A KNOÉ vezetősége úgy döntött, hogy a 2017.09.29-ére tervezett demonstrációt egy későbbi időpontban tartja meg. Ennek oka, hogy úgy véljük a demonstrációnak akkor lesz értelme, amikor megfelelő tömeget tudunk megmozdítani. Mostanában sok olyan megmozdulás volt, ahol csak néhány százan vettek részt és emiatt nem is voltak eredményesek a megmozdulások.

Szeretnénk, ha a miénk olyan lenne, ami valóban figyelem felhívó, hogy érzékeltesse a magyar emberekkel, hogy még mindig nem oldódott meg a visszamenőleges törvényalkotással elvett, szerzett jogunk problémája, ehhez azonban az is szükséges, hogy minél többen álljunk ki magunkért a KNOÉ tagjai közül, hiszen ha mi nem állunk ki a saját jogainkért, akkor nem várhatjuk el a társadalmi szolidaritást sem.

Egy valóban nagy tömeget megmozgató rendezvény az, ami segít felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem csak a rendvédelmi dolgozókkal hanem a társadalom számos rétegével kapcsolatosan hozott olyan törvényt az Országgyűlés a kormány kezdeményezésére, amely az adott réteget ellehetetlenítette.

A KNOÉ vezetősége tovább keresi azon civil szervezetekkel a kapcsolatot, amelyek hasonló jogsértést elszenvedett emberek csoportját képviseli, hogy együtt tudjunk dolgozni azon, hogy sikerüljön a jelenlegi kormány leváltása és ezzel együtt a jogsérelmek megszüntetése. Hiszünk abban, hogy csak a civil szervezetek összefogásával lehet az embereket mozgósítani, hogy bekövetkezzen az a változás, amely megszüntetheti a jelenlegi jogsérelmeket.

Ezen felül természetesen tovább keressük annak a lehetőségét, hogy akár hazai, akár nemzetközi fórumon is eljárást kezdeményezzünk a minket ért jogsérelem ügyében.

Mindezeket a feladatokat, célkitűzéseket csak akkor tudja az Egyesület ellátni, ha Tagjaink befizetik a tagdíj összegét, hiszen amennyiben jogi segítség igénybevételére lesz szükségünk, az minden esetben pénzbe kerül, amelyet csak a befizetett tagdíjakból lehet kifizetni.

 

Egy demonstrációnak egészen bizonyosan nem lesz az az eredménye, hogy a Miniszterelnök a homlokára csap, és rájön, hogy hibázott, és ezt orvosolni kell. A demonstráció mindig egy építkezési folyamat egy eleme, amelynek az elsődleges célja az, hogy jelezze, vannak itt olyan emberek, akiknek jogsérelmet okoztak, és ezek az emberek élnek, és ragaszkodnak a megszerzett jogaik visszaszerzéséhez.

A kérdőívekkel szemben tanúsított tagi magatartás már önmagában is beszédes volt, tagtársaink jó része még arra sem méltatta az Egyesületet, hogy válaszával megtiszteljen bennünket, vagy talán, még arra sem veszi a fáradságot, hogy időnként tájékozódjon az egyesületi hírekről, eseményekről. Igen csekély létszámban érkezett vissza olyan visszajelzés, hogy részt venne a demonstráción, ennek ellenére kerestük a hasonló helyzetben lévő szervezeteket, és egyéb támogatókat, de sajnos erre az időpontra külső segítség sem várható.

A kérdést fordítva kell feltenni, milyen eredményt várhat el az ember, ha meg sem próbál tenni az eredményért ? Hogy reménykedhetne valaki a lottónyereményben, anélkül, hogy lottót vásárolna ?

Igen, valóban a kérdőív erre irányult: egyáltalán van-e még igény arra, hogy tegyünk valamit, harcoljunk, vagy feladjuk, legyintünk egyet, hogy ezt is elvették, mint a 13. havi nyugdíjat ?! Mert a 13. havi nyugdíjjal ugyanez történt. Egy darabig zúgolódtunk, aztán elfogadtuk, hogy megszűnt, mint a korengedményes nyugdíj. Két út van: egymásban keressük a hibát, és bizonygatjuk, hogy ki járt jobban, vagy ki a rosszabb, vagy nem nyugszunk bele, és addig próbálkozunk, míg megfelelő támogatottságot nem szerzünk. A 13. havi nyugdíj ügyében, Miniszterelnökünk épp a napokban nyilatkozott arról, hogy Gyurcsány elvette és kész. Fel sem merült benne, hogy ha elvette valaki, akkor azt vissza is kell adni. Miért nem jutott eszébe ? Mert senki nem harcol, mindenki elfogadta, hogy nincs, mert ellopták és pont. Ugyanekkor nyilatkozta, hogy „ígéretéhez híven” (vö: garancia-levél !!!!), minden erejükkel azért harcolnak, hogy a nyugdíjasoknak tett ígéretüket megtartsák, és nem csupán azt a nyugdíjat biztosítsák, amit a hatalomra kerülésük idején megkaptak a nyugdíjasok, hanem időt állóan, emelkedő nyugdíjat. És nem volt erő, nem volt vele szemben senki, aki azt mondja, hogy a korengedményes nyugdíjak megszüntetésével már rég megszegte az ígéretét. Ugyanis már nincs aki emlékeztesse, bátran jelentheti ki, hogy megtartotta ígéretét, hisz senki nem szembesíti azzal.

Ha a tagságunk úgy gondolja, hogy hátradől a fotelban, és kivárja, hogy ki mit ér el, és a fotelból kritizálja a harcolókat, akkor pontosan ugyanúgy járunk, mint a 13. havi nyugdíjjal. Ha azonban sikerül a tagságból egy ütőképes, lehet, kisebb létszámú de tenni akaró tagságot összekovácsolni, akkor hisszük, hogy lesz eredménye, hiszen az Egyesület választott tisztségviselői sem fektetnek olyan ügybe energiát, amiről úgy gondolják, hogy kidobott idő, pénz és energia. KNOÉ Vezetősége