ÉS SZOCIÁLIS ÜGYEK

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika valamennyi ága, azaz a munkakörülmények, a társadalombiztosítás és a szociális védelem,
• egészségügyi és biztonsági intézkedések a munkahelyen,
• az Európai Szociális Alap,
• szakképzési politika, beleértve a szakmai képesítéseket,
• a munkavállalók és nyugdíjasok szabad mozgása,
• társadalmi párbeszéd,
• a munkahelyi és a munkaerőpiacon tapasztalható megkülönböztetés valamennyi formája, kivéve a nemek közötti megkülönböztetést,
• kapcsolatok a következőkkel:
• Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP),
• Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért,
• Európai Képzési Alapítvány,
• Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség,
• valamint a más illetékes EU szervekkel és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás.

KÖRNYEZETVÉDELEM, KÖZEGÉSZSÉGÜGY ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁG

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• környezetpolitika és környezetvédelmi intézkedések, különösen:
• lég-, talaj- és vízszennyezés, a hulladék feldolgozása és újrahasznosítása, veszélyes anyagok és készítmények, zajhatár, éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség védelme,
• fenntartható fejlődés,
• környezetvédelmi célú nemzetközi és regionális intézkedések és megállapodások,
• környezeti károk helyreállítása,
• polgári védelem,
• az Európai Környezetvédelmi Ügynökség,
• az Európai Vegyianyag-ügynökség,
• közegészségügy, különösen:
• programok és különleges intézkedések a közegészségügy területén,
• gyógyszeripari és kozmetikai termékek,
• a bioterrorizmus egészségügyi vonatkozásai,
• az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ,
• élelmiszerbiztonsági kérdések, különösen:
• az élelmiszerek címkézése és biztonsága,
• az emberi egészségre kockázatot jelentő anyagok elleni védelemre vonatkozó állat-egészségügyi jogszabályok; élelmiszerek és élelmiszergyártó rendszerek közegészségügyi ellenőrzése,
• az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, valamint az Európai Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal.

IPAR, KUTATÁS ÉS ENERGIAÜGY

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az Unió iparpolitikája és az új technológiák alkalmazása, beleértve a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó intézkedéseket,
• az Unió kutatáspolitikája, beleértve a kutatási eredmények terjesztését és hasznosítását,
• űrkutatás-politika,
• a Közös Kutatóközpont, a Központi Nukleáris Mérési Hivatal, a JET, az ITER (nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor) tevékenysége és az e területen működő más projektek,
• az energiapolitikával általában, valamint az energiaellátás biztonságával és az energia hatékonyságával kapcsolatos közösségi intézkedések, beleértve transzeurópai hálózatok létrehozását és fejlesztését az energiaipari infrastruktúra ágazatban,
• az Euratom-Szerződés és az Euratom Ellátási Ügynökség, a nukleáris biztonság, az erőművek leállítása és a hulladék ártalmatlanítása a nukleáris ágazatban,
• az információs társadalom és az információtechnológia, beleértve a transzeurópai hálózatok létrehozását és fejlesztését a távközlési infrastruktúra ágazatban.

BELSŐ PIAC ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a nemzeti jogszabályok közösségi szintű összehangolása a belső piac területén és a vámunió, különösen:
• az áruk szabad mozgása, beleértve a műszaki szabványok harmonizációját is,
• a letelepedési jog,
• a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a pénzügyi és a postai ágazat kivételével,
• a belső piac működését gátló esetleges akadályok azonosítására és felszámolására irányuló intézkedések,
• a fogyasztók gazdasági érdekeinek előmozdítása és védelme, kivéve a közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági kérdéseket, a belső piac létrehozásával összefüggésben.

KÖZLEKEDÉS ÉS IDEGENFORGALOM

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a vasúti, közúti, belvízi, tengeri és légi közlekedésre vonatkozó közös politika kidolgozásával kapcsolatos ügyek, különösen:
• az Európai Unión belül a közlekedésre alkalmazandó közös szabályok,
• transzeurópai hálózatok létrehozása és fejlesztése a közlekedési infrastruktúra ágazatban
• közlekedési szolgáltatások és a közlekedés területén harmadik országokkal való kapcsolattartás,
  közlekedésbiztonság,
• nemzetközi közlekedési szervekkel és szervezetekkel való kapcsolattartás,
• a postai szolgáltatások,
• az idegenforgalom.

REGIONÁLIS FEJLESZTÉS

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• regionális és kohéziós politika, különösen:
• az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az Unió regionális politikájának egyéb eszközei,
• egyéb uniós politikák gazdasági és társadalmi összetartásra való hatásának értékelése,
• az Unió strukturális eszközeinek összehangolása,
• a legkülső régiók és szigetek, valamint a határokon átnyúló és régiók közötti együttműködés,
• kapcsolattartás a Régiók Bizottságával, a régiók közötti együttműködés szervezeteivel, továbbá a helyi és regionális hatóságokkal.
• 2006. december 14-i ülésén az Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy a bizottság hatáskörébe utalja a városi dimenziót.

MEZŐGAZDASÁG ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a közös agrárpolitika működése és fejlesztése,
• vidékfejlesztés, beleértve a megfelelő pénzügyi eszközök működését,
• a következő területeket érintő jogszabályok:
• állat- és növényegészségügy, állati takarmányok, feltéve, hogy ezen intézkedések nem az emberi egészségre egészségre kockázatot jelentő anyagok elleni védelmet szolgálják,
• állattenyésztés és az állatok jólléte,
• a mezőgazdasági termékek minőségének javítása,
• a mezőgazdasági nyersanyagellátás,
• a Közösségi Növényfajta-hivatal,
• erdészet.

HALÁSZAT

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a közös halászati politika működése és fejlesztése, valamint irányítása,
• a halászati erőforrások megőrzése,
• a halászati termékek piacának közös szervezése,
• a strukturális politika a halászat és akvakultúra ágazat területén, beleértve a halászati orientációs pénzügyi eszközöket is,
• nemzetközi halászati megállapodások.

KULTÚRA ÉS OKTATÁS

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az Európai Unió kulturális vonatkozásai, különösen:
• a tudás és a kultúra terjesztésének fejlesztése,
• a kulturális és nyelvi sokszínűség védelme és támogatása,
• a kulturális örökség megőrzése és védelme, kulturális csereprogramok és művészi alkotások,
• az Unió oktatáspolitikája, beleértve az európai felsőoktatási térséget, az európai iskolák rendszerének és az egész életen át tartó tanulásnak a támogatását,
• az audiovizuális politika és az információs társadalom kulturális és oktatási vonatkozásai,
• ifjúságpolitika, valamint a sport- és szabadidő-politika kidolgozása,
• tájékoztatási és médiapolitika,
• együttműködés harmadik országokkal a kultúra és az oktatás területén, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetekkel és intézményekkel való kapcsolattartás.

JOGI ÜGYEK

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az európai jog értelmezése és alkalmazása, az európai uniós jogszabályok és az elsődleges joganyag közötti összhang, különösen a jogalap megválasztása és a szubszidiaritás és arányosság elvének betartása,
• a nemzetközi jog értelmezése és alkalmazása, amennyiben az Európai Uniót érinti,
• a közösségi jog egyszerűsítése, különösen a hivatalos kodifikációra irányuló jogalkotási javaslatok,
• a Parlament jogainak és kiváltságainak védelme, beleértve a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság eljárásaiban való részvételt,
• olyan közösségi jogszabályok, amelyek befolyásolják a tagállamok jogrendjét, különösen a következő területeken:
• polgári és kereskedelmi jog,
• társasági jog,
• szellemi tulajdonjog,
• eljárásjog,
• a polgári ügyekben történő igazságügyi és közigazgatási együttműködést érintő intézkedések,
• környezeti felelősség, illetve a környezeti bűncselekményekkel szembeni szankciók,
• az új technológiákkal kapcsolatos etikai kérdések, az illetékes bizottságokkal zajló társbizottsági eljárásban,
• a képviselők jogállása és az Európai Közösségek személyzeti szabályzata,
• kiváltságok és mentességek, valamint a képviselők mandátumvizsgálata,
• a Bíróság szervezete és alapokmánya,
• a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal.

ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGY

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az Unió területén az állampolgári jogok, az emberi jogok és az alapvető jogok védelme, beleértve a kisebbségek védelmét, ahogy azt a Szerződések és az Európai Unió alapjogi chartája megállapítja,
• a nemek közötti, illetve a munkahelyi, valamint a munkaerő-piaci megkülönböztetésen kívül a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemhez szükséges intézkedések,
• az átláthatóságra és a természetes személyek védelmére vonatkozó jogszabályok, tekintettel a személyes adatok kezelésére,
• a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása és fejlesztése, különösen:
• a személyek beutazását és mozgását, a bevándorlást, a menedékjogot, érintő intézkedések,
• a közös külső határok integrált irányítására vonatkozó intézkedések,
• a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedések,
• a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja, és a Rasszizmus és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról, az Europol, az Eurojust, a Cepol és ugyanezen a területen működő más szervek, hivatalok és ügynökségek,
• azon kockázat megállapítása, hogy a tagállamok által közösen vallott elveket valamely tagállam súlyosan megsérti.

ALKOTMÁNYOS ÜGYEK

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• az európai integrációs folyamat intézményi vonatkozásai, különösen az egyezmények és a kormányközi konferenciák előkészítésének és lefolytatásának keretében,
• az EU-Szerződés végrehajtása és működésének értékelése,
• az Unió bővítésére irányuló tárgyalások intézményi következményei,
• intézményközi kapcsolatok, beleértve – a plenáris ülésen történő elfogadásuk tekintetében – az eljárási szabályzat 127. cikkének (2) bekezdésével összhangban az intézményközi megállapodások vizsgálatát,
• egységes választási eljárás,
• európai szintű politikai pártok, az Elnökség hatáskörének sérelme nélkül,
• a tagállamok közös elveinek egy tagállam által történő súlyos és tartós megsértésének megállapítása,
• az eljárási szabályzat értelmezése és alkalmazása, és az ahhoz javasolt módosítások.

NŐK JOGAI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉG

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• a nők jogainak meghatározása, támogatása és védelme az Unióban és a kapcsolódó közösségi intézkedésekben,
• a nők jogainak előmozdítása harmadik országokban,
• az esélyegyenlőségi politika, beleértve a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét és az egyenlő munkahelyi bánásmódot,
• a nemen alapuló megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetése,
• a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósítása és továbbfejlesztése valamennyi politika területén,
• a nők jogait érintő nemzetközi megállapodások és egyezmények nyomon követése és végrehajtása,
• nőket érintő tájékoztatáspolitika.

PETÍCIÓK

A bizottság hatásköre a következőkre terjed ki:

• petíciók,
• kapcsolattartás az európai ombudsmannal.

Az Európai Tanács határozza meg az Európai Unió általános politikai irányait és prioritásait. Ez a szerv a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével az Unió intézményévé vált. Elnöke Herman Van Rompuy.

Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat.

Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjeKülső oldalra mutató link. Amikor a napirend úgy kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos segítse.

Az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli ülésre hívja össze.

Az Európai Tanács általában konszenzussal dönt. Bizonyos esetekben egyhangúlag vagy minősített többséggel hoz határozatot, a Szerződésben foglaltaktól függően.

Az Európai Tanács minősített többséggel választja meg elnökét. Megbízatása két és fél évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az Európai Tanács üléseire általában Brüsszelben, a Justus Lipsius épületben kerül sor. Munkáját a Tanács Főtitkársága segíti.

Az Európai Tanácsot 1974-ben hozták létre az állam-, illetve kormányfők közötti megbeszélések nem hivatalos fórumaként. Rövid időn belül olyan testületté vált, amely valamennyi uniós tevékenységi területen célkitűzéseket határoz meg az Unió számára és iránymutatást ad e célok eléréséhez. Hivatalos státusszal az 1992. évi Maastrichti Szerződés óta rendelkezik, amelynek értelmében feladata, hogy lendületet adjon az Unió fejlődésének és általános politikai iránymutatást nyújtson. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta az Unió hét intézményének egyike.

Az EU Tanácsa képviseli a tagállamok kormányait. A nem hivatalosan Tanácsnak is nevezett intézmény biztosít kereteket az uniós országok minisztereinek üléseihez, amelyeken a miniszterek jogszabályokat fogadnak el és koordinálják a szakpolitikákat.

A Tanács az Unió egyik fő döntéshozó szerve. A Tanács keretében vitatják meg és fogadják el az új uniós jogszabályokat, illetve – amennyiben szükséges – módosítják a már meglévőket. A Tanács koordinálja a szakpolitikákat is.

A Tanács egyetlen jogi személynek minősül, de a napirenden szereplő kérdésektől függően 10 különböző formációban ülésezik.

A Tanács egyszerű többséggel, minősített többséggel vagy egyhangúlag szavaz attól függően, hogy milyen határozatot kell meghozni.

A Tanács munkáját az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) és a Tanács előkészítő szerveiként ismert, több mint 150 szakosított munkacsoport és bizottság támogatja. A tanácsi határozatok előkészítéseként ezek a munkacsoportok és bizottságok megvizsgálják a jogalkotási javaslatokat, tanulmányokat készítenek, és elvégzik az egyéb előkészítő munkákat.

Az EU Tanácsa nem tévesztendő össze:

• az Európai Tanáccsal, – amely egy másik uniós intézmény. Az Európai Tanács keretében a tagállamok vezetői üléseznek évente általában négy alkalommal, hogy megvitassák az uniós szakpolitikai prioritásokat
• az Európa Tanáccsal, – amely az Európai Uniótól teljesen független intézmény

Az EU Tanácsának elnöki tisztét félévente más és más tagállam tölti be. Az elnökség vezeti a különböző szintű üléseket, amelyek a Tanácsban, az Állandó Képviselők Bizottságában (Coreper) és a munkacsoportokban zajlanak. Az elnökség iránymutatásokat és kompromisszumos szövegeket állít össze, amelyek a tanácsi határozatok meghozatalához szükségesek.

A Tanács Főtitkárságának az a feladata, hogy segítséget nyújtson az Európai Tanácsnak és az EU Tanácsának, valamint az ennek körébe tartozó soros elnökségeknek, az Állandó Képviselők Bizottságának (vagyis a Corepernek), valamint a többi tanácsi bizottságnak és munkacsoportnak.

A Főtitkárság a személyzetét egyrészt más uniós intézményeknél, másrészt az EPSO versenyvizsgák sikeres pályázóinak tartaléklistájáról toborozza. Esetenként előfordulnak kiírások nagy szaktudást igénylő álláshelyek betöltésére, illetve ideiglenes alkalmazottak felvételére is.

A Főtitkárságnál gyakornoki rendszer is működik, háromféle formában: fizetett szakmai gyakorlat, a tanulmányok kötelező részét képező, meghatározott idejű szakmai gyakorlat, valamint tagállami tisztviselők számára biztosított szakmai gyakorlat.

Rue de la Loi / Wetstraat, 175
B-1048 Bruxelles/Brussel
Belgique/België

Tel: +32 2 281 61 11
Fax: +32 2 281 73 97 / 81

Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve és munkája során az EU egészének érdekeit képviseli (az egyes országok egyéni érdekeivel szemben). A „Bizottság” megnevezés egyszerre utal a biztosok testületére és magára az intézményre, melynek székhelye Brüsszelben, Belgium fővárosában van, de irodáinak egy része Luxembourgban található. A Bizottságnak ezenkívül minden uniós tagországban van irodája. Ezek az úgynevezett „képviseletek”.

A Bizottság fő szerepkörei a következők:

• célokat és cselekvési prioritásokat határoz meg
• jogszabályokat javasol a Parlamentnek és a Tanácsnak
• irányítja és végrehajtja az EU szakpolitikáit és költségvetését
• érvényt szerez az uniós jognak (az Európai Bírósággal közösen)
• képviseli az EU-t Európán kívül (tárgyalásokat folytat kereskedelmi megállapodások megkötése érdekében az EU és más országok között stb.).

A biztosok hetente egyszer, rendszerint szerdán üléseznek Brüsszelben. Amikor a Parlament plenáris ülést tart Strasbourgban, a biztosok általában ott találkoznak. Az ülések napirendjét a Bizottság munkaprogramja határozza meg. Az egyes napirendi pontokat az adott szakpolitikai területért felelős biztos ismerteti, majd a testület közösen határoz a kérdésről. Az ülések és a viták nem nyilvánosak, de az ülések napirendje és jegyzőkönyve mindenki számára hozzáférhető. A Bizottság akkor is összeül, ha sürgős kérdéseket kell megvitatni, illetve ha a Miniszterek Tanácsa fontos kérdésekről tart megbeszélést.

Az EU ötévente új testületet jelöl ki. A testület 28 biztosból áll, minden tagállam egy-egy személyt jelölhet. Az Európai Tanács elnökjelöltet javasol a Bizottság élére, kinevezéséhez azonban az európai parlamenti képviselők többségének jóváhagyására is szükség van. Ha a Parlament elutasítja a jelöltet, a Tanácsnak egy hónpja van arra, hogy új elnökjelöltet válasszon. A megválasztott elnök kiválasztja a biztosokat (és meghatározza a tárcáikat) az EU-tagországok által jelölt személyek közül. A biztosok nevét ezután először a Miniszterek Tanácsa elé, majd a Parlament elé terjeszti jóváhagyásra (Tanács minősített többséggel határoz). Ha a Parlament elfogadja a javasolt személyeket, a Tanács hivatalosan kinevezi az új Bizottságot. A jelenlegi Bizottság 2014. október 31-ig van hivatalban, elnöke Deutsch (de) English (en) français (fr) português (pt) José Manuel Barroso Portugáliából.

A Bizottságban 23 000 tisztviselő és más alkalmazott dolgozik az úgynevezett főigazgatóságokon és szolgálatokon, melyek mindegyike meghatározott szakpolitikai területért felel. A főigazgatóságok élén a főigazgatók állnak, akik közvetlenül a Bizottság elnöke felé tartoznak elszámolással. A főigazgatóságok dolgozzák ki a jogszabályokat, ám javaslataik csak akkor válnak hivatalossá, ha a biztosok testülete heti ülésén elfogadja őket. A Bizottság egy sor végrehajtó ügynökség munkáját is irányítja.

Az épületek listája

AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA

Az Európai Unió Bíróságának 1952-ben történt alapítása óta feladata, hogy biztosítsa „a jog tiszteletben tartását” a Szerződések „értelmezése és alkalmazása során”. Ennek során az Európai Unió Bírósága:

• felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét,
• gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és
• a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot.

Így az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bírósága három igazságszolgáltatási fórumból áll, melyek a következők: a Bíróság, a Törvényszék (amelyet 1988-ban hoztak létre), valamint a Közszolgálati Törvényszék (amelyet 2004-ben hoztak létre). A három igazságszolgáltatási fórum eddig hozzávetőleg 28 000 ítéletet hozott.

Mivel minden tagállam saját hivatalos nyelvvel és jogrendszerrel rendelkezik, az Európai Unió Bírósága többnyelvű intézmény. A Bíróság a nyelvhasználatra vonatkozóan az igazságszolgáltatás területén a világon egyedülálló szabályokat alkalmaz, mivel az Unió bármely hivatalos nyelve lehet az eljárás nyelve. A Bíróságnak ugyanis teljes mértékben tiszteletben kell tartania a többnyelvűség követelményét, mivel a felekkel az eljárás nyelvén kell kommunikálnia, és biztosítania kell ítélkezési gyakorlatának valamennyi tagállamban való közzétételét.

A Bíróságot 28 bíró és 9 főtanácsnok alkotja. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyeknek a szóban forgó feladatokra való alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható. Olyan személyek közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.

A Bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bírák maguk közül választják meg hároméves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját, és elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületek tárgyalásain, illetve tanácskozásain. Az elnökhelyettes segíti az elnököt feladatai ellátásában, és az elnök akadályoztatása esetén helyettesíti őt.

A főtanácsnokok a Bíróság munkáját segítik. Az a feladatuk, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben – pártatlanul és függetlenül eljárva – előterjesszék jogi szakvéleményüket, az ún. „indítványt”.

A Bíróság hivatalvezetője az intézmény főtitkári teendőit látja el: a Bíróság elnökének felügyelete alatt ő irányítja a különböző szervezeti egységeket.

A Bíróság vagy teljes ülésben, vagy (a tizenöt bíróból álló) nagytanácsban, vagy öt-, illetve háromtagú tanácsokban jár el.

A Bíróság szerepe az uniós polgárok életében

A Bíróság által hozott több ezer ítélet zöme, különösen az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletek, egyértelműen jelentős hatást gyakoroltak az Európai Unió polgárainak mindennapi életére. Ezek közül példaként bemutatunk néhányat az uniós jog legfontosabb területeiről.

Az áruk szabad mozgása

A Cassis de Dijon ügyben 1979-ben hozott ítélet óta az áruk szabad mozgásának elve alapján a kereskedők bármilyen, az Unió másik tagállamából származó terméket behozhatnak saját országukba, feltéve, hogy ott azt törvényesen állították elő és hozták forgalomba, illetve nincs semmilyen – például az egészség vagy a környezet védelmével kapcsolatos – kényszerítő indok, amely tiltaná a fogyasztás helyéül szolgáló országba történő behozatalt.

A személyek szabad mozgása

A személyek szabad mozgásával kapcsolatban számos ítélet született.

A Kraus-ügyben 1993-ban hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog vonatkozik annak a közösségi polgárnak a helyzetére, aki munkavállalását vagy gazdasági tevékenység gyakorlását elősegítő egyetemi diplomáját valamely másik tagállamban szerezte, illetve ezen állampolgár és a származási állama közötti kapcsolatokra is. Ezért ha egy tagállam e végzettséget tanúsító okiratnak a saját területén történő használatát közigazgatási engedélyhez köti, akkor ez kizárólag csak annak ellenőrzésére irányulhat, hogy ezt az okiratot a származási országban szabályszerűen állították-e ki. Az e területtel kapcsolatos ítéletek között az egyik legismertebb a Bosman-ügyben 1995-ben hozott ítélet, amelyben a Bíróság egy belga bíróság kérdése alapján a labdarúgó-szövetségek szabályzatainak a munkavállalók szabad mozgásával való összeegyeztethetőségének tárgyában határozott. Ebben kifejtette, hogy a hivatásos sport olyan gazdasági tevékenység, amelyet nem korlátozhatnak a játékosok átigazolására vagy a más tagállamokból származó játékosok számára vonatkozó szabályok. Későbbi ítéleteiben a Bíróság ez utóbbi megállapításra hivatkozott az Európai Közösségekkel társulási vagy partnerségi megállapodást kötött harmadik országokból származó hivatásos sportolók helyzetének megítélésekor is (az előbbire a Deutscher Handballbund ügyben 2003-ban hozott ítélet, az utóbbira a Simutenkov-ügyben 2005-ben hozott ítélet említhető példaként).

A szolgáltatásnyújtás szabadsága

A szolgáltatásnyújtás szabadságára egy 1989-es ítélet vonatkozik, amely egy brit turistával volt kapcsolatos, akit a párizsi metróban megtámadtak és súlyosan megsebesítettek. A francia bíróság kérdésére a Bíróság kifejtette, hogy az illető turistaként hazáján kívüli szolgáltatások kedvezményezettje volt, és rá is érvényesek a közösségi jognak az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezései. Az illető tehát ugyanarra a kártalanításra volt jogosult, mint amely a francia állampolgároknak járt volna (lásd a Cowan-ügyben hozott ítéletet). Egy luxemburgi bíróság megkeresésére a Bíróság kifejtette, hogy az a nemzeti szabályozás, amely – azon az alapon, hogy az ellátást valamely másik tagállamban vették igénybe – kizárja, hogy egy biztosított visszatéríttethesse fogászati ellátásának költségeit, jogellenesen korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát (lásd a Kohll-ügyben 1998-ban hozott ítéletet), illetve az áruk szabad mozgásának jogellenes korlátozását jelenti, ha nem térítik meg egy másik tagállamban vásárolt szemüveg árát (lásd a Decker-ügyben 1998-ban hozott ítéletet).

Egyenlő bánásmód és szociális jogok

Egy női légiutas-kísérő keresetet nyújtott be munkáltatója ellen, mivel hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, amikor alacsonyabb összegű díjazást kapott, mint az ugyanazon munkát végző férfi kollégái. Egy belga bíróság megkeresésére a Bíróság 1976-ban úgy határozott, hogy a női és férfi munkavállalók ugyanazon munkáért járó egyenlő díjazásának Szerződésben foglalt elve közvetlen hatállyal bír (lásd a Defrenne-ügyben hozott ítéletet). A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmóddal kapcsolatos közösségi jogi szabályok értelmezése során a Bíróság nagymértékben hozzájárult a nők anyasággal kapcsolatos elbocsátásokkal szembeni védelméhez. Az egyik ügy alapjául szolgáló esetben egy hölgyet, aki a terhességgel összefüggő komplikációk miatt nem tudott tovább dolgozni, elbocsátottak. A Bíróság 1998-ban kimondta, hogy ez az elbocsátás ellentétes a közösségi joggal. Ennek értelmében, ha egy várandós női munkavállalót – a terhességgel összefüggő betegsége miatti távolléte okán – elbocsátanak, az a nemen alapuló, tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül (lásd a Brown-ügyben hozott ítéletet). A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében szükség van arra, hogy a munkavállalók fizetett éves rendes szabadsággal rendelkezzenek. 1999-ben a BECTU nevű brit szakszervezet megtámadta a brit szabályozást, amely a rövid időtartamú munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat megfosztotta e joguktól. A szakszervezet szerint a brit szabályozás nem összeegyeztethető a munkaidő szabályozásáról szóló közösségi irányelvvel. A Bíróság a BECTU-ügyben 2001-ben hozott ítéletében kimondta, hogy a fizetett éves rendes szabadsághoz való jog a közösségi jog alapján valamennyi munkavállalót közvetlenül megillető szociális jog, amelytől egyetlen munkavállaló sem fosztható meg.

Alapvető jogok

A Bíróság kimondta, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása az általa biztosított általános jogelvek szerves részét képezi, s ezzel maga is jelentős mértékben hozzájárult e jogok védelméhez. Ezzel kapcsolatban a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és az emberi jogok védelmének nemzetközi eszközeire támaszkodik, különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményére, amelyhez valamennyi tagállam csatlakozott. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a Bíróság alkalmazhatja és értelmezheti az Európai Unió 2000. december 7 én aláírt alapjogi chartáját, amelynek a Lisszaboni Szerződés a Szerződésekkel azonos jogi értéket tulajdonít. A rendőrök ellen elkövetett terrortámadásokat követően Észak-Írországban a rendőri erőknél előírták a fegyverviselést. Azonban a közbiztonságra hivatkozva (az illetékes miniszter által kiadott és bíróság előtt meg nem támadható hatósági engedély alapján) a női rendőröknek nem engedélyezték a fegyverviselést. Ennek következtében az észak-írországi rendőrségnél egyetlen nőnek sem ajánlottak fel teljes munkaidős szerződést. Egy egyesült királysági bíróság megkeresésére a Bíróság kimondta, hogy a valamely nemzeti hatóság által hozott engedély bírósági felülvizsgálatának kizárása ellentétes a hatékony jogorvoslat elvével, amely minden olyan személyt megillet, aki nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést szenvedett el (lásd a Johnston-ügyben 1986-ban hozott ítéletet).

Uniós polgárság

Az uniós polgárság vonatkozásában – amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján a tagállamok állampolgárságával rendelkező valamennyi személyt megilleti – a Bíróság kimondta, hogy annak fogalmába egy másik tagállam területén való tartózkodás joga is beletartozik. Ezért egy tagállam fiatalkorú állampolgárát – aki rendelkezik betegbiztosítással és megfelelő anyagi fedezettel – szintén megilleti ez a tartózkodási jog. A Bíróság kiemelte, hogy a közösségi jog nem írja elő a fiatalkorúnak, hogy saját maga rendelkezzék a szükséges anyagi fedezettel; továbbá megállapította, hogy minden hatékony érvényesüléstől megfosztaná a gyermek tartózkodáshoz való jogát, ha elutasítanák a harmadik ország állampolgárságával rendelkező édesanyja tartózkodáshoz való jogát (lásd a Zhu és Chen ügyben 2004-ben hozott ítéletet). Ugyanebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy egy tagállam még akkor sem korlátozhatja valamely másik tagállam által megadott állampolgárság joghatásait, ha a tagállam állampolgárságának megszerzése azzal a céllal történik, hogy a közösségi jog alapján valamely harmadik ország állampolgára tartózkodási jogot szerezzen.

Jogalap

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 13. cikke.

A főbb előírásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja, 119. cikke, 123. cikke, 127–134. cikke, 138–144. cikke, 219. cikke és 282–284. cikke tartalmazza. Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyv; egyes Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló 15. jegyzőkönyv; valamint egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 16. jegyzőkönyv. A Tanács 2013. október 15-i 1024/2013/EU rendelete az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról.

Szervezeti felépítés és működés

Az Európai Központi Bank (EKB) 1998. június 1-jén jött létre németországi, Frankfurt am Main-i székhellyel. A szerződések értelmében az EKB fő feladatai közé tartozik az euróövezeten belüli monetáris politika irányítása. Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet 2014 novemberétől kezdődően bizonyos felügyeleti funkciókat ruház az EKB-ra a hitelintézetek vonatkozásában az egységes felügyeleti mechanizmus keretén belül. A fő szervezeti elv a monetáris funkció és a felügyeleti funkció EKB-n belüli operatív különválasztása.

A Monetáris funkció

Az EKB és az összes tagállam nemzeti központi bankjai alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az EKB és (kizárólag) azon tagállamok nemzeti központi bankjai, amelyek pénzneme az euró, együttesen alkotják az eurórendszert (az EUMSZ 282. cikkének (1) bekezdése). Azon tagállamok tekintetében, amelyek (eltérés vagy kívülmaradás miatt) még nem vezették be az eurót, a szerződés bizonyos KBER-re vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, így a szerződésen belüli, KBER-re történő általános utalások a gyakorlatban elsősorban az eurórendszerre vonatkoznak. Az EKB függetlenségét az EUMSZ 130. cikke rögzíti: „A Szerződések és a KBER és az EKB alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az Európai Központi Bank, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az uniós intézményektől, szervektől vagy hivataloktól, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől.”

Döntéshozó szervek

Az EKB döntéshozó szervei a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács. A KBER irányítását az EKB döntéshozó testületei végzik.

Kormányzótanács

Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euró (az EUMSZ 283. cikkének (1) bekezdése és az EKB alapokmánya 10. cikkének 10.1. bekezdése). Az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.1. bekezdése értelmében a Kormányzótanács elfogadja a feladatok ellátásának biztosítása érdekében szükséges iránymutatásokat és határozatokat. Kialakítja a monetáris politikát, továbbá meghatározza a végrehajtásához szükséges iránymutatásokat. A Kormányzótanács elfogadja az EKB eljárási szabályzatát, tanácsadói feladatokat lát el, valamint határoz a KBER nemzetközi együttműködés területén belüli képviseletének formájáról (az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.3–12.5. bekezdése). Ezen túlmenően a Kormányzótanács bizonyos hatásköröket ruházhat az Igazgatóságra (az EKB alapokmánya 12. cikkének 12.1. bekezdése).

Igazgatóság

Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll. Őket az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és a Kormányzótanáccsal folytatott konzultációt követő ajánlása alapján. Tagjait olyan személyek közül választják ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek. Megbízatásuk nyolc évre szól, és nem újítható meg (az EUMSZ 283. cikkének (2) bekezdése és az EKB alapokmánya 11. cikkének 11.1–11.2. bekezdése). Az Igazgatóság felel az EKB folyó ügyeinek intézéséért (az EKB alapokmánya 11. cikkének 11.6. bekezdése). Az Igazgatóság a monetáris politikát a Kormányzótanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján hajtja végre. Ennek érdekében kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankok számára. Az Igazgatóság készíti elő a Kormányzótanács üléseit.

Általános Tanács

Az Általános Tanács az EKB harmadik döntéshozó szerveként (az EUMSZ 141. cikke és az EKB alapokmányának 44. cikke) csak addig működik, amíg van olyan uniós tagállam, amelyre eltérés vonatkozik, tehát amely még nem vezette be az eurót. Az Általános Tanács tagjai az EKB elnöke és alelnöke, valamint az összes uniós tagállam nemzeti központi bankjainak elnökei. Az Igazgatóság többi tagja (szavazati jog nélkül) részt vehet az Általános Tanács ülésein (az EKB alapokmánya 44. cikkének 44.2. bekezdése). Az Általános Tanács kapcsolatot biztosít az eurórendszeren belüli és kívüli uniós tagállamok között.

Célkitűzések és feladatok

Az EUMSZ 127. cikke meghatározza a KBER céljait és feladatait, és rögzíti ezek megvalósításának alapelveit. Az EUMSZ 127. cikkének (1) bekezdése értelmében az elsődleges cél az árstabilitás fenntartása. Ennek sérelme nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát is azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az EUSZ 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban és az EUMSZ 119. cikkében foglalt elveknek megfelelően tevékenykedik. A KBER által végzett alapvető feladatok a következők (az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése és az EKB alapokmányának 3. cikke): az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; devizaműveletek végrehajtása az EUMSZ 219. cikkének rendelkezéseivel összhangban; a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése; valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.

Hatáskörök és eszközök

Az EKB kizárólagosan jogosult az euróbankjegyek kibocsátásának engedélyezésére. A tagállamok euróérméket bocsáthatnak ki az EKB által jóváhagyott mennyiségben (az EUMSZ 128. cikke). Az EKB rendeleteket alkot, és meghozza a szerződés és az EKB alapokmánya értelmében a KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat. Emellett ajánlásokat tesz és véleményeket ad (az EUMSZ 132. cikke). Az EKB-val konzultálni kell az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, valamint a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban (az EUMSZ 127. cikkének (4) bekezdése). Az EKB véleményt terjeszthet elő a konzultáció tárgyát képező kérdéskörökben. Az EKB-val konzultációt kell folytatni a közös álláspontokról szóló határozatokról és az euróövezet nemzetközi pénzügyi intézményekben való egységes képviseletének biztosítására irányuló intézkedésekről is (az EUMSZ 138. cikke). Az EKB a nemzeti központi bankok közreműködésével összegyűjti a szükséges statisztikai adatokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől (az EKB alapokmányának 5. cikke). Az EKB alapokmánya különféle eszközöket sorol fel, amelyeket az EKB felhasználhat monetáris feladatainak ellátása érdekében. Az EKB és a nemzeti központi bankok számlát nyithatnak hitelintézeteknek, közigazgatási intézeteknek és más piaci szereplőknek, valamint fedezetként elfogadhatnak eszközöket. Az EKB nyíltpiaci és hitelműveleteket végezhet (18. cikk), és kötelező tartalékot követelhet meg (19. cikk). A Kormányzótanács kétharmados többséggel határozhat a monetáris ellenőrzés egyéb módszereiről is. Ugyanakkor a monetáris finanszírozás tilalma (az EUMSZ 123. cikke) korlátokat szab a monetáris politikai eszközök alkalmazásának. Az elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működésének biztosítása érdekében az EKB eszközöket bocsáthat rendelkezésre és rendeleteket alkothat. Az EKB emellett kapcsolatot létesíthet más államok központi bankjaival és pénzügyi szervezeteivel, illetve nemzetközi szervezetekkel.

Eltéréssel rendelkező vagy kívül maradó tagállamok

Az EUMSZ 139–144. cikke külön rendelkezéseket ír elő azon tagállamok vonatkozásában, amelyek, bár a szerződés értelmében kötelességük bevezetni az eurót, még nem teljesítik a szükséges feltételeket („eltéréssel rendelkező tagállamok”). A szerződés bizonyos rendelkezései – például a KBER céljai és feladatai (az EUMSZ 127. cikkének (1)–(3) és (5) bekezdése) és az euró kibocsátása (az EUMSZ 128. cikke) – ezekre a tagállamokra nem alkalmazandók. Két tagállam számára engedélyezték a kívülmaradást, és így ezek nem kötelesek csatlakozni az euróövezethez; így külön rendelkezések alkalmazandók Dánia (16. jegyzőkönyv) és az Egyesült Királyság (15. jegyzőkönyv) esetében.

Felügyeleti funkció

Az EKB és az euróövezeti tagállamok illetékes nemzeti hatóságai együttesen alkotják az egységes felügyeleti mechanizmust (EFM). Az euróövezeten kívüli tagállamok illetékes hatóságai szoros együttműködésbe léphetnek az EKB-val, és részt vehetnek az egységes felügyeleti mechanizmusban. Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet rögzíti, hogy az EKB és az egységes felügyeleti mechanizmus keretében eljáró illetékes nemzeti hatóságok függetlenül járnak el.

• Szervezeti egység: a felügyeleti testület. A felügyeleti testület tagjai az elnök, az alelnök (az Igazgatóság egyik tagja), az EKB négy képviselője (feladatköreik nem kapcsolódhatnak közvetlenül az EKB monetáris funkciójához), valamint az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságának egy-egy képviselője. Az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia az EKB által az elnök és az alelnök személyére vonatkozóan tett javaslatot. A felügyeleti testület határozatait egyszerű többséggel hozza. A felügyeleti testület belső szerv, amelynek feladata az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok megtervezése, előkészítése és végrehajtása. Előkészíti a Kormányzótanács felügyeleti határozatait, és teljes mértékben kidolgozott határozattervezeteket nyújt be. Ezeket elfogadottnak kell tekinteni, ha a Kormányzótanács meghatározott időn belül nem utasítja el őket. Amennyiben egy euróövezeten kívüli részt vevő tagállam nem ért egyet a felügyeleti testület határozattervezetével, külön eljárás alkalmazandó, és az érintett tagállam kérheti akár a szoros együttműködés megszüntetését is.
• Célkitűzések és feladatok. 2014 novemberétől az EKB fog felelni az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban működő összes hitelintézet felügyeletéért (a legnagyobb bankok esetében közvetlenül, a többi hitelintézet esetében pedig közvetve), és e funkciót tekintve szorosan együtt fog működni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (ESFS) alkotó többi szervvel. A feladatok közé tartozik többek között a hitelintézetek engedélyeinek kiadása és ezen engedélyek visszavonása; a prudenciális követelményeknek való megfelelés biztosítása; a felügyeleti felülvizsgálatok lefolytatása; valamint a pénzügyi konglomerátumok feletti kiegészítő felügyeletben való részvétel. Az EKB-nak emellett kezelnie kell a rendszerszintű és a makroprudenciális kockázatokat.
• Hatáskörök és eszközök. Felügyeleti szerepének ellátása érdekében az EKB vizsgálati hatáskörökkel (információkérés, általános vizsgálatok, helyszíni ellenőrzések) és külön felügyeleti hatáskörökkel (pl. hitelintézetek engedélyezése) rendelkezik. Emellett az EKB hatásköre kiterjed közigazgatási szankciók kirovására is. Ezenkívül az EKB kötelezheti a hitelintézeteket nagyobb tőkepufferek képzésére.
• Egyéb funkciók

Más jogalapok szintén ruháznak feladatokat az EKB-ra. Az európai s tabilitási m echanizmusról szóló (2012 szeptemberétől hatályos) megállapodás létrehozta az európai stabilitási mechanizmust mint nemzetközi pénzügyi intézményt, és – elsősorban értékelési és elemzési – feladatokat ruházott az EKB-ra pénzügyi támogatások nyújtásával kapcsolatban. A pénzügyi rendszer Európai Unión belüli makroprudenciális felügyeletéért felelős Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) alapító rendelete értelmében az EKB biztosítja az ERKT titkárságát, amely elemzési, statisztikai, logisztikai és adminisztratív támogatást nyújt. Az EKB elnöke egyúttal az ERKT elnöke is. Az egységes szanálási mechanizmus (SRM) keretében az EKB értékeli, hogy egy adott hitelintézet csődhelyzetben van-e vagy valószínűleg csődbe jut-e, és ennek megfelelően tájékoztatja az Európai Bizottságot és az Egységes Szanálási Testületet.

Az Európai Parlament szerepe

Az EKB a negyedévente sorra kerülő monetáris párbeszéd keretében jelentést tesz az Európai Parlamentnek monetáris kérdésekről. Emellett az EKB éves jelentést készít a monetáris politikáról, amelyet ismertet a Parlament előtt. Az EP erről az éves jelentésről (saját kezdeményezésű eljárás keretében) állásfoglalást fogad el. Az EKB új felügyeleti feladataihoz további elszámoltathatósági követelmények kapcsolódnak, melyeket az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet rögzít. A gyakorlati szabályokra nézve a Parlament és az EKB közötti vonatkozó intézményközi megállapodás az irányadó. Az elszámoltathatósági szabályok közé tartozik, hogy a felügyeleti testület elnökének meg kell jelennie az illetékes bizottság előtt, és válaszolnia kell a Parlament által feltett kérdésekre; továbbá hogy kérésre bizalmas megbeszélésekre kerül sor az illetékes bizottság elnökével és alelnökével. Ezenkívül az EKB évente felügyeleti jelentést készít, amelyet a felügyeleti testület elnöke ismertet a Parlamenttel.

Az Európai Számvevőszék tevékenysége

A Számvevőszék létrehozásának célja az Unió pénzügyeinek ellenőrzése volt. Az ellenőrzési munka kiindulási pontját az uniós költségvetés és a szakpolitikák jelentik, elsősorban a növekedéshez és munkahelyteremtéshez, az uniós hozzáadott értékhez, a közpénzekkel folytatott gazdálkodáshoz, a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó területeken. A Számvevőszék a költségvetésnek mind a bevételi mind a kiadási oldalát ellenőrzi.

A nyilvános elszámoltathatóság javítása az Unióban

A számvevőszéki munka eredményét az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és a tagállamok felhasználják az uniós költségvetési pénzgazdálkodás felügyeletéhez és szükség esetén javításához. A Számvevőszék munkája fontos szerepet játszik az éves zárszámadási eljárás megalapozásában. Az eljárás során a Tanács javaslatai alapján eljáró Parlament dönt arról, hogy a Bizottság megfelelően hajtotta-e végre az előző évi költségvetést.

Jelentések készítése az uniós döntéshozók és a polgárok számára

A számvevőszéki jelentések és vélemények hozzájárulnak az uniós közpénzkezelés fejlesztéséhez és az Unión fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy az Uniót közelebb hozzuk az európai polgárokhoz. A Számvevőszék célja, hogy olyan jó minőségű, egyértelmű, releváns és időszerű ellenőrzési jelentéseket készítsen, amelyek jól meghatározott kritériumokon és megbízható bizonyítékokon alapulnak, valamint az érdekelt felek számára jelentőséggel bíró ügyekkel foglalkoznak, ennélfogva fontos és mérvadó dokumentumoknak minősülnek. A Számvevőszék kiadványai közé az éves jelentések, különálló éves jelentések, különjelentések, vélemények és állásfoglalások tartoznak.

Szoros együttműködés más legfőbb ellenőrzési intézményekkel

Az uniós költségvetési gazdálkodás mintegy 80%-ban a tagállamokkal megosztott irányítás keretében történik. A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal a felügyeleti és belső kontrollrendszerek kialakításában, ezáltal biztosítva hogy az uniós forrásokat megfelelően és a szabályok betartásával költsék el. Az ellenőrzés így mind uniós, mind tagállami vetülettel rendelkezik. A Számvevőszéken kívül sok tagállami ellenőrzési intézmény maga is ellenőrzi a tagállamok közigazgatási szervei által kezelt és felhasznált uniós forrásokat.

A közpénzkezelés ellenőrzésére vonatkozó szabványosítási tevékenység

Az Európai Számvevőszék elkötelezett a közpénzkezelés és -ellenőrzés fejlesztése mellett, és igyekszik e területen az élvonalban szerepelni. Fontos szerepet tölt be a nemzetközi standardok kidolgozásában és alkalmazásában, többek között az INTOSAI keretében végzett tevékenységével. Hatásunk

A Számvevőszék az évek során pozitív visszajelzéseket kapott munkája eredményeiről. A külső szakértők jónak ítélik meg a számvevőszéki jelentések minőségét, és a leginkább érdekelt intézmények is hasznosnak találják őket. A számvevőszéki ajánlások döntő többségét a Bizottság elfogadja, és a hasznosulásvizsgálati jelentések kimutatták, hogy az ajánlások hatása pozitív.

Jövőbeni kihívások

Az elkövetkező években a Számvevőszék azzal a kihívással néz szembe, hogy segítenie kell az uniós célok megvalósítására szánt közpénzeket illetően a polgárok felé való elszámoltathatóság javítását.