Vezetőségi levelek

Tisztelt Tagtársunk!

Egyesületünk azokat az embereket igyekszik egységbe fogni, akik azonos jogsérelmet

mondjuk ki bátran, jogfosztottságot szenvedtek el, és valóban a végső célunk az, hogy ezt a jogsérelmet orvosoltatni tudjuk. És való igaz, hogy 2016-ban vártuk a döntést, ami meg is született, de sajnos nem kedvező tartalommal. Mint az internetes felületünkön közzétettük, az EJEB ún. pilot eljárásban bírálta el az összes kérelmet, egyetlen eljárásban. (A kiválasztott ügyek közül sajnos egy sem volt, amelyet a KNOÉ nyújtott be.) Igaz, a Magyar Kormány az EJEB megkeresésére nyilvánvalóan valótlanul azt a nyilatkozatot tette, hogy a döntése nem érinti a nyugdíjas jogállást, csupán adóemelést vezetett be, az államháztartási szükséghelyzet miatt. Az erre alapított elutasító végzés sajnos kihatott a KNOÉ tagságára is. És ezzel azt hiszem, a tisztességes eljáráshoz való jogunkat is bemutattuk.

Ennek ellenére nem adjuk fel, és nem adtuk fel a harcot. Igaza van abban, hogy jogfosztottnak és emberi méltóságunktól megfosztottnak érezzük magunkat mi is, éppúgy, mint valamennyi tagtársunk, de harcolni tovább csak akkor tudunk, ha az egyesület tagsága a továbbiakban is támogatja a harcot. Ez bizony nem csupán a tagdíj befizetéséből áll, hanem komoly adminisztratív tevékenységből is (melyet Kuti László Elnökünk eddigi vezetésével a vezetőség végzett), továbbá a töretlen kiállásból és valamennyi intézkedés támogatásából is. A kérdőív erre irányul, és ebből tudjuk, hogy valóban hányan kívánnak még harcolni az igazunkért, és hányan választják a könnyebb utat, lemondva ezzel az eredeti állapot helyreállításáról.

Szeretnénk mindenkit emlékeztetni arra, hogy az egyesület vezetése nem fizetett megbízottakból áll, hanem ugyanolyan jogfosztott tagokból, mint valamennyi tagtársunk, akik ha úgy tetszik, a közösség érdekében, társadalmi munkában tesznek meg mindent a közös cél eléréséhez. Természetesen eredményt még a fizetett megbízott sem tud garantálni, hiszen az eredmény nem azon múlik, hogy mit teszünk. Emlékezzünk vissza arra, hogy mi teljesítettük vállalt kötelezettségeinket, ezt a Magyar Állam elismerte és nyugdíjba helyezett minket. Majd megállapította a nyugdíjunkat, azaz kötelezettséget vállalt arra, hogy nyugdíjasként ezt az összeget, az éves emelésekkel együtt fogja folyósítani. Az eredmény rajtunk kívül álló okból mégis elmaradt, azaz hiába volt jogszerű és törvénybe foglalt, elismert jogosultságunk, rajtunk kívül álló okból megfosztottak tőle. Mindannyiunkat.

Az egyesület vezetése hiába dolgozik beadványokon (melyeket internetes felületünkön rendszeresen közzéteszünk), hiába keresgéli a különböző jogi lehetőségeket, keresi a potenciális támogató erőket és készít elő különböző programokat, ha pl. egy demonstráción, amelyen jelezni szeretnénk, hogy még élünk, és ragaszkodunk a jogainkhoz, az egyesület vezetésén kívül 10-20 tag vesz részt. 25 ember nem elég bemutatni a jogfosztott ezreket, mert az csak nevetség tárgyát képezi, és nem csupán a 25 ember terhére, hanem valamennyi jogfosztottéra. Másrészt 25 ember jelenléte csak arra elegendő, hogy a kormányzat igazolja, hogy valóban jól döntött: hiszen egy olyan törvény, amely ellen csak 25 ember lép fel, szinte tökéletes törvény.

Másrészt –törvényszerű pszichés reakcióként- sok tagtársunk fordul csalódottságában éppen azon vezetőség ellen, aki a tagdíj fizetésén túl, társadalmi munkában keresi és járja az utakat, és szervezi a demonstrációkat. Ez azáltal, hogy megosztja, és egymás ellen fordítja a tagságot, kifejezetten növeli a kormányzat sikerét, aki nevető harmadikként kivárja, míg a jogfosztottak egymást falják fel, maguk tüntetik el egy jogorvoslásra áhítozó embercsoport emlékét is.

Ezért változatlanul kérünk minden tagtársunkat arra, hogy a tagdíj fizetésén túl, néha tekintse át internetes felületünket, olvassa hírlevelünket és töltse ki a kérdőívet, melyből megtudhatjuk, hogy van-e értelme, és van-e igény arra, hogy együtt továbbmenjünk, vagy keresse mindenki saját jogai érvényesítésének útját egymaga (természetesen valószínűleg kevesebb siker ígéretével, mint tömegesen). Bízunk abban, hogy valamennyi jogfosztott a harc mellett dönt, és egyszer a mi igazságunk is győzni fog. Tartozunk ezzel mélyen tisztelt Tiszteletbeli Elnökünknek is, aki már nem élhette meg az általa felkarolt, közös ügyünk győzelmét !