KNOÉ ÉS SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNYE AZ EJEB DÖNTÉSÉRŐL
A nyugdíjak megszüntetésével összefüggő EJEB döntést mi, a Korkedvezményes Nyugdíjasok Országos Érdekvédelmi Egyesülete és szakértőink elemeztük, különös tekintettel a PILOT ügyekben hozott döntésre, és az alábbi megállapításokra jutottunk:
Az EJEB, bár a határozataiban egyértelműen nem írta le, de a pilot ügyek alapján következtethető, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én elfogadott egyezmény (továbbiakban Egyezmény) 35. cikkének 3/b pontja alapján nyilvánította elfogadhatatlannak beadványainkat.
35. CIKK
Az elfogadhatóság feltételei
- Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták.
- A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelemmel nem foglalkozik, ha az
névtelen; vagy
lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bíróság már megvizsgált, illetve amelyet már más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak és az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új adatokat. - A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy
- a kérelem az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen, nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül; vagy
- a kérelmező nem szenvedett jelentős hátrányt, kivéve, ha az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszi szükségessé, és azzal a feltétellel, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amelyet hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően.
- A Bíróság elutasít minden olyan kérelmet, amelyet e Cikk alapján elfogadhatatlannak tart. Ezt az eljárás bármely szakaszában megteheti.
Úgy véljük, hogy erősen feltételezhető, hogy a EJEB nem értette meg a problémát, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a beadványok tartalmát. Ennek az okát nem kutatjuk és azt sem állítjuk, hogy e mögött bármilyen szándékosság vagy külső hatás húzódna meg. Az azonban tény, hogy az eljárás több furcsaságot mutat, melyet az alábbiakban részletezünk:
- A kiválasztott un. „pilot” ügyek olyan személyek beadványai voltak, kiknek a nyugdíja magas volt. Ráadásul nem tükrözték teljesen egyértelműen, Magyarországon e réteget ért joghátrányokat, és társadalmi következményeket. Miért is nem? Ki és miért választotta ki ezeket az ügyeket, milyen indokok alapján és milyen megfontolásból? Joggal vetődik fel a kérdés: Nem olyan ügyeket kellett volna kiválasztani, amelyek a nagy mennyiségű beadványok különbözőségét, valós tartalmát, és az igazi problémát átláthatóvá tették volna a bírák számára?
- A pilot ügyek elbírálásában részt vett az a magyar bíró (Sajó András), aki korábban Magyarországon, egy olyan elfogult esszét írt, melyben markánsan foglalkozott a korhatár előtti és a rokkant nyugdíjakkal „Az állam működési zavarainak társadalmi újratermelése” címmel. Sajnálatosan le kell szögeznünk, hogy Sajó úr ismeretei a kérdést illetően hiányosak, helyenként tévesek, és meglehetősen elfogultak. Ez az esszéje, megjelent a Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július–augusztus (690–711. o.) Kérdés az, hogy ezek alapján elvárható-e az elfogulatlan bíráskodás Sajó Andrástól? Egyáltalán milyen mértékű volt a szerepe a döntésben? Sőt felvetjük, hogy nem kellett volna elfogultsági okokra hivatkozva kérnie, hogy a pártatlan döntés érdekében ne vegyen részt a döntésben? Idézet az esszéből:
„Egy másik, immár klasszikus példa, ahol a képmutató parazitizmus továbbgyűrűző normasértő hatását is bemutathatjuk: a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonultak, különösen a „rokkantnyugdíjasok” esete. A korai nyugdíj lehetősége sok esetben a munkanélkülivé válást volt hivatott kiváltani, ennyiben tehát az állami politika következménye. Másrészt a korai nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok olcsó, társadalombiztosítási teher nélküli, sokszor fekete-munkaerőként szolgáltak. A folyamatot erősítette, hogy az állami szervezet – szintén a rendszer működésének logikáját követve – elmulasztotta a kínálkozó visszaélés nehezítését, a hatékony ellenőrzést, a kialakult helyzet felelőseinek azonosítását, mi több, egyáltalán a felelősség kérdésének felvetését. A „könnyített rokkantnyugdíjazás” egyúttal a szabályszegés piacát is megnyitotta: a hálapénzzel amúgy is normalizált orvosvesztegetés alaptalan leszázalékolásokkal növelte a „rokkantak” körét. Ezek a normaleépülések az eredeti körön kívül hatnak: elég megszámolni a Budapest üzleti negyedében rokkantigazolvánnyal közterületet foglaló luxusautókat. Ennek a – jóléti kedveskedésnek szánt slendriánságból származó – rendetlenségnek hosszú távon fatális következményei vannak. A magyar foglalkoztatási ráta a harmadik legrosszabb az OECD-n belül (bár valószínű, hogy a nyugdíjasként regisztráltak közt magas a rejtett foglalkoztatott).”
Az EJEB úgy véli, hogy a kérelmezők nem szenvedtek jelentős hátrányt, ez azért is furcsa, mert a mi beadványunk világosan és érthetően megfogalmazta, hogy a szabályos jogszabályi környezetben, jogszerűen megszerzett végleges nyugdíjas státuszt a magyar állam visszaható hatállyal törölte el! Ettől a rétegtől elvette a nyugdíjas státuszát. Többen 10 éve vagy régebb óta nyugdíjasok voltak, nyugdíjasként éltek, és egyik napról a másikra már nem nyugdíjasok! Ilyet elfogadhatónak tart az EJEB? Ezek szerint bárkitől bármi elvehető? Ezzel egyáltalán nem foglalkoztak. Rejtélyes módon nem foglalkoztak továbbá az alábbi kérdésekkel sem:
- E réteg nyugdíjas státuszának megszüntetése úgy történt, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak az érintettek részére!
- Miért csak az 57 év alattiakat érintette? (kor szerinti diszkrimináció)
- Nem vették figyelembe azt sem, hogy sokakat pl. a szolgálati nyugdíjasok közül a magyar állam kényszerített nyugdíjba.
- Úgy is megfogalmazhatjuk a velünk történteket, hogy a magyar állam intézkedése nyomán egy biztos nyugdíjas státuszból egy bizonytalan, meghatározhatatlan bizonytalan státuszba taszított minket. Miért fűződik ehhez bárkinek érdeke? Hacsak nem politikai döntésről van szó!
- Sok korkedvezményes nyugdíjas alacsony fizetésért számtalan túlmunkát végzett, térítés nélkül. Mindenképpen jogos kompenzáció volt a 25 éves szolgálati viszony utáni nyugdíj lehetősége.
- Az érintett réteg jogszerűen megszerezte a nyugdíjas státuszát. Miért nem érvényesül a szerzett jogok védelme? Ezzel sem foglalkozott érdemben az EJEB! Miért nem?
- A nyugdíj (szerzett jog) elvételével (visszaható hatály) megszűnt számtalan kedvezmény
- Érthetetlen az is, hogy miért nem sérül az érintett réteg tisztességes eljáráshoz fűződő joga? Szakértői vélemények szerint az EJEB úgy foglalt állást direkt illetve indirekt módon (csak következtetéseken alapul), hogy az Egyezmény szerint elfogadhatatlan a beadvány, mintha „csak” a magyar állam „enyhe mértékben” megadóztatta volna a nyugdíjakat. Miért kerülte el a képzett jogtudósok figyelmét, hogy a magyar állam a múltban jogosan megszerzett nyugdíjas státuszt a jelenben vette el! Nem indokolta meg, hogy ez miért nem visszaható hatályú jogalkotás volt, melyet az Egyezmény tilt?A nyugdíj helyett pedig egy „járandóságot” ad, mely a törvény szerint bármikor csökkenthető vagy megvonható!
- Joggal vethetjük fel azt is, hogy a KNOÉ beadványa alapján észlelnie kellett volna az EJEB bíráinak azt is, hogy a törvénnyel a magyar állam egyértelműen e réteg ellehetetlenítésére törekedett. Tágabb értelemben kijelenthetjük, hogy politikai döntés született. A beadványunkban ezeket a tényeket ki is emeltük
- Nem lényegtelen az a kérdés sem, hogy a meglehetősen felületes döntéshez miért volt szükség 2,5 évre? Főként azért is jogos a kérdés, mert a beadvány több felvetésével nem foglalkozott a Bíróság, még annak a gyanúját is felébresztve ezzel, hogy a beadványt el sem olvasták.
Összességében megfogalmazhatjuk, hogy úgy tűnik, hogy az EJEB nem tölti be a funkcióját. A döntése a beadványunk vonatkozásában részlehajló és az alábbi kérdéseket veti fel:
- Értelmezheti-e az Egyezményt sajátosan az EJEB? Megteheti, hogy amit akar figyelembe vesz, amit akar nem?
- Van joga a beadványokat elfogadhatatlannak nyilvánítani részletes indokolás nélkül?
- Köteles vagy nem az EJEB a beadványokat tartalmuk szerint elbírálni?
- Részt vehet a döntésben nyilvánvalóan elfogult bíró?
A KNOÉ vezetősége úgy döntött, hogy ezeket a szakértői észrevételeket összegezzük és megfogalmazzuk, majd megküldjük az alábbi szervezeteknek és kérjük, hogy pártatlanul és tárgyilagosan vizsgálják meg beadványunkat és az eredmény tükrében tegyék meg a szükséges intézkedéseket, a megfelelő jogorvoslat érdekében:
- Levélben kérjük Dean Spielmannt az EJEB elnökét, hogy vizsgálja ki, hogy a döntésük valóban megfelelt a vonatkozó jogszabályi környezetnek?
- Levélben tájékoztatjuk Zeid Ra'ad Al Husseint, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosát a történtekről.
- Tájékoztatjuk szintén levélben Nils Muižnieks-t az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát és kérjük, hogy vizsgálják felül az EJEB döntését.
Az e vonatkozásban megtett lépéseink kizárólag tagjainkra tartoznak, ezért mionden további információ a tagi felületen olvasható!
Tisztelettel:
KNOÉ vezetősége 2014. október 1.