Ezt a nemzetközi találkozót sok vita előzte meg. A vita arról szólt, hogy több Európai Uniós ország nem látja a magyar problémákat, nem látja a mi problémánkat sem. Nem azért mert felkészületlenek vagy hitetlenek, hanem azért, mert a saját országukban a saját közegükben, a saját szubkultúrájukban ilyennel vagy hasonlóval nem találkoztak. Előzetesen a spanyol és a norvég civil szervezeti vezetővel azon vitatkoztunk, hogy ezen az augusztus 13-15. találkozón sikerül-e a “hitetleneket” is meggyőzni! Félreértés ne essék, a “hitetlenek”, nem felkészületlenek, csak az ő életükben, az ő közegükben, az ő országukban ez elképzelhetetlen sőt, ha ilyen előfordulna, a döntéshozók bajba kerülnek! Ahogy a francia Baudouin Saurin fogalmazott, “a döntéshozónak minimum 100 év Bastille.” Valójában a hasonló tevékenységet végző civilszervezeteknek ismerniük kell egymást, ismerniük kell egymás célját és a civil szervezetnek az adott országban elfoglalt helyét és szerepét.

Szerencsére sok, nagyon sok civil szervezeti képviselőt sikerült már meggyőzni arról, hogy a magyar kormány akciója, nem az ország érdekében végrehajtott intézkedés, hanem egy réteg ellehetetlenítésére törekvő rosszindulatú hatalommal visszaélő magatartás.

Itt az igazolvány cserével kapcsolatos kormányzati bohóckodásról, a 2006. évi eseményekkel összefüggő kormányzati visszaélésekről, melyben a rendvédelem ellen igyekezett fordítani a közvéleményt is részletesen szó esett! Őrületes volt a megdöbbenés! Többnyire a résztvevők a diktatórikus eszközöket és módszereket vélték a magyar kormányra jellemzőnek!

Több civil szervezeti vezető szólt hozzá, miután szót kapott Kuti László a KNOÉ elnöke is, aki az alábbiakat mondta el:

  • Elmondta, hogy nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kormányzat csak azért, hogy megfélemlítse és kézben tartsa a volt korkedvezményes nyugdíjasokat, visszaható hatályú joggal vette el a nyugdíjat, majd helyette egy bármikor csökkenthető és megvonható juttatást adott, melyet még csökkentett is. Tehát jogszerűen a múltban megszerzett biztos jogosultságot elvette, majd helyette egy bizonytalan státuszt adott.
  • A kormányzat ezt azzal is megtetézte, hogy nem cserélte le a korkedvezményes nyugdíjasokon belül a BM-hez tartozó rendvédelmisek igazolványát, így azok 2013. március 31.-én lejártak! A KNOÉ feljelentést tett a magyar állami tisztségviselők ellen, majd panaszt nyujtott be dr. Polt Péternél a magyarországi legfőbb ügyésznél az elutasító határozat ellen! A semmitmondó, a jogszerűséget álcázó határozatból fel is olvasott.
  • Elnökünk beszélt a buszvezetőkkel kapcsolatos nyugdíj eltörlésről, és arról a kormányzati magatartásról, mely valótlanságok sorozatával igyekszik alátámasztani mindezek jogszerűségét és főként szükségsségét.
  • Kuti László kitért arra, hogy megalapozott a gyanú arra, hogy 2006-ban jogosulatlanul ítéltek el egy rendőrtisztet, aki letöltendő szabadságvesztést kapott. A magyar ügyészség azonban ezt hangfelvétel ellenére is ingorálta egy semmitmondó jogi “hokusz-pókuszokat” tartalmazó határozatban, melyben meg is vonták az érintett panaszjogát!
  • Taglalta elnökünk a jelenleg aktívakat érintő életpályamodellt is, mely álláspontunk szerint hibás és visszaélések lehetőségét teremti meg a parancsnoki állománynak! Beszélt még arról, hogy a megromlott egészségű határőrt egyszerűen utcára tették, mindenféle ellátás nélkül!
  • Végezetül kérte, hogy a jelenleg az Európai Parlament előtt lévő ügyünkben mindenki a saját EP képviselőjén keresztül támogasson minket, nyujtson segítséget!

Az ezt követő hozzászólók mind kivétel nélkül biztosították a KNOÉ-t, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy segítséget tudjanak nyújtani jogi harcunkhoz.

Dinantban és Würtzburgban már csak kötetlen megbeszélés volt, illetve városnézés. A társaság ellátogatott a Leffe folyó partjára. Dinantban főzik az apátságban 1240-ban készült recept alapján a híres belga Leffe sört. Az apátságban elnökünk el is mormolt egy imát, hogy tevékenységünket mi hamarabb siker koronázza, ehhez kérte az isteni segítséget. A holland nemzetiségű Thijs van Gallen civilszervezeti vezető, meg is jegyezte, hogy ez az ima akkor válik valóra, ha elnökünk beül az apátságban a Kanonok székébe, megismétli az imát, majd ezt követően az égieknek tisztelegve elfogyasztanak egy pohár Leffe Blond sört. Tekintettel arra, hogy ez megtörtént, az ima valóra kell, hogy válljon! A jó tanácsért cserében elnökünk azt kérte, hogy Thijs tanulja meg magyarul, hogy “mi sohasem adjuk fel!” Nehezen bár, de sikerült elsajátítania. Valahogy így hangzott: “me sohasam agyak fal”

Összességében megfogalmazhatjuk, hogy a találkozó nagyon sikeres volt!