Thomas Markertnek a Velencei Bizottság titkárának címeztük levelünket, melyben kifejtettük, hogy a Magyar Kormány javaslatára az Országgyűlés elfogadta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényt, mely alapján a már megszerzett korkedvezményes nyugdíj megszűnt. A törvény 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az érintett réteg, a hatályba lépés dátumától, egy 16%-kal csökkentett járadékban részesül. Ez azonban nem olyan változás, mely pusztán egy „átnevezés” és a nyugdíj helyett járadék néven kerül folyósításra az ellátás, és a továbbiakban is biztosítja az érintett réteg megélhetését. Sajnálatosan ez nem így van, hiszen a törvény hatásait vagy nem előzte meg tanulmány, vagy szándékosan okozott többszörös jogsérelmet az érdekelteknek magyar törvényhozás.

A Magyar Állam célja nyilvánvalóan az volt, hogy ez a „járadék” mint más költségvetési tényező, nem terheli a nyugdíjalapot és egy látszólagos egyensúlyt teremt. Pontosabban fogalmazva látszólagosan megteremti a társadalombiztosítási járulékok befizetésének és a nyugdíj címén kifizetett összegek közötti egyensúlyt. Álláspontunk szerint ez az állami költségvetés egyfajta virtuális kozmetikázása.

Megfogalmaztuk, hogy mi úgy látjuk, hogy a 2011. évi CLXVII. törvény súlyosan sérti a „közösségi vívmányokat” az „aquis communautaire” előírásait. Azt pedig semmilyen körülmények között nem tudjuk elfogadni, hogy az érintett réteget különféle elnevezésű közmunkára kívánja kényszeríteni a kormány (szenior állomány stb.) Példaként ragadtuk ki a rendvédelemmel kapcsolatosan a kormányzati nyilatkozatokat. E szerint a Belügyminisztérium biztosítani fogja a visszatérő rendvédelmi dolgozók elhelyezését a rendőrség szervezeti keretei között. Azt ígérték, hogy 2012. januárjában e célból létrehozzák a szenior állományt, amely könnyített, de hasznos tevékenységet biztosít a rendőrségnél ismét szolgálatot vállalni kívánó rendőrök részére. Minden olyan volt rendőrnek lesz helye és feladata aki "újra a magyar családok, az emberek biztonságát akarja szolgálni". Ebből az ígéretből azonban csak apró részletek valósultak meg, így világosság vált, hogy a kormányzat célja e réteg súlytalanná tétele volt!

Felhívtuk a Velencei Bizottság figyelmét, hogy a KNOÉ álláspontja az, hogy a kölni csúcstalálkozón megfogalmazottak, majd európai „ius scriptum” formában manifesztálódó elvek, nem érvényesültek a Magyar Állam korkedvezményes nyugdíjakkal összefüggő intézkedéseiben. Az Európai Unió Alapvető Emberi Jogi Chartája világosan és érthetően fogalmazza meg II - 65. cikkének (2) bekezdésében, hogy senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni. Úgy gondoljuk, hogy a nyugdíj megvonását és csökkentését követő helyzet, olyan kényszerhelyzet, mely nem ad más választást az érintettnek, csak azt, hogy a teljes ellehetetlenülést elkerülve elvégezze a Kormány által „lehetőségként” felajánlott „közmunkát”.

Kértük, hogy a Velencei Bizottság a vizsgálatát terjessze ki arra is, hogy a 2011. évi CLXVII. törvény által kiváltott joghatások szinkronban vannak-e a Közösségi Jog előírásaival, az Európai Unió Alapvető Emberi Jogi Chartájával, a Liszaboni Szerződéssel és egyéb Európai Uniós jogelvvel. Európai Uniós állampolgárként kértük továbbá, hogy nyújtsanak segítséget abban, hogy az aránytalanul nagy jogsérelem vonatkozásában érvényesíteni tudjuk jogainkat. Sajnálatosan a Velencei Bizottság nem foglalkozott érdemben ügyünkkel